Mi a veleményetek Cesar Millan?

Úgy hangzik, mintha azt gondolnátok, hogy Cesar direkt alkalmaz ilyen módszereket, csak azért hogy látványos legyen a tévében. Ez azért elég rosszindulatú feltételezés.

Az nem lehet, hogy azért használ ilyen módszereket, mert ő ezeket tartja helyesnek? Nem valószínű, hogy hatásvadászatból teszi, hogy csak a pénzt keresse a showműsorával. Ő tényleg hisz ezekben a módszerekben, és amíg működnek is neki, addig még hinni is fog bennük, továbbra is. Ezért alkalmazza őket újra és újra.

És amúgy igen, én is mindig furcsálltam, hogy odamegy a családhoz, és a kutya számára teljesen idegenként próbál meg falkavezért alakítani. A kutya meg még 10 perce se ismeri. Ezért lehet látni szinte minden adásban hogy a kutya nem nyugodt, hanem tart tőle. Mert egyszerűen nem ismeri, és nem érti, hogy ez az idegen mit vár el tőle olyan hirtelen, amit a gazdái még sosem próbáltak tőle kérni azelőtt.

És szerintem ez az, ami miatt olyan vészesnek tűnik a Cesar-módszer. Mert nincs meg az a kapcsolat közte és a kutya közt. (Elvégre hogy is lenne, pár perc ismeretség után?) A kutya ezért zavarodhat meg. És ezért nem működik hosszú távon Cesar nevelése. Mert jöttem-láttam-győztem módszerrel csinálják, ez mondjuk tuti hogy a tv műsor hibája is. Jön egy idegen, berobban a kutya életébe, azt mondja magáról hogy ő a falkavezér, szabályokat és határokat szab a kutyának, és testileg fenyíti őt. Aztán elmegy, és a gazdák meg ennek a felét sem tudják megvalósítani és betartani. És a kutya megint ott van ahol az elején. Ez itt a baj.

De egyébként meg, ennek a módszernek a sikertelensége nem azt jelenti számomra, hogy a Cesar módszer semmit sem ér (vagy legalább is, hogy régimódi és nem humánus.) Mert én pl. napi szinten alkalmazhatom a módszereit a kutyámon, de ő mégsem fog félni tőlem, nem lesz bizonytalan, pontosan tudja hogy mit várok el tőle és azt be is tartatom. Ha a jutalmazás tűnik hatékonyabbnak és célravezetőbbnek, akkor azt alkalmazom. Ha épp olyan helyzet adódik, hogy arra az esetre más módszer van a tarsolyomban (pl. oldalbabökés), akkor azt fogom alkalmazni. A kutya elég gyorsan hozzászokik az ilyesmikhez, és ha jó kapcsolatot ápol a gazdájával, akkor ezek az "incidensek" és fegyelmezési módszerek nem fognak maradandó lelki sérülést okozni neki, ettől nem fog félni a gazdájától, vagy bármilyen más egészségtelen módon viszonyulni hozzá. Én megtehetem vele, mert ismerjük egymást, és ő rögtön veszi az adást, és felhagy a nemkívánatos viselkedésformával, anélkül, hogy ezen "problémázna", hogy "jaj de durva volt a gazdi, miért bánt engem?" Ha egyszer-kétszer hibázik, annak is mindig van nevelő célzatú következménye, melynek mértéke mindig a hiba súlyosságától függ. És emellett is fenn lehet tartani a kutya boldog kiegyensúlyozott kapcsolatát a gazdával. Anélkül, hogy félne tőle, vagy bizalmatlan lenne vele szemben bizonyos szituációkban.

Persze azt nem vitatom, hogy ha Cesar idejönne, és elkezdené a módszereit alkalmazni a kutyámon, annak enyhén szólva nem örülnék. Tőle félne, ha megböki, vagy földre nyomja, és nem tetszene neki, hogy ilyen módszerekkel van fegyelmezve, egy idegen által. Rám nézne segélykérő tekintettel, hogy "mit akar tőlem ez az ember?"

