Egymilliomodik ilyen kérdés? Igen. Több kérdésre is választ kéne adni. (? )

- 8 orat elmeletileg ki bir egy kutya, gyakorlatban a felnott kutya igen egy fiatalnak nem feltetlen tesz jot.

- Ne goldent hanem labradort szerezzetek be inkabb (vagy ahhoz hasonlo jellemu kutyust) A kotodes nem azert alalkul ki, mert magatokhoz vesztek egy kutyat, hanem mert egyutt toltitek az idotoket, foglalkozol vele setalsz ilyesmi. Ha ezt te csinalod vele, hozzad fog kotodni sokkal inkabb.

- Cesar Millannak vannak nagyon jo konyvei a temaban, de a neten is fellelheto szep szammal mindenfele felkeszito leiras

- Mivel mar eleve retrivert akartok, nem ertem a kerdest. Kozepes kutyaknal erdemes rakeresnek (medium size). A meret nem sokat szamit.

- Az osszeg megallapitasa nem egyszeru: kaja meret- es minosegfuggo, ha beteg lesz vagy megserul, jatekok kutyaovi iskola...satobbi. Alapszinten nekunk egy 15k HuF (eves szinten:180k HuF) megy el erre tevodik ra meg sok aprosag.

A testverednek inkabb terapeuta kellene semmint egy kutya. Egy kutya sok szempontbol plusz teher, ami lehet pont nem jo otlet egy labilis erzelemvilagu kisfiu melle. Viszont vannak remek lehetosegek arra, hogy terapias kutyak segitsek at ezen a lelki megrazkodtatason inkabb ennek neznek utana. Ha rendbejott es ti is felkeszultetek akkor erdemes kutyan elgondolkodni (esetleg macskan).

Termeszetesen a dontes a tied/tietek, de en jol meggondolnam, szerintem ez nem segitene a helyzet feldolgozasan. A kutya nyugalmat, hatarozottsagot, kovetkezetesseget igenyel es ebben a helyzetben erosen ketlem, hogy ti ezt tudnatok biztositani neki, igy viszont egy szenvedes lehet szegeny para elete (es igy tietek is egy ido utan).

1. bocsi szúrja a szemem (tényleg nem kötözködés) nem fajtiszta hanem fajtatiszta:)

2. inkább a temperamentum számít, egy közepes termetű kutya ugyanúgy lehet ördögfióka, mint egy óriástermetű kezesbárány. Ha a menheyl mellett döntöttök, akkor ott úgyis segítenek majd nektek, hogy melyik kutya illene bele a családba.

3. A leírtak alapján gondolom kinti kutya lenne, a menhelyen ebben is segítenek, hogy a náluk lévő kutyák közül melyeket adják udvarra. Ha nem szeretnétek, hogy szétszedje a kertet jó megoldás egy viszonylag nagy rész leválasztása, amin aztán ha olyanja van rohangálhat akár áshát, és a kert többi részére csak felügyelettel mehet. (nálunk ez tök jól működik:))

4. Mindenképp szerezzetek be egy hőszigetelt kutyaházat, vagy akár ha van garázs oda bejárása legyen)

5. Az ilyen előregyártott kenneleket és a láncot felejtsétek el, nem hagy elég mozgásteret a kutyának.

6. Én most olvasom Cesar Millantől A kutya, mint családtag című könyvet és tapasztalt kutyásként is mond elég sok új dolgot. Ezt csak ajánlani tudom elég jól leírja, hogy mi alapján válaszzunk menhelyről sintértelepről ill. tenyésztőtől.

7. Nem tudom te mennyi idős vagy, de számolj vele, hogy kutyát 13-15 évre vesztek magatokhoz (hacsak nem kölyköt, hanem már felnőtt kutyát visztek haza a menhelyről)

8. Táplálás: nekünk beagle-nk van kb 2-2,5 fél hónap alatt eszik meg egy 14 kg-s tápot, ami kerül kb 10.000-12.000ft (pontos összeget nem tudok így fejből) nem a legjobb minőségű táp, de nem is ilyen pedigree szintű. Most havonta kap féreghajtó/kullancs és szunyogriasztó tablettát ami 2-3 ezer forint. Az évi veszettség+plusz kombinált a 2 együtt kb 10.000 Ft (ez utóbbi nem kötelező, mi nem adattuk be mindig, de őszintán szólva 12 év alatt csak oltásra és karomvágásra jártunk a dokihoz és még most is nagyon aktív kutya, de ezt mindenki döntse el maga)

