Honnan jönnek néha ezek az irreális ötletek? Ezeket ti komolyan így csináljátok?
Néha nagyon megdöbbenek, hogy milyen követelményeket támasztanak itt sokan a leendő gazdikkal szemben.
Ha a kutya néha megkapja az ebéded maradékát, veszélyezteted az egészségét (12 éve minden kutyám kap jutalomfalatként némi maradékot, vagy ha esetleg sok marad, akkor az a vacsorája, bár ez nem jellemző. Amúgy főleg prémium tápon élnek. Egyiknek sem volt eddig semmi baja. )
Egy munkakutyával napi minimum 5-6 órát kell foglalkozni, mert lebontja a berendezést (munkavonalú német juhászom van lakásban, napi 2-3 óra intenzív mozgással, köszöni, jól van. Egyáltalán hány olyan ember van, aki munka, család mellett tényleg minimum 5-6 órát kutyázik minden nap?)
Ha az erdő közepén vagy, akkor is fel kell szedni a kutyakakit (lakott területen szedem, de kint a természetben csak rászórok földet vagy rateszek egy követ. A róka után sem szedi senki a kakit).
A kutya étkezésére jobban odafigyelnek, mint a saját gyerekükére (az nekem valahogy nem fér bele, hogy a kutya barfozik, a gyerek meg eszi a mirelit halrudacskát).
Olyan véleményeket is olvastam itt, hogy leszólták azt, aki a kerti kutyát csak naponta egyszer vitte sétálni (amikor kertesben laktam, én is csak egyszer sétáltattam, nem láttam, hogy a kutyának ez szenvedést okozna).
Ha a kutya beteg, akkor is ki kell kezelni, ha a család megélhetését teszi kockára ezzel (persze ha beteg, mindent el kell követni, hogy felépüljön, de nem tudom hibáztatni azt, aki nem vesz fel félmillió forintos kölcsönt a kutya műtétjére, miközben egy családot kell eltartania.)
Az egyik kérdésnél a nagymama kutyája elszabadult a láncról és súlyosan megharapta a kisgyereket. Az anya, vagyis a kérdező kijelentette, hogy amíg a kutya ott van, nem viszi oda a gyerekeit. Itt mindennek el lett mondva a nő, amiért nem hajlandó orosz rulettet játszani a gyerekei életével, amíg a nagyszülők rehabilitálják az agresszív kutyát úgy. A nagyszülők mellesleg nem terveztek kiképzőt hívni a kutyához. (Szerintem normális, hogy egy szülőnek a gyereke a legfontosabb, nem az anyja kutyája.)
És még sorolhatnám ezeket.
Most már komolyan én kezdem felelőtlen kutyatartónak érezni magamat... Mit gondoltok?
Néha én is ledöbbenek, bár a kutya étkeztetésében van igazság.
De vannak, akik túllőnek a célon.
A másik az a kutyaiskolakutyaiskolakutyaiskola. Minden kutya járjon suliba.
Igen, amelyiknek vannak gondjai, amelyiket félrenevelték, stb, az menjen.
De nem kell mindegyiknek.
Szerintem rengeteg kutyás akad, akiknek nincs gyerekük, még nincs, vagy nem lehet, vagy egy kutyát "olcsóbbnak" gondolnak, ezért a kutya lesz a gyerekük, és mindent meg akarnak adni neki, kicsit túltolva a normálist... Vagy egyszerűen nincs, akit szeressenek, a kutyán kívül.
Ahogy rengeteg emberi kajában, úgy a kutyakajákban is akadnak olyan dolgok, amiket nem etetnék se emberrel, se állattal.
Egyébként meg minden kutya mást igényel, mozgás, munka terén is pl.
Szép kis provokáló kérdés már kora délelött.
"Ha a kutya néha megkapja az ebéded maradékát, veszélyezteted az egészségét (12 éve minden kutyám kap jutalomfalatként némi maradékot, vagy ha esetleg sok marad, akkor az a vacsorája, bár ez nem jellemző. "
Attól még a kutya szervezetének nem való a fűszeres, sós, zsíros étel.
"Egy munkakutyával napi minimum 5-6 órát kell foglalkozni, mert lebontja a berendezést (munkavonalú német juhászom van lakásban, napi 2-3 óra intenzív mozgással, köszöni, jól van. Egyáltalán hány olyan ember van, aki munka, család mellett tényleg minimum 5-6 órát kutyázik minden nap?) "
Két vállalkozásom van, mellette most fejezem be a diplomám és mégis tudok időt szakítani a két kutyámra. Akár napi 5 órát is és igen egy munkakutyának kell annyi foglalkozás. Attól, hogy a tied nem kap és ehez hozzászokott még igényelné.