Tehát evvel a hosszas magyarázkodással arra céloztam, hogy a gazda (ha elég szoros a kapcsolata a kutyájával), akkor megtehet vele olyasmiket is "büntetlenül", amit idegenek nem. A nevelés is így működik, szerintem. Én választom meg a módszereket (ami esetünkben jutalomfalat, ritkán Cesarsway), a kutya pedig ezekhez alkalmazkodik, és ha következetesen csinálok mindent, akkor még a durvának ítélt Cesar módszer használata sem fog változtatni a szilárd és harmonikus, feltétlen bizalmat magába foglaló kapcsolatunkon.

(Nem ide tartozik: de számomra ez a "Cesar-módszer" téma kezd lassan a "gyereknevelés testi fenyítéssel" témakörre hasonlítani. És ha már itt vagyunk, meg sem tudom számolni, hány pofont meg verést kaptam egészen 18 éves koromig apukámtól, egy-egy enyhébb hiszti, vagy rossz viselkedés, illetve veszekedés miatt. Mégsem féltem tőle soha, pedig egy fedél alatt laktunk kis lakásban, szinte egymás szájában. Engem akkor ott úgy neveltek, nekem az volt a "normális" és megszokott, amit el kellett fogadnom és amihez alkalmazkodnom kellett, nem kérdőjeleztem meg a módszereit sosem, kaptam amit kaptam. És mégsem lett belőlem idegbeteg, félős egyén, vagy viselkedészavaros, netán valami másféle beteg. A kapcsolatunk a mai napig a legjobb, bízunk egymásban és egy hullámhosszon vagyunk, tehát semmit nem változtatott az éveken át tartó testi fegyelmezés. Ahhoz viszont szükséges volt, hogy normális embert faragjon belőlem. És emiatt, hogy ő épp ilyen módszerekkel érte ezt el, a mai napig sincsenek lelki sérelmeim.

Úgy látom kettéosztódik itt is a társadalom, van aki nem sokat tud a kutyákról. Ők a CM "rajongók".

Hozzáteszem én is CM rajongó voltam, csak utána elkezdtem tanulni a kutyákról, viselkedésükről, kommunikációjáról, gondolkodásmódjukról. És akkor jöttem rá, hogy mennyire nem értek a kutyákhoz, és, hogy CM mennyire nem az akinek gondoltam.

Egy két gondolat amiért nekem nme hiteles:

-Soha nem a problémát orvosolja,csak elnyomja a kutyát (a kutyás problémák nagy része a rossz szocializáció miatt alakul ki. Sok gazda a mai napig azt sem tudja sajnos miről kell szólni a szocializációnak, és ez mennyire fontos.)

-Nem fordít nagy hangsúlyt a gazdik tanítására. (Mivel nem a kutyát kell megtanítani arra, hogy éljen közöttünk, hanem nekünk kell segíteni a kutyának eligazodni a mi világunkban)

-Büntetés.... Ez egy rossz módszer.(Itt a kutya azért dolgozik mert attól tart, nehogy meg legyen büntetve. ellentétben a pozitív megerősítéssel, ott meg az a lényeg, hogy a kutya azért csinálja azt amit a gazda mond, mert az a világ legjobb dolga, és biztos nagy jutalom jár érte)

-Falkavezérség.... Baromság.... :)(mivel én a kutyáimmal nem alkotok egy falkát, mert ők kutyák én meg ember vagyok, és ugye a falka az azonos fajokból áll....)

Viszont teljesen igaza van abban, hogy a kutyának, határok kellenek, és azokat be is kell tartani.

Tehát, ha az emberek nagy része venné a fáradságot, és kicsit utánajárna, hogy hogy is kell bánni egy kutyával nagyon sok probléma megoldodna...

Örülök,hogy ennyi "felvilágosult" ember gyűlt itt össze.Régebben ha meg mertem említeni,hogy én pozitív megerősítéssel nevelek kutyát,rögtön elhordtak mindennek.

Utolsó előtte:Mintha én írtam volna,teljesen egyetértek

Utolsó:Szintén

régen én is Cesar módszereivel próbáltam nevelni,de ezzel én csak rontottam a kapcsolatunkon.

12#:Nem baj,ha néha negatív megerősítést is használsz,sőt.

