Hogy tegyem könnyebbé a helyzetet mindkettőnknek? Hogy lesz jobb neki?
Szombaton utazok el 1 hétre nyaralni,kutyámat nem viszem magammal mert csak szenvedés lenne neki. Én már 1 hete szenvedek tőle ha belegondolok hogy nem látom 1 hétig,nem kelt fel reggelente,nem látom az édes pofiját..
És az a baj,hogy ha ezekbe belegondolok,akkor mindig magamhoz ölelem,puszilgatom,ezerszer elmondtam már neki hogy mennyire fog hiányozni..:(
Nem volt még ilyen,egy éjszakát töltöttünk csak külön mindig nem 1 hetet!! Nem látom még szomorúnak,de holnap ha meglátja a bőröndöt akkor biztos érezni fogja hogy megyek el. Valahogy uralkodnom kéne magamon,vagy hogy lenne könnyebb mindkettőnknek? Szombat reggel megyek,ne is búcsúzzak el tőle? Már holnap szerintem meg fogok őrülni a tudattól..Mi a helyes ilyenkor? Ti hogy szoktátok ha nem viheted a kutyádat? Nem a szálláshellyel van a gond,azt a nagypapám biztosítja,csak ő nem szereti már a kutyákat mióta meghalt a családi kutyánk,nem vihetem oda ennyi időre.. Meg idős is szegény nem fogja sétáltatni míg mi termálozunk vagy bármi.Úgyhogy az a lehetőség kilőve hogy viszem..
Ne sajnáld, és ne búcsúzkodj. Úgy indulj el, mintha csak a sarki közértbe mennél. Ne aggódj, nem lesz baja, és ha hazaérsz nagyon fog neked örülni.
Egyébként kivel marad itthon?
nem tudom túlreagálom-e,lehet túlságosan szeretem ha lehet így fogalmazni:) És ő is rettentő szomorú lesz ha látja hogy én is a bőgés határán leszek szombat reggel..Különleges kapocs van köztünk,igazi lelki társak vagyunk,nagyon fáj hogy itthon kell hagynom őt :(
Ha ma meg holnap kiélvezem őt még és agyonkényeztetem az nem gond még ugye?:D Csak az nap ne?
Időnként mi is otthon hagyjuk a kutyát, kertes házban, a fiamék gondoskodnak róla. A garázstól a kapuig mindig beülhet a kocsiba, (több mint 30 méter) még akkor is, ha csak vásárolni megyünk. De amikor a kapu előtt megállok, ő ugrik ki elsőnek a kocsiból. Közvetlen indulás előtt - ha több napra megyünk el - nem dédelgetjük, igyekszünk úgy elhúzni a csíkot, mintha csak vásárolni mennénk. Amíg nem vagyunk otthon, időnként szokott sírdogálni, de amikor hazamegyünk .... hát azt nem lehet szavakkal kifejezni.
Hosszú útra én sem szívesen vinném magammal. A mi kutyánk is nagyon hozzánk van nőve, annyira, hogy időnként "szemrehányást" teszünk egymásnak, mondván, mi kutyát akartunk hozni és mégis egy "hízelgő macskával" jöttünk haza. Ne aggódj, ha néha szomorú lesz is, annál boldogabb lesz a viszontlátás. Egy javaslat még: hazaérkezéskor valami kedvenc falatka legyen a kezed ügyében. Nagyon fog neki örülni.
úristen hát ne is mond,karácsonykor is mikor 1! nap után meglátott azt az örömöt..először bekattant,elkezdett ugatni majd rámugrált,nem bírta abbahagyni a puszilgatást,nyüsszögött,remegett minden baja volt:) Aztán ölemben feküdt nem akart leszállni rólam több órán keresztül.
Amúgy gyenge az idegrendszere,szaporítós kutya szegénykém és az idegrendszere a béka segge alatt van,orvos is alátámasztotta,ezért őt minden jobban megviseli mint egy átlag idegrendszerű kutyát :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!