Honnan jönnek néha ezek az irreális ötletek? Ezeket ti komolyan így csináljátok?
Néha nagyon megdöbbenek, hogy milyen követelményeket támasztanak itt sokan a leendő gazdikkal szemben.
Ha a kutya néha megkapja az ebéded maradékát, veszélyezteted az egészségét (12 éve minden kutyám kap jutalomfalatként némi maradékot, vagy ha esetleg sok marad, akkor az a vacsorája, bár ez nem jellemző. Amúgy főleg prémium tápon élnek. Egyiknek sem volt eddig semmi baja. )
Egy munkakutyával napi minimum 5-6 órát kell foglalkozni, mert lebontja a berendezést (munkavonalú német juhászom van lakásban, napi 2-3 óra intenzív mozgással, köszöni, jól van. Egyáltalán hány olyan ember van, aki munka, család mellett tényleg minimum 5-6 órát kutyázik minden nap?)
Ha az erdő közepén vagy, akkor is fel kell szedni a kutyakakit (lakott területen szedem, de kint a természetben csak rászórok földet vagy rateszek egy követ. A róka után sem szedi senki a kakit).
A kutya étkezésére jobban odafigyelnek, mint a saját gyerekükére (az nekem valahogy nem fér bele, hogy a kutya barfozik, a gyerek meg eszi a mirelit halrudacskát).
Olyan véleményeket is olvastam itt, hogy leszólták azt, aki a kerti kutyát csak naponta egyszer vitte sétálni (amikor kertesben laktam, én is csak egyszer sétáltattam, nem láttam, hogy a kutyának ez szenvedést okozna).
Ha a kutya beteg, akkor is ki kell kezelni, ha a család megélhetését teszi kockára ezzel (persze ha beteg, mindent el kell követni, hogy felépüljön, de nem tudom hibáztatni azt, aki nem vesz fel félmillió forintos kölcsönt a kutya műtétjére, miközben egy családot kell eltartania.)
Az egyik kérdésnél a nagymama kutyája elszabadult a láncról és súlyosan megharapta a kisgyereket. Az anya, vagyis a kérdező kijelentette, hogy amíg a kutya ott van, nem viszi oda a gyerekeit. Itt mindennek el lett mondva a nő, amiért nem hajlandó orosz rulettet játszani a gyerekei életével, amíg a nagyszülők rehabilitálják az agresszív kutyát úgy. A nagyszülők mellesleg nem terveztek kiképzőt hívni a kutyához. (Szerintem normális, hogy egy szülőnek a gyereke a legfontosabb, nem az anyja kutyája.)
És még sorolhatnám ezeket.
Most már komolyan én kezdem felelőtlen kutyatartónak érezni magamat... Mit gondoltok?
#8
Nem tegnap óta vannak kutyáink, egész életünkben voltak, nekem gyerekkorom óta.
Csakhogy ahogy gyereket, úgy kutyát is felelősséggel vállaltunk be mindig is.
Egyébként a mai napig segítjük a gyerekeket, igaz, nem pénzzel, hanem friss gyümölccsel, zöldséggel, hússal (bár ez utóbbit nem mi tartjuk, mert nem ölünk) házi sütivel, a szabadidőnkkel, nyaralásokkal, betegápolással, egyéb tevőleges segítséggel.
#10
Azért mert nem talpalunk velük 5-6 órát a faluban, még tökéletesen közlekednek pórázon, mert hozzá lettek szoktatva, a kocsiban meg remekül érzik magukat. Olyannyira, hogyha véletlenül nyitva marad az ajtó, tuti, hogy már bent ülnek.
Ha már írsz egy provokatív kérdést amiről tudod, hogy megfogja osztani az emberek véleményét akkor vállald fel azt is, hogy csak olyan választ kapsz ami neked tetszeni fog. Nem kell itt az áldozatot játszani, hogy 'jajjj akkor most rossza állattartónak gondolsz?'. Ahogy eddig sem úgy ezek után sem fogok empátiát tanusítani feléd.
A kérdés nem rólam szól de igen, többnyire odafigyelek arra amit eszek. De nem is azt mondtam, hogy a kutyád holnapra meg fog halni mert adsz neki mostlékot (nevezhetjük maradéknak is ha az jobban tetszik). Azt mondtam, hogy az egyáltalán nem egészséges neki, főleg a só nem.
Nyilván azért nem tudsz ilyet visszakeresni mert nem volt ilyet. A másik pedig, hogy a KUTYÁK kategóriában miről beszéljen az ember, hogy milyen bébiételt ad a 6 hónapos babájának?
A foglalkozásnál ismét te vagy az áldozat, de ahogy más is említette minden kutyának más foglalkozásra van szüksége. Halkan megjegyzem, hogy egy munkavonalú németjuhász bőven bírna többet. Teszem hozzá, hogy ez a foglalkozás időtartalma olyan kérdéseknél kerül elő ahol egy 12 éves kislány Akitát, Huskyt, Border Colliet vagy Malonoist akar. Még ha el is lennének kevesebb foglalkozással mint azok a számok amit sokan írnak, ezek akkor sem valóak gyereknek és ezzel a kis 'túlzással' még ráerősít a meggyőzésre, hogy ne vállaljon be egy ilyen kutyát és féléven belül a fajtamentőkhöz vigyék.