Ha beüt egy betegség az már más tészta. Nekünk februárban ment el a másik kutyánk akivel, 3x jártuk meg babéziával:( (de nem emiatt ment el) Az húzósabb injekció+infúzió kúra, hát szerintem a 3ra összesen otthagytunk kb. 150 ezret úgy hogy a doki ismerősünk és még kedvezményt is kaptunk. Végül áttétes daganat vitte el (nyak+húgyhólyag) ultrahangos+röntge+labor vizsgálatok még kb 20-30 ezer. Pár éve 2x a szemét mútötték az megint 30 ezer+ a műtét után élete végéig napi 3x cseppentettünk a szemébe reggel délbe este műkönnyet+este gyulladáscsökkentő kenőcsöt vagy cseppett kapott.

Szóval nem kevés pénz a kutyatartás jól gondoljátok át. Nem elrettenteni akarlak csak, hogy tisztán láss, én most nem adtam így össze teljesen, de számolgass nyugodtan. És akkor a felszerelés része kimaradt. A leendő németjuhászunknak aki júniusban érkezik csak a kutyaházat 45.000ért csináltattuk (ismerőssel), hogy az tényleg olyan legyen, amiben nem fázik télen.

Nem vagyok egy nagy állatszakértő, de a kutya nem fog az öcsédhez kötődni mert.. Miért is? Ahhoz fog kötődni, aki gondoskodik vele. Ha az öcséd is sokat fog vele foglalkozni, akkor vele is "jóban lesz".

Eddig ezt sikerült az otthon tartható állatok széles körében megfigyelnem. Kutyától egészen a papagájig.

-nem, nem unatkozna

-teljesen mind1 :)

-nem tudok

-a méret számít, csak nem kutyáknál ;)

-a ház az drága, plusz kutyakaja plusz oltások, kb. 100 ezer egy évre, de most egy kicsit alacsonyra tettem a lécet. Ezt befolyásolhatja még a kutya mérete is

Szia!

Nem bírtam nézni, ahogy próbálnak lebeszélni a nagy állatbarátok a kutyatartásról.

Az igaz, hogy a kicsi kutyának érdemes társaságot nyújtani, például szocializálni, de akkor inkább nyáron vegyetek egy kiskutyát. Amíg nagyon-nagyon pici, addig elvan egyedül, ha már nő, akkor nem annyira.

Természetesen vigyázzatok, hogy ne eshesssen egyedül sem semmi baja.

Kezdő kutyásnak nem ajánlok menhelyes kutyát. Jó esetben megmondják az igazat, rossz esetben nem. Nekem ezt mesélték egyszer, egy menhelyes, konkrétan. Tisztelet a kivételnek.

S igen, én,aki óriási állatbarát voltam, már csalódtam nagyot az állatvédőkben. Biztosan lesznek, akik jönnek majd, hogy attól, hogy én csalódtam, te nyugodtan... Lebeszélnélek. Egy menhelyes kutyára csak ránézel, és semmiben sem tér el a többi kutyától egy laikus számára, nem tudhatod, miért van ott.

Lehet, hogy túl domináns, nem tanították meg neki, hogy ő egy kutya..Egy ilyen kutya nemcsak a kertet kapná szét, hanem harapós is lehet.

Egy olyan állat, amit az utcáról Te fogadsz be, megint más, mert nagyon hálás lesz, hogy megmentetted, de ha ennyi gondotok van, akkor az öcsédnek egy stabilabb, kiszámítható kutyusra lenne szüksége.

Gondolom, nem szeretnétek egy év után hozzáértési gondok vagy kutya génjei miatt új háziállatot, pont most, amikor az elválástól akár szeparációs gondjai is lehetnek.

Nekem volt kutyám kertes házban, az maximum megnézte a virágokat, de miért szedné szét? Kutya típusától függ, az enyém egy érzékeny lelkű eb volt.

HA kezdő kutyások vagytok, akkor egy nyugodt szukát vagy egy nagyon vidám kis kant ajánlok, ami sokkal kisebb termetű.