"Ha az erdő közepén vagy, akkor is fel kell szedni a kutyakakit (lakott területen szedem, de kint a természetben csak rászórok földet vagy rateszek egy követ. A róka után sem szedi senki a kakit). "
Ez a tipikus provokatív bs. Egy kérdésnél sem láttam, hogy megszóltak volna bárkit azért ha az erdő közepén nem szedi fel. Viszont ha lakott területen az teljesen más téma.
"A kutya étkezésére jobban odafigyelnek, mint a saját gyerekükére (az nekem valahogy nem fér bele, hogy a kutya barfozik, a gyerek meg eszi a mirelit halrudacskát). "
Mutass egy ilyen kérdést is. Ismét a porvokatív bs.
"Olyan véleményeket is olvastam itt, hogy leszólták azt, aki a kerti kutyát csak naponta egyszer vitte sétálni (amikor kertesben laktam, én is csak egyszer sétáltattam, nem láttam, hogy a kutyának ez szenvedést okozna). "
Van olyan fajta ami igényli a folytonos mozgás. Például egy Huskyt csak úgy nem bszhatsz ki kerti dísznek. Ha tetszik ha nem, neki több mozgás kell mint egy esti séta.
"Ha a kutya beteg, akkor is ki kell kezelni, ha a család megélhetését teszi kockára ezzel (persze ha beteg, mindent el kell követni, hogy felépüljön, de nem tudom hibáztatni azt, aki nem vesz fel félmillió forintos kölcsönt a kutya műtétjére, miközben egy családot kell eltartania.) "
Felelősséget vállalsz egy élőlényért aki a családod része. Ha ezt anyagilag nem engedheted meg magadnak akkor nem vállalsz. Vagy képes lennél gyereket is szülni a penészedő, omladozó panelba? Persze sokan megteszik, de azt akkor sem tartom normálisnak, hogy az életszínvonalod ilyen mértékű rovására még bevállalsz egy gyereket vagy kutyát és sem a sajátod sem az új családtag költségeit nem győzöd fizetni.
(Arról nem is beszélve, hogy ezek rendszeres ellenek is mert ivartalanításra sincs pénz a kutyára vigyázni tüzelés alatt pedig minek? Nem tudom sajnálni az ilyen embert, csak a kutyáját/gyerekét.)
"Az egyik kérdésnél a nagymama kutyája elszabadult a láncról és súlyosan megharapta a kisgyereket. Az anya, vagyis a kérdező kijelentette, hogy amíg a kutya ott van, nem viszi oda a gyerekeit. Itt mindennek el lett mondva a nő, amiért nem hajlandó orosz rulettet játszani a gyerekei életével, amíg a nagyszülők rehabilitálják az agresszív kutyát úgy. A nagyszülők mellesleg nem terveztek kiképzőt hívni a kutyához. (Szerintem normális, hogy egy szülőnek a gyereke a legfontosabb, nem az anyja kutyája.) "
Olvasd vissza a kérdést és hagyd a provokatív baromságod megint. Szépen le lett írva oda minden.
Ilyen válaszokat azok kapnak, akik olyan kérdést tesznek fel, amire ez a válasz.
- Néha kap maradékot, egyébként prémium tápon él - ez nem gond, bár felesleges számára a maradék, de nyilván nem fog belehalni (amennyiben az a maradék nem tartalmaz pl. kutyára nézve mérgező dolgot). Aki viszont csak maradékon tartja a kutyáját, meg kenyéren, tésztán, azok szoktak olyan választ kapni, hogy veszélyezteti az egészségét, ami igaz is.
- Vannak olyan kutyák, amelyiknek tényleg kell az 5-6 óra. Ilyen fajtát az válasszon, akinek erre van kapacitása, kedve, pénze, ideje.
- Erdőben én sem szedem fel a kutyakakit, szerintem is felesleges.
- Normális ember a gyerekét sem eteti sz.rral, és a kutyáját sem.
- Kerti kutyának valóban elég a napi egy lefárasztós séta. Én még nem olvastam itt olyat, hogy azt írták, nem elég. Illetve, ha a kutya ás, rombol, szökik, és hasonló nem kívánatos dolgokat tesz, akkor nem elég neki a foglalkozás mennyisége vagy minősége - vannak ilyen kutyák. Nem feltétlen a séta nem elég, hanem nem megfelelő az adott kutyának a lefárasztása.
- Ha a kutya beteg, igenis kezelni kell, felelősséget vállalt érte a gazdája. Ha ez nem fér bele, akkor nem szabad kutyát tartani. Lehet rá kötni már biztosítást is egyébként, illetve a kezdetektől félretenni havonta egy kisebb összeget, hogy legyen mihez nyúlni szükség esetén, és a ne a család megélhetése kerüljön veszélybe.