A táplálkozásra visszatérve még. Az ember eldöntheti saját magának, hogy akar-e fogyókúrázni vagy milyen étrendet követ. A kutya kiszolgáltatott helyzetben van a gazdájának, ezért sokan inkább csinálják becsülettel még ha a saját étrendjüket nem tudják normálisan csinálni mert nincs kellő önakaratuk. Különben hány BARFozó van az országban? A két csoportban összesen van 11000 tag amiből gondolom a fele ugyan az mindkét csoportban, de mindegy. Számoljunk ezzel. Hány kutyatartó lehet? Tegyül fel, hogy 1millió. Ez az arány olyan szinten elenyésző, hogy kár ezen fennakadnod.
Az anyagi dolgos kérdést fölöslegesenek látom tovább ragozni. Nekem minden pénzt megérne a kutyám egészsége és ahogy láthaod nem csak nekem hanem a #6os váaszolónak is. Továbbra is azon az állásponton vagyok, hogy aki nem tudja megengedni anyagilag a gyerek vagy jelen esetben a kutya tartást az ne vállaljon kutyát. A legtöbb biztosító már évi 990 FT-tól vállal egészségügyi biztosítást a házikedvencre és egészen 250-500 000Ft-ig fizet. Az 500 000Ft-os orvosi költség pedig elég ritka. Általában 2-300 000 Ft körül záródnak ezek.(nyilván van kivétel)
Az utolsóban igazad van, a többi túlsarkított baromság és csúsztatás, olyasmikkel vitatkozol, amik nem fordulnak itt elő rendszerszerűen. Félmilliós kölcsönök helyett a vigye már el az állatorvoshoz a téma rendszeresen, a néha emberi kaja helyett a ne moslékkal meg száraz kenyérhéjjal etessen már stb. Arról meg fogalmad nincs, hogy mivel eteti a gyerekét az, aki a kutya étkezésére is nagyon odafigyel, gyakorlatilag esélytelen, hogy ne figyelne oda arra is ugyanúgy.
Ilyen marhaságokat önigazolásra szoktak összehordani az emberek. Azt mondod neki, hogy normálisan kéne etetni a kutyát, erre a fejedhez vágja, hogy többet foglalkozol a kutyáddal, mint a gyerekeddel, amiről természetesen fogalma nincs és eleve köze nincs a témához, de persze számára ennyi már elegendő egy olyan koherens világkép megteremtéséhez, amiben tök rendben van, hogy az ő kutyája száraz kenyérhéjon tengődik, hiszen ő bezzeg többet költ a gyerekére, ami egyébként valószínűleg nem is igaz :)
A legtöbb dologgal egyet értek veled, kérdező. Az, hogy néha megkapja az egyébként számára nem mérgező ételeket tartalmazó maradékot, teljesen rendben van. Erdőben, szántón, stb sosem szedem össze az ürülékét. Alapvetően nevetséges, hogy egy pár hét alatt lebomló dolgot belerakok egy 500 év alatt sem lebomló dologba. Nyilván városban kell, mert különben mozdulni sem lehetne. És hasonlók.
A munkakutyás részt én sem értem sokszor. Malim van munkára, ha felmegy 50 perc engedelmesre majd 40 perc őv-re (és ezek hosszú idők), akkor utána alszik egész nap. Ha csinál egy 1000-1200 lépéses nehéz nyomot, utána nagyon meg kell fontolnom, hogy jót tesz-e még neki bármilyen tréning, foglalkozás aznap. Sőt, ha van 3-4 keményebb tréningnap egymás után, utána kell neki pihenőnap, amikor még séta sincs. Elhiszem, hogy ha valaki nem dolgozik magasabb szinten, nagy elvárásokkal, magas ösztönállapotban a munkakutyájával, akkor 5-6 óra futtatás is kevés, de egy kemény tréningből nem bír el még 2 órát sem a kutya. Senki eredményes sportkutyás nem futtatja naponta 5-6 órát a kutyáját és nem tréningezik vele ennyit.
Viszont az egészség részével én sem értek egyet. Sokat hoztad a gyereket példának. Ha a gyerek beteg, nyilván az ő gyógyulása az első, akkor is, ha az életszínvonalon csökkenteni kell. A kutya esetében miért ne lenne ugyan ez a helyzet?
Szerintem aki nem tudja lemozgatni 2-3 óra alatt a bármilyen kutyáját, az nem csinálja elég intenzíven. Ahogy előttem is írták, ha egy kutya komolyan dolgozik, annak nem kell 5-6 óra.
Pénz kérdése: lehet, hogy most az jön le, hogy sajnálom a kutyáimtól a pénzt. Jövőre a tengerentúlra költözünk, természetes a kutyástul, ami nem olcsó és nem is egyszerű. Tehát nem sajnálok tőlük semmit. Én konkrétan arról beszélek, hogy nem ítélem el azt, aki úgy dönt mondjuk egy félmilliós állatorvosi számla láttán, hogy nem hajlandó anyagi romlásba dönteni a családját.
Megint előkerült az önigazolás és önsajnálat. Persze szörnyű ami a családoddal történt és hogy ilyen körülmények között kellett élnetek de semmi köze a kérdéshez. Azt pedig gondolom édesapád is tudta, hogy aki vállalkozásba vág az nem feltétlenül fog jól végződni. Mindennek megvan a maga kockázata.
De persze már az okoskodásod 'hangvételét' is teljesen lecserélted egy "nem akarok én senkivel veszekedni, inkább sajnáljatok milyen sanyarú sorsom volt és mennyire szeretem a kutyám és ugye nem vagyok rossz gazdi?" stílusra. Innentől kezdve bármit is írsz, az teljesen hiteltelen (akárcsak az eredeti kérdésben szereplő állítások fele).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!