Én kutyám pl mostanában mindig összeszed mindenféle csontot a parkban.Egyszerűen odamegyek hozzá,határozott nem,és kiveszem a szájából.Mivel jó a kapcsolatunk,és számít neki az én akaratom,véleményem,ezért nem fut el.Mostanában már magától le is teszi.A dicséret pedig simogatás,játszani hívom,stb.

Ő pedig egy nagyon félénk,magadó kutyus,de határozottabb ebeknél sem szabadna túlmenni egy meglökésen,megbökésen,ezzel teljesen egyetértek.Ha nem megy valami pozitív megerősítéssel,akkor a kettőtők közti kapcsolattal van baj,pl olyan téren,hogy agresszívan akarsz bánni a kutyával...

Jaj,és kedves Válaszoló:

Oké,egyszer megoldottál valamit CM módszereivel.Ez nem gond.Viszont utána úgy gondolod könnyebb mindent büntetéssel,erőltetéssel megoldanod.Lehet.De mint Írtam,engedelmes kutyád így is lehet,de olyan aki igazán élvezi a tanulást,nem.

Engem nem érdekel,hogy nevelsz,de nem Cesar módszerei a legjobbak.Ezt pedig addig nem fogod megérteni,amíg ki nem próbálod a másikat.

Arról pedig már nem is szólva....Ha valaki szereti a kutyáját,hogy képes belerugni,Kihúzni a lábát,megütni,stb?Ez az amit én sose értettem és nem is fogom.Nekem inkább legyen neveletlen kutyám,minthogy valaha is bántsam....

12-es vagyok.

dfxcv, ebből is látszik, hogy egyre többen jönnek rá, hogy van más, jobb módszer (és nem utolsó sorban, én is sokkal jobban élvezem a tréningeket azóta). Az én kutyusom is utcán zabáló. Amikor CM módszereivel próbáltam "ledominálni", csak azt értem el, hogy megharapjon (mint ahogy drága "hozzáértő" mexikói barátunk is sokszor járt). Ilyenkor persze azt gondolja az ember, hogy a "hülye kutya", meg hogy "én adok neki enni, szeretem, erre megharap", stb. Aztán nekiálltam tanulni és rá kellett jönnöm, hogy én voltam a barom. Még mindig nehezen áll ellen az eldobott falatoknak (igazi bélgép, meg menhelyi kutyus volt). Otthon már majdnem nevetséges könnyedséggel el lehet tőle venni a csontot, és utcán is sokat javult a helyzet. Mindig csak elmentem mellette amikor itthon kapott egyet és eldobtam egy falatot, hogy szokja a jelenlétem. A végén magától hagyta ott és jött utánam, nem volt morgás és hiszti a csont körül. A nemmel pedig addig nincs is baj, amíg a jó viselkedés utána jutalmazva van, mint ahogy te is teszed. Olyan, mintha azt mondtad volna neki, hogy hagyd. Nem kell közben bökdösni, ugyanúgy kizökkenti ez a szó, ha már megtanulta és van miért abbahagynia azt a viselkedést.

Kérdező, hányszor húztad már ki a lábát, bökted oldalba, büntetted? Csak azért kérdezem, mert ha már büntet az ember, csinálja rendesen. Ugyanúgy kell, mint jutalmazni. A megfelelő időben, a megfelelő módon. Ergo, ha "jól" büntetsz elég egyszer megtenni. Nem igazán így volt, nemde? Azért félreértések elkerülése végett még idetoldanám, hogy ne büntess, inkább kerüld.

Amit nem értek igazából, hogy hogyan gondolhatod, hogy a saját tapasztalataid magasabb hitelességgel bírnak, mint hozzáértők több évtizedes, nagy egyedhalmazú kísérletei. Mint ahogy egyszer már leírtam, A CM pártiak csak szerintemekkel és véleményekkel tudnak dobálózni, míg a másik oldalról süketek a tényekre. Lehet fáradtságos munka jobban beleásni magad, és itt nem elég Zak Geroge-ot és Stilwellt nézni.

32-es!

