Miért zavarja az embereket ha nem viselkedhetnek úgy a kutyáimmal mintha az övék lenne?

:D :D Lebuktál, akkor tényleg a mudis vagy :D

Nekem meg borderem, meg szálkás tacsi keverékem :D

Amúgy teljesen megértelek, mert amiket leírsz azt én sem szeretem. A keverékem hasonló természetű, mint a mudijaid, a borderem meg pusziosztó, de én is rühellem, mikor mások akarják tanítani, mert pont nem úgy csinálják, mint én és csak összezavarják a kutyám, felborítják a fáradtságos munkám és utána korrigálnom kell, ami nem mindig egy órás foglalkozás. :S

Igazából teljesen jogos, amit mondasz, csak szerintem túlságosan a szívedre veszed. Én most már úgy vagyok vele, ha valaki értetlen, akkor arrébb megyek, ha valaki pofátlan, akkor figyelmeztetem kedvesen, ha a szép szóból nem ért, akkor majd a tacskóm helyre teszi, én szóltam. Aztán jelentsen fel, ha megharapja, de akkor azt is bizonyítsa be, hogy békén hagyta a kutyámat, én közöltem, hogy mi újság, ha neki nem volt elég figyelmeztetés a kérésem, meg az, hogy mondjuk rámorog a kutyám, mert nem kér a tolakodásából, akkor innentől kezdve nem az én problémám. Én is falra mászok ettől, de nagyjából lesz@rom, régen ugyanígy ki voltam akadva, mint te, de úgy döntöttem, nem fogom más gyökérsége miatt idegesíteni magam. És igen, volt már, hogy nem értett sem a szép szóból, sem a morgásból emberke, odakapott a kutyám neki és még neki állt feljebb. Jól összevesztem vele, megmondtam a magamét, hogy szóltam, a kutya is morgott előtte, akkor ne csodálkozzon. Bár nyilván ő nem tud akkorát kapni, mint egy mudi. Amúgy nem ilyen alapvetően az én kutyám sem, de nem minden idegentől viseli el a rámenősséget. És szerintem ettől ő még nem vérengző vadállat, még ha annak is tűnik a laikus szemében, csak az emberek azt nem fogják föl, hogy ő egy kutya és nem kéne simogatni, ha egyszer nem szeret idegenekkel haverkodni.

A borderemet, mikor tanítani akarják, és a legszebb, hogy kutyások... és szólok, hogy ne, akkor általában nem értik, miért és volt már, hogy megsértődtek ezen. Na már most aki ezen megsértődik, annak én sem kérek a társaságából, aki meg nagyon értetlen, otthagyom, elmegyek. Nem mondom, én is fel szoktam cseszni magam ezeken, de legtöbbször gyorsan kipuffogom magam, aztán le is nyugszom. Arra mindig vigyázok, hogy udvarias legyek, már csak azért is, ha a másik fél bunkó, akkor ebben is legyek különb. Én tiszteletben tartom más kutyáját és akaratát, de nem is fogok lealacsonyodni mások szintjére, mindig kedves leszek. Veszekedés nagyon ritka, bár nem mondom, hogy nem fordult elő (fentebb is írtam). Alapvetően viszont törekszem a normális hangnemre, egyedül az anyázás az, aminél elszakad a cérna. :D