A menhelyi állatok nem feltétlenül kötődnek jobban, mivel lehet, hogy már hússzor hazavitték őket.

A goldent kinézted.

Ez egy eléggé túltenyésztett fajta, tenyésztőt próbálj keresni ne szaporítót. Próbáld felvenni a kapcsolatot azokkal is, akik onnan vettek kutyust.

A méret sázmít is, meg nem is.. Egy nyugodt közepes szuka kutyát jobban meg tudsz nevelni.

Nektek kéne tudni, nyugodt vagy kezdeményező kutyust szeretnétek.

Elovlastál egy fajta ismertetőt, de ha nem jó helyről viszed haza azt a kutyust, akkor egy túltenyésztett egyedet viszel haza, amely agresszív is lehet.

A kutyák szeretnek enni, szeretnek sokat enni. Fogalmam sincs, de ha véletlen valami betegsége lesz, ami állandó esetleg, akkor lehet, hogy speciális tápra szorul majd, az pedig drágább szokott lenni.

Valaki írta itt nemrég, hogy a kutya tápja 10 ezer per hó (de neki nem tudom milyen kutyája van).

Nálunk nagymamám állandóan haragudott, ha csak tápott kapott a kutya, így állandóan lett rá főzve, amit vagy megevett a kutya, vagy nem.

De egyébként titokban eljárt a szomszédhoz enni, mert nagy volt a respektje a kutyámnak, ezt most nem részletezem miért, de sokan ismerték. Mindegy, ez most kis sztorizgatás volt, bocsi.

Menjetek el kutyaiskolába.

Kutyáknak vannak költségei:

-oltások

-kiképzés

-cuccok: kutyaházikó, nyakörv, biléta, játékok, tálacskák, pokróckák, pórázocskák

-később egy esetleges ivartalanítás jelenleg kb 20 ezerre saccolom

A kutyasulit ne hagyjátok ki semmiképpen.

A fatiszta/fajtatiszta dolgot mondták már.

Az örökbefogadásnál sokan kicsit furcsán állnak a dologhoz. Egy örökbefogadott (menhely, ideglenes befogadó magánszemélyek, szervezetek, fajtamentők, stb.) kutya rengeteg féle lehet. NEM mind teljes érzelmi és fizikai roncs kutya, akit rehabilitálni kell. Nyilván ehhez olyan helyet kell találni, ahol megbízhatóak segítők/dolgozók, ami trükkös lehet, de abban a hitben élni, hogy egy örökbefogadott kutya automatikusan veszélyes és/vagy nehéz eset, butaság.

Abba a hibába sem szabad esni, hogy azt hiszed, hogy egy örögbefogadott kutya automatikusan hálás tündérke lesz, de nem is ketyegő bombák, akikkel nem lehet soha semmit kezdeni.

Ezek halmozottan igazak arra, ha fiatal kutyát visztek haza. Lesznek velük nehéz pillanatok, mint minden tapasztalatlan, alakuló, fiatal lénnyel, legyen az kutya, ló, vagy kisgyerek. De a menhelyi kutya elég változatos lehet, változatos életúttal (cigányputris kínzott "pitbulltól" a gazdája halála miatt bekerült jólnevel ölebig). Ebbe kell belegondolni.

Nem érzem úgy, hogy tenyésztő keresgéléssel feltétlenül jobban jár, hogy őszinte legyek. Láthatóan még a fajtiszta-fajtatiszta kérdéskörrel sincs tisztában. Nyilván nem a kérdező hibája, nem akarom ezzel lehúzni, egyértelműen fiatal még, de trükközésbe bárhol belefuthat, vagy csak simán abba, hogy lehet, hogy 250.000 forintért veszi meg a kiskutyát a lehető legjobb állományból, olyan szülőkkel, hogy még énekelnek is neked, de valamit a saját felkészületlenségük okán tolnak el, mert egy teljesen üres vászonból tényleg jót nevelni sem egyszerű. Ha meg már a kuyasulinál tartunk, azzal meg főleg nem érzem, hogy egy nem feltétlenül fajtatiszta kiskutyát nem lehetne kézben tartani, ha az ember elkerüli a kifejezetten nehéz eset fajtákat.

