Mit kéne tennem a kutyámmal, hogy mindkettőnknek jobb legyen?

Az a kutya nem szeret titeket. A gyerekkorát megalapoztátok, mit rettegett ott egyedül az a szerencsétlen! Valószínűleg ez volt az alap a szökésekhez.

Ajándékozzátok el, de legalább ezt csináljátok jól, nagyon lelkiismeretesen keressetek neki szuper gazdit, de olyat, aki kinyalja a kutyának a s-g-t is , mert arra nagy szüksége lesz! És leginkább benti tartással, vagy kinti-benti. Esetleg kérjetek a gazdikereséshez valami segítséget szervezetektől (bár van elég dolguk, inkább a gazdi átvilágítása a gáz).

Addig is légyszi olvasgass pszichológia könyveket.

Én csak azon csodálkozom, hogy nem szökött meg végleg tőletek...

1. Ha nincs idő egyéb okok miatt egy kutyára, akkor miért vállaltátok? nyilván az is betett, hogy le volt sz.rva másfél hónapig

2. Ahogy előttem is írták, nem akkor kell lecseszni szerencsétlen kutyát, amikor épp jót cselekszik (hazamegy), hanem rajta kell kapni amikor épp próbál szökni.. és akkor közbelépni, ergo tudni fogja, hogy rosszat csinál

"A tavasz eljövetelével, már két évesen, tarthatatlanná vált az állapot és először elkezdtük bántani, hátha ha eddig a szeretet nem akkor majd a félelem visszatartja, de nem történt változás"

Hogy mi?? Mégis honnan a bánatos t.kömből gondoltátok azt, hogy majd a bántalmazás jó útra téríti? Meg hogy "a félelem visszatartja".. az már régen rossz, ha a kutyában félelem van a gazdái miatt, nem egészséges.. Őszintén mondom, sajnálom szerencsétlen kutyát, hogy ilyen tudatlan, kutyákhoz nem értő emberekhez került. Ha egy oylan helyre került volna, ahol kicsit, de tényleg csak egy kicsit is jobban értenek a kutyaneveléshez, akkor szegény élete nem lenne most elb.szva (már elnézést) és lelkileg is egészséges lenne.

Én is csak azt tudom tanácsolni, amit a többiek előttem: ajándékozzátok el olyan valakinek/valakiknek, akik tudnak és akarnak is foglalkozni azzal a kutyával. Hidd el, nektek is és a kutyának is jobb lesz. Te pedig ne vállalj több kutyát. Sem semmilyen állatot. Legalább addig, amíg f.ngod sincs arról, hogyan kell gondoskodni egy élőlényről.

Mivel minden előttem szóló leírta már, hogy nem értetek a kutyához, ezért a részletekre térnék ki kicsit.

Nulladik megjegyzés: akitől keverék kutyát kapsz az nem tenyésztő!

1. Attól, hogy másfél hónapig nem foglalkozol a kutyával, még nincs minden veszve. Igaz, hogy az a legfogékonyabb időszakuk, de hozzám 7 hónaposan érkezett olyan kutya akivel addig nem foglalkoztak és mégis sikerült belőle kutyát faragni. És úgy, hogy én sem értettem a kutyákhoz igazán. De elkezdtünk kutyasuli(k)ba járni és javult a dolog.

2. "Ekkor megint próbáltuk szeretni és megmutatni hogy itthon mennyivel jobb" - és ezt hogyan?

3. A játék közben szökik - ilyen előzményekkel persze. A kutyák nem úgy születnek, hogy megvesznek a labdáért. Arra rá kell jönniük, hogy jó buli (az enyém pl. nem jött rá). Ha már úgy is fél tőletek, mi a fenének szaladgálna a hülye labda után, mikor ha elmegy legalább szabadon van és nem veri senki.