- A nagymamás kérdésre emlékszem, talán hozzá is szóltam. Itt teljesen veled értek egyet, én sem veszélyeztetném a gyerekemet, és nem vinném oda, hacsak a kutyát megbízhatóan el nem lehet zárni arra az időre, míg ott vagyunk. Itt a nagyszülők a hibásak, amiért nem nevelték normálisan a kutyájukat, és nem tudják kontrollálni.
Tudtam, hogy valaki ki fogja hozni, hogy rossz gazdi vagyok. :D
Te mindig 100%-ban csak egészséges ételeket eszel? Mert ha csak ritkán is, de megiszol egy pohár kólát és még nem haltál bele, akkor szerintem a kutya sem hal bele néha egy kis nasiba. Csak annyira vagyok engedékeny a témában, amennyire magammal vagy a gyerekkel szemben engedékeny vagyok.
A kutyám jól nevelt, nem rombol, nem ugat egész nap, a lakásban nyugodt, de azért rossz gazdi vagyok, mert nem 5-6 órát foglalkozom vele, hanem 2-3 órát nagyon intenzíven? Biztosan.
Most hirtelen nem tudok ilyen kérdéseket visszakeresni, de volt egy pár. Úgy látom, itt a legtöbben sokkal komolyabban veszik a kutya étkezését, mint amennyire 1-2 fanatikust leszámítva bárki az egészséges táplálkozás vagy a fogyókúrák témában.
Szerinted nem felvenni félmilliós hitelt a kutyára ugyanaz a kategória, mint omladozó házba gyereket szülni? Aki ennyire komolyan veszi a kutyázást, az előtt megemelem a kalapomat, de szerintem abszolút nem elvárható mindenkitől.
Az anyukás kérdést olvastam és értelmeztem. Továbbra is így gondolom.
Van családunk, vannak gyerekeink és vannak unokáink.
Ezt azért írtam le, hogy ne az legyen, hogy gyerek helyett tartunk kutyát.
Nos, mi mindig mások által kidobott, szerencsétlen sorsú kutyát, macskát fogadtunk be, általában valamilyen követhetetlen keveréket és a valamiért mostanában oly kevésbé "divatos" feketét. Állatért még soha nem fizettünk, az élet hozta őket az utunkba.
A havi jövedelmünk kettőnknek 300ezerFt.
Idén szerettük volna lecserélni a szigeteletlen bejárati ajtónkat, de a két kutyánk közül az egyiknek ÉLETMENTŐ(!) gátsérv műtétre lett szüksége, ami a műtéttel, a gyógyszerekkel a végén 160ezerFt-nál állt meg.
A 11 éves kutyánk meg lett műtve, ajtó meg a Jóisten segítségével majd jövőre lesz.
A kutya egészséges, boldog, vidám, mi meg nyugodtan alszunk.
Nagy szerencse, hogy "csak" 160ezerbe került, mert a félmillió már komoly fejtörést okozott volna, de azt is megoldottuk volna. Ugyanis amikor befogadtuk (őket) felelősséget vállaltunk a gyógyításukért is.
Tudom, hogy az ilyen mérvű pénzköltés a kutyára sokakban irigység által generált ellenérzést kelt, de aki erre nem hajlandó, vagy nem képes, az ne tartson kutyát, vagy egyéb állatot! ...bár ez a jelenlegi állattartási kultúrát elnézve, pusztába kiáltott szó.
6-os vagyok
annyit még elmondanék, hogy 20 éve falun élünk, de soha nem sétáltatjuk a kutyákat pórázon a faluban.
Részben, mert kinti-benti kutyák, 600négyszögöles a telek, amikor szükségét érzik a mozgásnak, elszórakoztatják magukat a futkározással, legyen az postás, ló, vagy csupán másik kutya. Van amikor egymással kergetődznek, vagy labdát dobálnak és azt kergetik.
Másfelől, aki kertes helyen él, akár városban, akár falun, az tudja, hogy orbitális hangzavarral lehet végigmenni az utcán kutyával, mert a kerítés túl felén levők kórusban ugatnak. Ez mondjuk a kisebbik baj, a nagyobb, ha az ócska kerítésnek köszönhetően még ki is szabadul és megtámadja sz én pórázon vezetett kutyámat.
Hát köszönöm, de ebből nem kérek!
Remekül elvannak a kutyáink mindenféle lefárasztás nélkül, a "pulink" 19-ik évesen szenderült álomra.
... és még annyit:
Soha nem jártunk kutyaiskola környékén sem, nem volt rá szükség.
A kutyáinkat ki sem lehetne tenni kapun kívülre, annyira nem akarnak elmenni. Nem csavarognak, nem törnek-zúznak, ivartalanítva vannak, egészséges, kiegyensúlyozott családtagok nálunk.
Nem ismerjük a szobakennelt és a kutyapelenkát, vegyes kaját kapnak és jó minőségű tápot.
Hát így!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!