Elmennék akár odáig is, hogy talán jobb lenne nekik egy kicsit idősebb, de már valamennyire kiforrott jellemű állat, mert láthatóan nem jártasak ebben a dologban. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy semmiképp ne vegyenek tenyésztős kicsit, de nem zárnám ki 100%-ig azt, hogy esetleg örökbefogadjanak.

Megint elmondom, ez csak az én saját véleményem. Szépen körbenéznék, hogy melyik közeli "másodkezes" helyekről milyenek a vélemények. Az interneten lehet véleményeket találni. Ha van olyan ismerős, családtg, barát, akinek van már kutyás tapasztalata (nem olyan, akinek 10 év alatt 8 kutyája pusztult el, mert dilettáns), akkor őt kézenfognám és szétnéznék vele ezeken a helyeken. Ha nem találnék szimpatikus, nekem tényleg megfelelő kutyát, akkor kezdené tenéysztő után nézni.

Ti tudjátok...

Nekem 3 kutyám volt menhelynről és egy befogadott, meg még egy mentett kutya.

Ebből a befogadottal nem volt semmi gond.

Egy kutya genetikai gondokkal küzdött, furcsa torz viszonyulásai voltak az emberekhez (nem részletezném, annyira megviselt).

Egy másik teljesen tündéri volt, de nem nőtt akkorára, amilyennek mondták (agár alkat volt németjuhász helyett).

Illetve volt még a sztoriban valami, de azt nem én toltam el, és azt sem szeretném leírni, ha nem baj.

A harmadik kutyáról a csillagos eget is lehazudták, és az ellenkezője volt rá igaz, mint amit ígérték.

Akkor már a tenyésztő.

Egyszer meg, ajánlottak egy kutyát, de azt nem hoztam el. Azt az őszinte menhelyes ajánlotta, de azt azóta is bánom.

Gonosz leszek, de én egyértelműen lebeszélnélek az örökbefogadásról. Eszméletlen nagy lutri, és talán most nem ez a legalkalmasabb időpont a szerencsepróbára.

Talán kicsit érintett is vagyok, nekem is terápiás kutyám lett volna onnan, bár én felnőtt vagyok, depresszió, bipoláris zavar miatt kértem háziállatot, ne legyek itthon egyedül.

Az én történetem kicsit hosszú lesz, de igyekszem érzékeltetni, mit éltünk át:

Együtt választottuk ki a férjemmel a kutyát, de a menhelytől is kértünk tanácsot, lévén, hogy lakásban tartott ebről lett volna szó, én pedig nem jól tűröm a stresszt.

A kiválasztott kutya kedves volt, nagyon örült nekünk - illetve annak, hogy kijöhetett a helyéről -, bújt hozzám, a férjemhez, mindenkihez, akit ért. 2 éves volt.

Megesküdtek, hogy nagy a mozgásigénye, de nem domináns jellemű kutya, szófogadó, szobatiszta, egyebek...

Nos, alighogy hazavittük, az otthonunkból pokol lett.

Széttépett mindent, ami a szája elé került, az ünnepi asztalról lerántotta a terítőt, nem fogadott szót, lehetetlenség volt behívni. Eszméletlenül domináns egy példány volt.

Többször felém kapott ha nem tetszett neki valami. A séták alatt minden mozgó tárgyat, embert, állatot ugatott, húzott, mint az igásló, bár arról az utolsó időkben legalább le bírtam szoktatni, és némileg szocializálni... a legrosszabb mégis az volt, hogy szó szerint rühellt engem. Belenéztem a szemébe, és nem egy hálás állatot láttam, hanem egy gonosz ördögfiókát. Soha nem jött oda hozzám egy simire, nem akart játszani velem, úgy semmit nem akart sem tőlem, sem a páromtól, csak törni-zúzni a lakásban. Az idegei is gyengék voltak, rengetegszer bepisilt az izgalomtól, egyszer meg is harapott egy hirtelen mozdulatra. A szobatisztasággal is voltak problémák, mert több alkalommal is összeszarta hajnalban a lakást, pár órával séta után. Egyszer még a szobaajtóra is felkente :D

Nem aggódtam a dominancia miatt, mert apósom öreg, elkanászodott németjuhászait pár hét alatt rendbe tudtam szedni, anyósom agyonkényeztetett shi-tzuját a látogatások alatt tanítottam trükkökre, de ez a dög szó szerint őrült volt, kezelhetetlen.