Igen, nagyban hasonlít a gyereknevelésre, mert a kutya kb egy 3-5 éves gyerek értelmi szintjén áll és pszichológiai értelemben az emberekhez hasonlóan tanulnak. Én se voltam mindig tünci gyerek, de összesen 2 pofont kaptam életem során és mégis rendes ember lettem (legalábbis mindenki szereti ezt hinni). Örülnék, ha addig a két pofonig se kellett volna eljutni, mert nem volt kellemes. Tanultam belőle? Persze. De milyen érdekes, hogy a nagyját agresszió nélkül sikerült elsajátítanom, mert a szüleim értelmesen tudtak kezelni és terelni. Szóval visszatértünk oda, ebben a hasonlatban is, hogy a módszer jó, csak aki alkalmazza az nem érti, tudja használni (legyen az gazdi, vagy szülő). Azt azért még a végén tegyük hozzá, hogy egy kutya nem tudja felmérni a következményeket. Neked el tudják mondani, hogy kisfiam ne nyúlj a sütőhöz, mert megéget és még el is verlek! Tudod mi fog történni, tudod, hogy fájni fog, de vannak olyan idióták akik mégis megteszik. A kutyának nem tudod elmondani, hogy Bodri, ne edd fel a kakát, mert tekerni fog a hasad és el leszel verve! Ő odamegy, felhabzsolja, te megbünteted (választott módszerrel), ő meg nem érti, hogy mi történt. Újra el fogja játszani, mert valószínűleg nem megfelelő pillanatban kapod el (nehezebb időzíteni, mint gondolnánk), mert még mindig nem érti, hogy miért lett büntetve.

PS: szörnyűnek tartom, hogy képesek az emberek a kutyákat a legjobb barátjuknak hívni, de egy autónak jobban utánanéznek, mint egy élő, érző lény nevelésének.

#13 vagyok

Kérdező: A fojtóval kapcsolatban van egy "vicces" sztorim feléd. Lakott nálunk a házban egy lány az egy éves német vizslájával. Alig mozgatta, sose tanította semmire, persze sétáltatni is 3 egészségügyi körre volt lent, nagyritkán mikor kedve volt sétált vele egy nagyobbat - már ha azt sétának lehetett nevezni. A kutya persze húzott mint egy bivaly, ment volna a szagok, kutyák, emberek után. Kapott hát egy fojtó nyakörvet, hogy ez majd megoldja a gondokat. A kutya továbbra is húzott és megtanulta azt, hogy akkor kevésbé fáj neki, ha a gazdi lábai között megy. Onnantól az is probléma volt, hogy nem bírta leszoktatni róla. Egyszer összetalálkoztunk séta közben, ő fojtóval igyekezett kordában tartani a kutyát hogy ne húzza őt oda az én kutyámhoz (hasonló eset miatt volt már szalagszakadása is - ennyire hatotta meg a kutyát a fojtó), míg az enyém póráz nélkül láb mellett végig engem nézett. Sose fogom elfelejteni mikor azt mondta nekem: "De hát így könnyű!" :)

dfxcv: Örülök hogy vannak még nyitott emberek, akik képesek túllátni azon ami a világító dobozból jön és veszik a fáradtságot arra, hogy utánanézzenek dolgoknak :)

Én is úgy kezdtem, hogy CM műsorából próbáltam megoldani az otthoni tacsi "hatalomátvevő" viselkedését. Nagyon keveset tudtam akkoriban a kutyanevelésről, bár mindig is imádtam a kutyákat. Bár nagyon szeret még mindig és én is őt, de látszik rajta, hogy nyoma maradt a kapcsolatunkon annak, ahogyan próbáltam őt "nevelni". Például egy megkínzott, éheztetett, láncon évekig tengődő kutya is képes újra bízni az emberben és szeretni minket, de az nem jelenti azt, hogy muszáj mentálisan vagy fizikálisan bántalmazni őket. Na de aztán elköltöztem otthonról, lett egy, majd még egy kutyám. Az elsőnél már nem alkalmaztam olyan durva módszereket, mint CM, de volt orra koppintás és hangos "NEM!". Na ez a másodiknál egyáltalán nem működött, mikor játékból elkezdte piszkálni a másikat. Ha eldobtam a labdát, a kicsi rávetődött a nagyra teljes erőből, mert az olyan jó buli (a "nagy" össz-vissz 7 kilós törékeny agár keverék, a "kicsi" már kölyökként akkora volt mint a másik felnőttként, mostmár kétszer annyit nyom, mint az első kutya). Úgy húzta a bőrét, a lábát, mintha egy rongybaba lett volna. Kipróbáltam mindent, amit csak lehet, de az összes lényege az volt, hogy akkor büntetni, mikor rá akar menni a másikra. Egyik se segített.

