Titeket is zavar hogy kb minden kisgyerek megakarja simogatni a kutyát kérdés nélkül?

Nekunk egy Shiba-nak van, es nem csak a gyerekekbol van elegem, hanem a kutyas gazdakbol is, akik azt hiszik, mert ok is kutyasok simogathatjak, etethetik, sot volt olyan aki elkezdte ott trenirozni, majd lehulyezni, mert a kutya nem reagal a futtyre, vagy az o parancsaira (kezjeleire, ha hasznal egyaltalan), meg egyaltlaan csak leszarja es figyelemen kivul hagyja oket. Egyfolytaban nyuzni akarjak, mert a bundaja, meg a pofija...

Szoval rettenetesen ruhellem, de hala az egnek a kutya megtanulta kezelni, es mikor mar latja, hogy azzal a "jaj de cuki" kifejezessel az arcukon kozelitenek odebb megy vagy elszalad.

Nekem nem idegesítő én inkább félek. Keverék kutyám van nem túl nagy 17kiló és van hogy morog meg ugat...(amikor kicsi volt a gyerekek piszkálták ahonnan hoztuk és megjegyezte) szóval én fékek hogy ugatni fog és a gyerek meg félni fog a kutyáktól lehet hogy egy életre. A kutya a világon a legjobb dolog és senkit nem szeretnék megfosztani tőle meg hogy féljen egy ilyen állattól. De attól még jobban félek hogy esetleg meg is kapja. Nagyon szoktam figyelni amikor ilyen van, hogy ne legyen baj időben szólók a gyereknek vagy szülőnek ha közelben van.

Nekem van egy 5 éves unokahúgom őt is arra tanítom hogy menyjen a gazdihoz kérdezze meg hogy lehet-e simogatni, ha lehet akkor mindenki boldog ha nem akkor megérti.

Igen!

A gyerekeken mondjuk legalább látod, hogy simogatni készülnek, de a felnőttek...Ó, azok sokkal rosszabbak. Elénk ugranak. Zebránál várunk, erre hátulról elkezdik simogatni.

A gyerekre, ha rászólsz, akkor megszeppen és elmegy, de a felnőttek még sokszor vérig sértődnek és kioktatnak, mintha nekik joguk lenne egy tök idegen állatot zaklatni.

15 kilós keverékem van, tiszta idegbajos volt egy időben ezektől a kéretlen simogatóktól (Budapest, belváros = rengeteg idióta). Most már megtanulta, hogy szó nélkül tovább kell menni. Én meg eljutottam arra a szintre, hogy magasról lecarom, más mit gondol, megyek tovább és kész, kikerülöm őket, vagy rájuk szólok, hogy fejezzék be. Volt, hogy elmentem egy félcsöves mellet, az meg tök váratlanul a kutya orra elé lendíti a kezét kb 2 centire az orrától és gügyög, én meg láttam a kutyámon, hogy nagyon nem tetszik neki, elhúztam egy kicsit és tovább hívtam, erre meg ott szövegelt még a fickó (50-es), hogy jaj miért nem simogathatja meg és különben is menjek a piába, meg dögöljek meg. Na erre hátrafordultam és jó hangosan, hogy az egész utca hallja (jó sokan voltak), ráripakodtam,hogy "Ne hadonássz más kutyájának az orra előtt, mert ha megharap akkor meg mindjárt te leszel felháborodva, te hülye!". Na erre mindenki odanézett, a pasi köpni nyelni nem tudott.

Egyébként annak, aki normálisan megkérdezi, normális helyen (nem zebra közepén, mert ilyen is volt...), annak meg szoktam engedni, ha a kutyán is látom, hogy vevő a dologra. De a hülye meg követelőző, bunkó embereknek nem.

Nem, sőt még egy kicsit szeretem is :)

nekem egy gyönyörű show tip. borderem van és egyszerűen simogatni való <3

bár néha én is meglepődöm, h milyen bátrak a gyerekek. egyszer jött egy kislány, elénk futott, megkérdezte h megsimogathatja-e a kutyát, én mondtam h igen, ő pedig megsimizte, majd megölelte és egy puszit is nyomott a homlokára. a kutyám pedig zokszó nélkül tűrte, sőt még bújt is :) olyan büszke voltam rá, hogy ilyen jól reagált egy teljesen új helyzetben. és ilyenkor egy kicsit örülni is szoktam, mert látom h vannak még gyerekek akiket nem rontanak el a szüleik és építenek fel bennük egy óriási félelmet a kutyák felé.

bár a kedvenc sztorimat nagyon nehéz írásban visszaadni, de ez végképp kiakasztotta nálam a cukiságmérőt: egy futóversenyen odajött(totyogott) hozzánk egy másfél-két év körüli kislány és rögtön elkezdte simizni a kutyámat. a szülei pedig mondták neki h ne csinálja, mert előbb meg kell kérdezni h simizheti-e? erre a kislány:

-azt szeretném kérdezni, hogy-itt be se fejezte a mondatot és elkezdte simogatni a kutyát. de a szülei megint rászoltak, erre a kislány:

-azt szeretném kérdezni, hogy-elkezdi simogatni a kutyát-így meg lehet-e simogatni a kutyát?

egyszerűen annyira cuki volt, hogy nem bírtuk ki nevetés nélkül. :D

bár talán azért állok így a dolgokhoz, mert egy faluba lakom, itt szoktam sétáltatni és hát nemigen találkozom közbe emberekkel...

kb havonta ha egy ilyen emberrel összefutok.

viszont mivel nekem még nem volt ilyen kutyám aki ennyire nem szerette ha simogatják, hogy még morog is, sajnos nem bírom megérteni a gazdáikat. persze kivétel ez alól az összes bántalmazott kutya...

