Mit tegyek? Mit mondjak neki?

Én világéletemben állatbarát voltam, kicsiként is mentettem a vizesárokból és utak mellől a békákat, elengedtem őket balcsin a nádasba, felneveltem madarakat, befogadtam cicákat és gazdát kerestem nekik...

Kisebb koromban (olyan 6 körül) viszont én is csináltam rossz dolgot... mentettem gyíkot, de nem adtam neki elég eleséget (legyeket csapkodtam és molylepkéket gyűjtöttem, de nem eleget) és elpusztult... azóta is bánkódom.

Azt mondom a gyereket meg kellett volna kicsit suhintani, akkor megjegyzi egy életre. Nem kell ide pszihomókus.

Kap egyet a seggére, aztán túlkiabálva a gyerek hisztijét el kell neki magyarázni miért kapta.

Remélem a kutyust eltemetik, és nem egy szemeteskukában végzi.... a minimum amit megérdemelne, hogy eltemetik.

Nem hergelem fel magam, csak a véleményemet írom le.

Nem kegyetlenség, ha a gyerek büntetést kap (nem túlzásokba esve).

Ha a te gyereked rosszat csinál, nem bűnteted meg? Ne mondd, hogy nem volt olyan, hogy erélyesebben szóltál volna rá, vagy elporoltad volna a fenekét, megszorítottad a karját.........

Ja és nem vagyok plázamacska. Sosem lenne térdtől lejjebb érő kutyám és sportolok velük ami igencsak nem plázába illő tevékenység.

Én vagyok a kegyetlen??? Te nem fogtad fel hogy egy állat MEGHALT??? Vagy az mindegy? Komolyan nem vágom! Mindig azt szokás sajnálni aki rosszat tett és nem az áldozatát??

Az én másfél éves unokaöcsém már kb. 1 évesen tisztában volt azzal, hogy mit jelent simogatni, és ütni, vagy szorítani.

Ő a virágokat is megsimogatja, és a kutya felé is szeretettel nyúl.

A fiadat vidd el pszichiáterhez, mert ez tényleg nem normális dolog.

Nekem is yorkim van, nagyon sajnálom, ami a Te kutyusoddal történt.