Mit kéne tennem a kutyámmal, hogy mindkettőnknek jobb legyen?

Három éve nyár elején kaptam egy keverék, három hónapos kiskutyát az egyik ismerősünktől, aki tenyésztő. Az első másfél hónapot sajnos magányosan kellett töltenie egy akkori felújítás miatt. A helytelen időzítést ellensúlyozva, megpróbáltam neki mindent megadni, ami csak tőlem tellett, legjobb kutyaház, halom játék, minden ami kell (kinti kutyáról van szó). Aztán egy év elteltével megkezdődtek a szökések. Legnagyobb félelme a mennydörgés, és rendszerint az elöl próbált menekülni. Annak ellenére, hogy nem egy méretes kutya képes nagyon magasra ugrani és egy másfél méteres kerítést helyből átugrani, annál magasabbra pedig felkapaszkodni és áttolnia magát. Eleinte kint töltöttem vele az időmet, hogy megnyugodjon, de nem történt javulás és sok ideig én sem állhattam kint a szakadó esőben. Ahogy telt az idő egyre többször lépett meg (elszökött majd egy óra múlva visszajött enni meg aludni), amire érkezett is panasz, hiszen egy faluban azért az idősebbek nem kedvelik ha letapossák az ültetvényt. A tavasz eljövetelével, már két évesen, tarthatatlanná vált az állapot és először elkezdtük bántani, hátha ha eddig a szeretet nem akkor majd a félelem visszatartja, de nem történt változás. Aztán szöges drótot raktunk a kerítésre, de képes volt átmászni rajta majd egy órával később véres hassal és vágásokkal visszatérni és később megismételni. Ekkor döntöttünk az ivartalanítás mellett (kan kutya). Egy hónapig vált csak be, aztán újrakezdődött. Ekkor megint próbáltuk szeretni és megmutatni hogy itthon mennyivel jobb, de nem jött be neki, így a végén láncot kapott. Ebből számtalanszor kiszabadult már viszont még mindig ez tűnt hatásosnak. És ekkor kezdődött a vihar elől szökés helyett a sírás és vonyítás, amivel megtöltötte az egész falut, és amire számtalan panasz érkezett, hogy napközben, éjszaka órákon át ugat és vonyít (elég nagy hangú). Ekkor már tenni kellett valamit, ugyanis már maga mellett teljesen szétszedett egy drótkerítést és elszakított egy láncot. Úgy volt tartva hogy egyedül nem lehetett szabadon, viszont ha vele voltam akkor igen. Ennek ellenére elkézdett elszökni játék közben is (ciki a szituáció, ahol eldobod a labdát és a kutya már két szomszéddal arrébb van), ezért idén februártól teljesen megszűntettük a szabadon engedését. Ezt követően még volt pár szökése amikért kapott, a végén már félt hazajönni, még hozzám is, és most már én sem tudom eltűrni ahogy viselkedik. Most is jelenleg egy láncon a házában unatkozik, hiszen nagyon sok mindent nem lehet vele csinálni. Felmerült bennem, hogy esetleg én rontottam el benne valamit, viszont sokan azt a következtetést vonták le, hogy esetleg valami elme baja lehet. Már megfontoltuk a menhelyre adását, de félő, hogy nem vennék be a sok kóbor kutya mellett. A házba sajnos nem jöhet be, lévén hogy van egy allergiás családtag. Gondoltunk a villanypásztorra is, viszont viszonylag nagy a telek kerülete, így ez költséges és nem biztos hogy megéri, mert lehet már az sem lenne effektív. Szóval, hülye helyzet...

(16/F)