Örökbeadtam a kutyám. Jól cselekedtem?
Kérlek nyugtassatok meg, hogy jól cselekedtem.
Novemberben kaptam egy akkor pár hetes kiskutyát szülinapomra. Külön élek a szüleimtől, lakásban nevelgettem. Hamarosan egyre nehezebbé vált a tartása: bár mindene megvolt, oltás, féregtelenítés, jó kaja, minden felszerelés, ami csak szóba jöhet, sajnos nem tudtam vele eleget foglalkozni. Szegény kutya nem tudott rendesen átállni a szobatisztaságra, bár érezhetően igyekezett, mert minden nap sokáig odavoltam, és itthon is sokat kellett dolgoznom. A sétákkal gond volt, nem tudtam tartani az ütemet, amihez hozzászokhatott volna. Szegény unalmában rombolni kezdett, el kellett pakolnom mindent, amit elért. Cipők be a spájzba, napközben kizártam a szobákból és a lakás járólapos részein tartózkodhatott csak. Még úgy is, hogy otthon voltam és felügyeltem, sikerült elrágnia kábeleket, tönkretennie a kanapét, szőnyegeket.
A lakás szűkös lett neki, hiszen nőtt, mozgásigénye lett volna, de még hosszas sétákkal és játékkal is én dőltem ki hamarabb minden alkalommal. Ő nagyon bírta szusszal.
Most volt négy hónapos, és úgy döntöttem, örökbe adom olyannak, aki kertes házban tudná tartani és többet tud vele foglalkozni.
Jelentkeztek is érte, egy család, ahol két tinédzser gyerek van és kertesben laknak. Megtudtam, hogy az ő kutyájuk pár hónaposan meghalt, és azóta pótolni akarták.
Ma jöttek érte, két rokonszenves fiatal gyerek és az anyu, és elbúcsúztam a kutyusomtól, és ők elvitték. Egész jól tartottam magam, de mikor bevásárlás után hazajöttem, és nem várt itt, csak pár kis rágócsontocska hevert a szőnyegen, nagyon összetörtem, és hosszasan zokogtam.
Nagyon szerettem, okos, kedves kutya, de tőlem nem kapta meg azt, amit érdemelt.
Ti is így látjátok? Jót tettem vele? Nagyon fáj a szívem, magam alatt vagyok.
Utolsó előtti:
a legközelebbi kutyasuli/ovi stb a város másik végén van, nekem meg se kocsim, se semmim. Időm se lett volna odavinni, mert 7:30tól munka, nem tudok csak úgy eljönni és majd lecsúsztatni. Ugyanakkor az ovi nem fogadta még, mert nem volt veszettség elleni védőoltása. Olyan orvosi kezelés alatt állt, ami kizárta az oltást egyelőre, így nem volt választásom. Anyagilag se engedhettem volna meg tartósan a napközit, ovit, max néhány alkalmat. Úgyse csinálhatod évekig azt, hogy napközben más neveli a kutyádat.
Köszönöm azért a válaszokat!
Jól cselekedtél, a kutya érdekeit tartottad szem előtt és láttad neki ez nem jó.
Egy barátnőmék fogadtak örökbe egy kutyust menhelyről,kistestűt akartak. Háát kb egy német juhász méretű mix lett belőle,mire felnőtt. Nekik kis lakásuk volt és egy ekkora kutya nem érezte ott jól magát,mellesleg sok mozgásra lett volna szüksége amit nem kapott meg.Így úgy gondolták elajándékozzák.Kertes házba egy családhoz került.
Elején látogatták a kutyát. De minden egyes látogatás nehéz volt sírással végződött. Kutya meg láthatóan napokig szomorú volt,mikor elmentek.Így úgy gondolták többet nem mennek. Majd felhívják néha őket,hogy van a kutya,de ennyi. Aztán már nem hívták inkább. Rossz volt nekik nagyon. Hiába volt minden oké a kutyával.
Ez az önzetlen szeretet,mikor lemondasz róla az ő javára!!
A legjobb dolgot tetted.
Nagyon felelősségteljes és önzetlen gazdi vagy, büszke vagyok rád! :)
Komolyan.
Köszönöm!
Én is gondolkodtam rajta, tartsam-e a kapcsolatot velük. Tegnap felhívtam őket, nem vették fel, küldtem nekik egy sms-t, hogy érdeklődtem volna, hogy van a kutyi (nehogy azt higgyék, hogy visszakérném). Írtak, hogy jól van, beilleszkedett.
Nekem még ma reggel is nagyon rossz, hiányzik, de ha belegondolok, hogy egy lakásban lakik, kertben futkározhat és gyerekek játszanak vele, akkor belátom, hogy mégiscsak így jó ez. Biztosan tovább fogok lépni, ahogy ő is. Még kb két hét múlva felhívom őket, és aztán végleg elbúcsúzom a témától. Úgy érzem, nekem nem tenne jót, ha látogatnám, meg sokáig feszegetném a dolgot.
A kutyus pedig jól van, ennyi a lényeg.
Nem tudom, olvassa-e ezt még valaki. A kutyus az elmúlt héten töltötte be a második életévét. Nagyon jól van, a tini gazdival facebook-ismerősök vagyunk, rendszeresen küld képet a blökiről. Jó dolga van, nagyon szeretik. Gyönyörű felnőtt tacskó lett belőle.
Még ma is eszembe jut majdnem minden nap, de így, hogy rendszeresen "látom", már nem vagyok szomorú.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!