így, hogy még nem volt ilyen kutyám azt mondanám rá h nevelés kérdése, mert nekem is van egy másik kutyám, aki nem szereti, ha random emberek simizik, de ő zokszó nélkül tűri, max elkezd hátrálni, de ha nem tud, akkor sem morog.

13-as vagyok.

Nem csak a gazda mentalitását kell ám figyelembe venni, hanem a kutya jellemét is.

Most túl azon, hogy mit illik és mit nem egy vadidegen ember vadidegen kutyájával, az enyém rühelli, ha vadidegenek rögtön letámadják. Fölé hajolnak, rábámulnak mereven, a fejét tapogatják, visítanak. A normálisan közeledőkkel is bizalmatlan először, de aztán megnyugszik és hízeleg.

Egyik ismerősöm kutyája nem rajong a simogatókért, tök ideges lesz tőlük, de tűri (gazdája meg mindenkinek engedi, hogy taperolják...).

Másik ismerősöm kutyája szereti, ha simogatják idegenek, de a gazdáját bosszantja.

A szomszéd kutyája mindenkihez bújik az utcán, az összes emberhez farok csóválva megy, aki ránéz. A gazdájának ez egyre fárasztóbb :D

Ha lenne egy totál simogatásmániás labradorom, akkor talán én is lazábban kezelném a dolgot, de így, hogy konkrétan ZAKLATJÁK a kutyámat, aki nem kíváncsi rájuk, mindig az jut eszembe, hogy baromi felelőtlenek és veszélyes, amit ezek az emberek csinálnak. Egy kisgyereket kézen fogva vittek és hirtelen odaugrott a kutyámhoz és rácsapott egy kicsit az orrára.

Na, ha egy olyan típusú kutyával csinálja ezt, amelyik erre odakap, az nem túl szerencsés. (Persze itt nem a kisgyerek a hibás, hanem a szülő, hogy nem képes figyelni a gyerekére.)

Arról ne is beszéljünk, hogy van, aki nem csak sétáltatja a kutyáját, hanem épp tanítja vagy szoktatja valamihez és ha egy visítozó gyerek odamegy, azzal eléggé kizökkenti a kutyát.

De alapvetően illene megkérdezniük, hogy szabad-e a simi ha szeretnék a szép kacsójukat megtartani. :)

Egyszer öcsém odaszaladt egy kutyához, amikor még kicsi volt. Tényleg nagyon kicsi, kb 3-4 éves. Anya látta, hogy mi történik, de mire odaért az öcsémhez, addigra a kutya már kimutatta a nemtetszését és megkapta az öcsémet a combján. Baja nem lett, de lehetett is volna.

Attól még hogy cuki a feje nem biztos hogy cukin fog viselkedni. :D

Engem a gyerekek nem zavarnak, mert tudom, hogy a kutyám végtelenül türelmes és nem fogja bántani őket, viszont attól a falra mászok, amikor elkezdik kirángatni a pórázt a kezemből, mert hogy ők meg akarják fogni. Vagy amikor nem simogatják hanem rendese nyúzzák, mondjuk húzzák a farkát. Szerintem az ilyen nem normális...

Igen, zavar...

Mondjuk hozzáteszem, nagytestű, fekete, vágott fülű, annyira sokan nem szoktak rárohanni, de aki igen, attól a hajam hullik.

Ahogy egy korábbi válaszoló is írta, inkább felnőttek, és sunyin csinálják, van hogy nehéz kiszúrni, hogy oda akarnak nyúlni.

Ha megkérdezi, ám legyen, megállítom a kutyát, és engedélyezett a simi, de a kutya nem igazán szereti. Eltűri, és gyakran megsértődnek, mert látványosan nem foglalkozik az idegenekkel, max tűri a büngyürgetést.

Most komolyan... egy kutyára megsértődni, mert nem ugrik a nyakukba?

Amikor meg elmegyünk mellettük, és egyszer csak odanyúlnak a semmiből a frász kerülget, még én is megijedek néha, nem számítok rá, nem is értem mit gondol az ilyen ember, a semmiből rányúl egy idegen kutyára (halmozati tényező, mikor a súlyt húzó kutyát próbálják megfogdosni)

A gyerekeket sem kimondottan szereti, ha visítanak ugrálnak mg meg is ijed tőlük, de jellemzően ők hamarabb felfogják amit mondok nekik, és ha simogatni nem lehet remekül kárpótolhatók azzal pl, ha dobhatnak egyet-kettőt a labdával neki. Azt legalább mindenki élvezi :)