Aztán rátaláltam a pozitív módszerre, és egy új világ tárult fel előttem. És rájöttem, hogy én voltam a béna, nem a kutya. És itt jön be a képbe az, amit sokan félreértenek ezzel a módszerrel kapcsolatban: nem abból áll, hogy teletömjük a kutyát jutalomfalattal és közben a fejünkön táncol mert megengedjük neki, hogy rosszalkodjon. Nem a kutyát, a kutya viselkedését szabályozzuk. Ehhez pedig hozzátartozik, hogy a környezetet is nekünk kell szabályozni, hogy ne legyen a kutyának lehetősége hibázni. Ha hibázik és előfordul a nem kívánt viselkedés, akkor vagy túl gyorsan haladtál, vagy nem volt elég értékes a jutalom. Szóval elkezdtem tanítani a kicsinek a "hagyd" szót először csak kajával, majd a másik kutyával, mikor picit gurítottam a labdát, majd egyre nagyobbat dobva. Most már majdnem tökéletesen eljátszanak egymással, egy labdával és jelenleg is épp egy játékot húznak együtt, nem pedig a nagy lábát :) Arra szeretnék ezzel kilyukadni, hogy egyáltalán nem lenne szükség büntetésre, ha az ember képes kontrollálni a kutya környezetét és jó pár lépéssel a kutya előtt járni. A minap nekem se sikerült, elfeledkeztem arról a finom kupac végtermékről amiről annyiszor sikerült "hagyd"-al leküldeni. Persze, hogy kihasználta, mivel a kutya egy opportunista állat - ha látja, hogy valami jóra van lehetősége biztos lehetsz abban, hogy élni fog vele. Mérges lettem, de nem a kutya miatt - magam miatt, hiszen én felejtettem el, hogy ott van. Hogy ne forduljon elő többet, inkább felszedtem, ha már az eredeti tulajdonos gazdája nem volt rá képes. Emberek vagyunk, hibázunk. Velem is van, hogy kicsit erőteljesebben szólok rá, és be-becsúszik egy-két "NEM!", de igyekszem jobbá válni értük, mert megérdemlik. Tökéletes lezárása az írásomnak az az idézet, amit egy pozitív blogon olvastam még régebben: "Nem fogom azért büntetni a kutyám, mert nekem nincs meg a tudásom hozzá, hogy máshogy csináljam" :)

Azért sajnos be kell vallani valamit... Kevesen vagyunk akik alázatosak a kutyáikkal. Sajnos a száraz tények azok, hogy nagyon sok időt és pénzt emésztenek fel a tanfolyamok... Nagyon sokan nem tudatos gazdik csak azt hiszik. (És sajnos lehetőségünk sincs megmutatni nekik azt, hogy mit nem tudnak). KEvesen élünk úgy, hogy a saját példám. Hogy inkább elmegyek terelni a BC-mel, mint, hogy "barátok köztöt" nézzek. Vagy 39 fokos lázzal felöltözök és kimegyek tréningezni a Malimmal mert kell az IPO-hoz. Vagy inkább "csak" Horvátba megyünk nyaralni egy panzióba, minthogy elmennyünk egy luxus szállodába... De a kutyáim velem vannak. És nem magamat akarom futtatni, csak kicsit máshogy gondolkodom a kutyákról...

És amíg a kutyatartó társadalom, nem gondolkodik máshogy, addig marad CM.

Utolsó:Pontosan.Az agresszió azok módszere,akik nem alakítanak ki mély kapcsolatot a kutyáikkal,csupán egy engedelmes állatot akarnak maguk mellett tudni.

Az emberek pedig lusták és nagyon sokszor meggondolatlanul választanak kutyát,így persze,hogy keresettebb az,ami egyszerűbb.

De talán majd a jövőben a további etológiai kutatások folyamán egyre több és több ember jön rá,hogy a kutyák okosabbak és emberibbek mint hinnénk.