4. Vajon miért kellett kutyát hozni a házhoz, ha van allergiás családtag?

Mentségedre legyen szólva, mikor kaptátok akkor 13 éves voltál. Akkor még nem foghattad fel, hogy mit is kéne egy kutyával csinálni, hogyan kell vele bánni. De az igaz, hogy most már komoly a gond. Vagy tényleg adjátok oda valakinek aki ért hozzá, vagy ti változtassátok meg a hozzáállásotokat, nagyon. Merthogy a kutya miattatok problémás, mert nem jól reagáltatok az adott helyzetekre. Nagyon frusztráló a gazda oldaláról is egy ilyen szituáció, mert amikor állandóan gond van vele, akkor nem a kedveskedő megoldások jutnak az ember eszébe, hanem az agresszívebbek. De azt kell megérteni, hogy nem a kutya a hibás ha idegbeteget csináltatok belőle. Nagyon hosszú és nagyon kemény munka lesz ha úgy döntötök hogy nálatok marad és élhetőbbé tennétek a kapcsolatotokat. Szakember segítsége mindenképpen kell.

Ez úgy működik mint az embereknél is. Ha a kisgyereket elhanyagolják kicsi korában, akkor abból több mint valószinű nem lesz normális felnőtt...

Tudtátok, hogy milyenek a körülmények és mégis elhoztátok.

Ezért ti vagytok a felelősek. Az állatokat nem bántjuk, főleg nem olyanért, amit nektek köszönhet.

Próbáljatok találni neki egy szerető otthont, ahol majd foglalkoznak vele és megkapja a szeretet és törődést amit tőletek nem.

"Mit kéne tennem a kutyámmal, hogy mindkettőnknek jobb legyen?"

És miert a kutyát akarod megváltoztatni h jobb legyen? Azon nem gondolkodtam h "Mit kene tegyek, hogy jobb legyen a kutyámnak?" Ha a kutyád helyében lennék, már letépték volna a kezedet, es elmentem volna a francba. Látod, visszaélsz azzal, h ezt MÉG nem tette meg.

Egyébként a válasz pofon egyszerű. Két lehetőség van:

1., Nagyon sürgősen keresel neki gazdát, aki tud róla gondoskodni

2., Vagy szépen megembereled magadat és kielégíted az igényeit. Nem érdekel, hogy mennyire fog húzni setanal, kb 2-3 hét után (ha minden nap elviszed) jelentősen fog javulni (tapasztalat) es ez ne abból álljon, hogy veszel egy 1,5 méteres pórázt azt rácsűröd 'oszt menjél, hanem veszel neki egy hosszú pórázt (de akar kötél is jo) legalább 10-15méteres, amin ki tudja magát szaladgálni, mert a behivasról ne is álmodj egy ideig. A sétán kívül (napi nagyon minimum 1ora, de inkább 1,5-2 órás legyen, a hosszú pórázon-keress valami mezőt, es akkor más se fog zavarni) tehát a sétán kívül naponta szellemi farsztas: lehet nem kene mondta a nyakába ereszteni, és a normális séta mellett a klikkert is csinálni, de idővel kezdjetek el, ennek olvass utána. De pl dugja el a kertbe finom falatokat,stb, fantáziádra van bízva, a lényeg h kelljen neki gondolkodni (en egy labdát töltök meg jutalommal, es azzal játszunk) de most jon a joido, mehettek fürdeni stb.

Bocsi az ékezetekért, meg a hibákért, de telorol vagyon es rohadt fáradt (0:09)

Ebben a sztoriban a kutya az EGYETLEN, akinek most nem jó.

Ez pedig a ti hibátok, nem az övé.

Úgy került hozzátok ez a kutya, hogy semmiféle előzetes ismeretetek/tapasztalatotok nem volt a megfelelő kutyatartással kapcsolatban, és nem is dolgoztatok rajta, hogy ez változzon. Nem olvastatok utána, hogy mire van szüksége egy kutyának. Ha ezt megtettétek volna, akkor tudnátok, hogy nem csak étel, víz és ház kell neki, hogy "működjön", hanem napi rendszerességű TESTMOZGÁS (séta, futtatás), TANÍTÁS (ül, fekszik, marad, hozzám) és SZERETET (simogatás, játék). Az sajnos nem elég, hogy 1 héten 2-szer eldobod neki a labdát.

