Mit tegyek? Mit mondjak neki?
Nem tudom, hogy ez a kérdés ebbe a témakörbe tartozik-e de most ide írom.
Ma reggel a 4 éves kisfiam a kis yorkinkal(5) játszott. 10 percre mentem ki a konyhába mert csörgött a telefon. Amikor visszaértem azt láttam hogy a fiam a kutya nyakát fogja és szorongatja. Odarohantam és rácsaptam a kezére. Már kezdtem volna a szidást és a magyarázást amikor, észrevettem hogy a kutyám nem mozdul. Nem lélegzett. Próbáltam lélegeztetni de nem reagált semmire. A fiam megölte a kutyámat. És én egyszerűen nem tudom neki elmagyarázni hogy most mit tett. Teljesen ki vagyok borulva. Van egy másik kutyánk is. Ő havanese és nem merem odaengedni a fiamhoz. Még úgy sem hogy ott vagyok mellettük. Nem tudom mit tegyek.




















na nekem ezert nem kell gyerek,amugy is utálom öket,
a kutyámat elöbbre tartom!!!!!!
egy kutyával legalább nincs ilyen gond,és legalább hüséges!!
az emberek többsége(tisztelet a kivételnek)megérdemli ha egy kutya vagy egy másfajta állat kinyirja,
a legnagyobb virus a földön az EMBER!!!!!!!





Hát nem is megyek férjhez mert már van férjem. Hoppá :)
És nem akarom megmutatni hogy kell csinálni. Sosem akarok gyereket, ezt már említettem. Minden szülő legyen már képes olyan gyereket nevelni aki nem gyilkos és ez tény. Ehhez nem kell tökéletes szülő sem gyerek. Ha meg kell mutatni a szülőknek hogy ne legyen gyilkos gyerekük és erre csak az okoskodók képesek akkor az már igencsak ciki és szégyenletes bizonyítvány a szülőknek. :)





Álljatok már le egy kicsit. Kb. pont 4 lehettem, lehet, hogy kicsit több, mikor kinyirtam (nincs hosszú i-m, bocs) a húsvéti nyuszit, aki nagyobb volt egy Yorkinál. Az ölemben volt, leejtettem. Ahogy leesett szét csúszott alatta 4 felé a 4 lába, és borzasztó cuki nézett ki ahogy igy feküdt. Elsőre nagyon megijedtem, de felállitottam, és nem lett semmi baja. Úgyhogy megint ledobtam, hogy mégegyszer megnézzem milyen cuki ahogy szétcsúsznak a lábai, de akkor talpra esett. Újra és újra ledobtam, mig a végén már nem mozdult többet. Akkor döbbentem rá, hogy mi történt. Nem voltam én se kegyetlen, se gyilkos, csak azt hittem, hogy ha egyszer nem lett tőle baja, akkor többször sem lesz. Megbeszéltük a dolgot a szüleimmel, de nem vertek el, épp elég büntetés volt, hogy nem volt többé nyuszi. Sosem felejtem el mennyire rosszul éreztem magam, a végén már a szüleim vigasztaltak. Életemben akkor szégyelltem magam a legjobban, a mai napig érzem azt a szörnyű érzést, ha rágondolok.
Köszönöm normális felnőtt lettem, agressziv hajlamok nélkül. Az ilyesmi - ha szörnyen is hangzik - megesik. Meg kell tudni, hogy pontosan mi történt, mert ha mondjuk azér csinálta, mert haragudott rá, vagy bosszút akart állni, vagy bármi ilyesmi, akkor természetesen van ok a gyerekkel kapcsolatos aggodalomra. De ha tényleg csak rosszul értelmezett egy tévében látott szituációt, és nem tudta, hogy hol a határ, nem tudta felmérni, hogy mit bir egy ilyen kistermetű kutya, akkor egyszerűen el kell neki magyarázni, hogy mi történt, és épp elég szörnyen fogja magát érezni, a puszta tény miatt, hogy nincs többé kiskutya, és ezt ő okozta. Valósznűleg sosem bocsájtja meg magának.















Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!