Mivel akkoriban nem bírtam egyedül kijárni a lakásból, a séták terápiás jellegűek lettek volna, de egy idő után már látni se bírtam, a férjemnek kellett gondoznia.

Minden séta horror volt, több órára vittük le hogy lemozgassuk, ezalatt folyamatos jelleggel vissza kellett fogni, nevelgetni, sűrűn elnézést kérni, mert megállás nélkül ordított... Eredetileg a Városligetbe jártunk volna vele, de annak végül a közelébe sem bírtunk menni a többi kutyás miatt. Akkor vitte vissza férjem a feladónak, amikor másodszor, komolyabban harapott meg, mert le kellett szednem a szembeszomszéd pincsijéről... szegények annyira váratlanul jelentek meg a folyosón, hogy mire észbe kaptunk, a kutyám a vasajtónak verte a kezem, és elszabadulva a másiknak rontott.

Én nem tudtam kutyaiskolába vinni, a férjem el volt havazva munkával, de őszintén megvallva, nem is éreztük úgy, hogy megérné. Mindig is imádtam a kutyákat, ők is viszont engem, de ő gyűlölt. Valószínűleg a menhelyen is tudták, hogy komoly problémák vannak vele, ezért próbáltak szabadulni tőle. Baleknak néztek minket.

Sosem gondoltam volna, de megkönnyebbülés volt, amikor végre elvitték a fenébe. Persze, hozzáteszem, hogy szabad tartású menhelyről jött, ahol nem altatnak, szóval nem a halálsorra küldtem.

Két hónapot dolgoztunk vele. Nem érte meg.

Azóta két macskám van. Az egyikük visszahúzódóbb, de a másik egész nap az ölemben ül, bújik, "puszil", soha egy rossz pillantása nem volt rám, pedig nem mentett állat. Látszik, hogy kölyökkoruktól velünk voltak, teljesen más, valóban jól érzem magam velük, még akkor is, ha néha pimaszkodnak. Több parancsszót ismernek, maradéktalanul behívhatóak, lazán kiengedhetem őket a folyosóra, mert tudják, hogy csak az ajtó előtt sétálgathatnak. Ha kiszólok nekik, azonnal jönnek be. Úgy érzem, a kutyánál sem velem volt a probléma.

Persze, nem azt mondom, hogy minden menhelyi kutya zakkant, mert valószínűleg nem így van... viszont nagyon meg lehet járni velük, és az ottani állításokban sem lehet bízni.

Ugyanezt a kutyulit újabb hazugságokkal tették fel a weboldalra, természetesen engem állítva be a gonosz szemétládának, aki visszavitte szegényt. Már ott látszik a megbízhatóságuk, hogy kertes házba ajánlották, holott figyelmeztettem őket, hogy a kutyának kerítés fétise van, szó szerint mindegyik alatt-fölött át akar jutni, többször állt volna le séta közben idegen kerítés alatt ásni - befelé.

Pár hetet bírt vele a következő gazdája, majd ő is visszavitte.

Én azt mondom, hogy ha menhelyről is, de mindenképpen kölyköt szerezzetek. Lehet, több macera van velük kezdetben, de könnyebben nevelhetőek, alakítható a személyiségük.

Ha azt szeretnétek, hogy a kissráchoz kötődjön, akkor hagyjátok őt is foglalkozni vele, a tálkát pl. elé tudja tenni, de ez megint csak lutri, az eb úgyis azt fogja körülrajongani, aki szimpatikus neki.

A költségekbe mindenképp számolj bele tetemes mennyiségű pénzt orvosra, és gondold át, hogy a drága tápok is beleférnek-e. Nem árt minél többet félretolni rá, mert bármi történhet.

Az egyik cicám pl. fehérje allergiás lett, rengetegbe kerül a speciális tápja, plusz legalább százezret a dokinál hagytunk, mire kitalálta, mire allergiás, plusz kigyógyította az ekcémából, foltos kopaszságból.

A golden nem rossz választás, de én is labradort ajánlanék, volt már szerencsém párhoz, rettentően kedves jószágok :)