Éveken át "kísérleteztetek", hogy vajon mitől fog majd "rendesen működni" ez a kutya. Bántalmaztátok, fizikailag és lelkileg is, s ennek eredményeképpen a helyzet nem javult, csak romlott. És most, 3 év elteltével még mindig ugyanott tartotok: nem tudjátok, hogy mi kell egy kutyának.

A helyzet egyáltalán nem hülye, inkább csak szomorú és kétségbeejtő, hiszen elkerülhető lett volna. Be kell látnotok, hogy evvel a kutyával az ég világon semmi baj nincs. Nincs elmebaja, se semmi egyéb, amiért őt okolhatnátok.

Csupán szeretetre vágyik és törődésre, na meg arra, hogy fusson egy jót. Mivel ezek közül egyiket sem kapja meg, teljesen érthető, hogy magába fordul, és így viselkedik. Félreértitek őt, és a mai napig sem vettétek a fáradtságot, hogy utánanézzetek, hogy kell bánni egy kutyával. De talán az, hogy kiírtad ezt a kérdést, már egyfajta kezdeményezésnek tekinthető a részedről, és azt jelenti, hogy törődni szeretnél a kutyával. Ebben az esetben kérlek fogadd meg a tanácsainkat:

-minden nap 2-szer vidd el őt sétálni kb. 1-1,5 órára

-vidd el őt kirándulni, futni, kutyák közé, mezőre...

-tanítsd őt jutalomfalatokkal (ül, marad, nemszabadkimennianyitottkapun, stb.)- olvass utána, nézz videókat, hogy mit hogy kell megtanítani egy kutyának

-SOHA NE BÁNTSÁTOK!- ha rosszat csinál, egy-egy határozott, kemény rászólás még belefér, de fizikai beavatkozásnak nincs helye!

Bármit is tanítasz neki, jegyezd meg, hogy az időzítés a legfontosabb! A kutya rövidtávú memóriája kb. csak 5 másodpercig terjed, tehát ha valami rosszat csinál és te nem azonnal kapod rajta, hanem csak később látod az eredményt, akkor már semmit nem ér az sem ha rekedtre kiabálod magad, a kutya nem fogja érteni, hogy mi a fene bajod van. Ha jót csinál, leül, ügyeskedik, akkor azonnal kapjon finom falatot. Egy kutyát így lehet eredményesen tanítani, akár egy kisgyereket. Ne a félelem motiválja őt, hanem a jutalom.

Ez azért nagyon fontos, mert ha a kutya meg van félemlítve (mint ahogy esetetekben is), akkor nem okoz neki örömet semmilyen tevékenység, ha fél a gazdájától. Félelemre pedig semmilyen kapcsolatot nem lehet alapozni, mert azonnal összeomlik az egész. Nálatok is ez történt sajnos.

Ha pedig úgy érzed/érzitek, hogy NINCS erre kapacitásotok, hogy rendesen, igényeinek megfelelően foglalkozzatok a kutyával, akkor ajándékozzátok őt el, mert ennél csak jobb helyre kerülhet. (Jelen állapotban ez a kutya csak SZENVED nálatok!) Első körben keresd fel a "tenyésztő" ismerősötöket, hogy másik gazdát találjon neki. Vagy vedd fel a kapcsolatot helyi állatvédő szervezetekkel és tőlük kérj segítséget. A menhelyen is futhatsz egy kört, hátha van férőhelyük. Ott legalább lenne esélye, hogy egyszer normális gazdához kerüljön.

Szegény kutya... elhanyagoltátok, utána félt, de azért is csak büntettétek. Szökni próbál, de még azért is kap, ha hazajön... csodálod, hogy nem szeret nálatok lenni?

Nagyon-nagyon elrontottátok. Vagy add örökbe lelkes gazdinak, esetleg kisgyerekek mellé, akik lekötik, vagy vidd szakemberhez - de csak akkor, ha rászánod a pénzt és az energiát, mert a munka egy kutyával nem ér véget, mikor hazamentek.