Kezdőoldal » Állatok » Kutyák » Helyesen cselekedtem?

Helyesen cselekedtem?

Figyelt kérdés

Ma meg fog halni a gyönyörű masztiffom.

A szüleim délután elviszik elaltatni.

Hetek óta fájdalmai vannak, az orvos szerint szétterjedt a rák, nem eszik, a hatvan kilós kutya most alig harminc kiló.

Én viszont külföldön vagyok, csak 1 hét múlva megyek haza.

Nem tudtam elbúcsúzni tőle, annyira váratlan volt, én fél éve vagyok külföldön.

Tudom, hogy vége lesz a fájdalmának, de az én szívem megszakadt, hogy még egy utolsó ölelést sem tudok adni neki.

Úgy döntöttem, hogy nem kérem meg őket, hogy várjanak az elaltatással, amíg hazaérek, az én érdekem kevésbé fontos, mint az ő fájdalmai.

Ugye jól döntöttem? :(

2014. jún. 27. 11:51

1 2 ❯

1/12 anonim

válasza:

Teljesen igazad van.A másik döntés önzés lett volna.

2014. jún. 27. 11:52

Hasznos számodra ez a válasz?

2/12 anonim

válasza:

Helyesen döntöttél, de ha én a helyedben lennék, tuti, hogy nem tudnám magam azon túltenni, hogy nem tudtam tőle elbúcsúzni :(

2014. jún. 27. 11:56

Hasznos számodra ez a válasz?

3/12 anonim

válasza:

Nagyon sajnálom! :( És igen, jól döntöttél. Idővel enyhül majd a fájdalmad! :(

2014. jún. 27. 12:00

Hasznos számodra ez a válasz?

4/12 A kérdező kommentje:

Hát ez az :( Lelkiismeret-furdalásom lesz egy életre :(

2014. jún. 27. 12:01

5/12 anonim

válasza:

Ő nem hiányol téged, nyugodj meg.

2014. jún. 27. 12:01

Hasznos számodra ez a válasz?

6/12 anonim

válasza:

Szegénykém, elsírtam magam a soraidon. 2 éve altattam el az én masztiffomat, szóval teljesen átérzem. Jól döntöttél, mert amikor én meghoztam a döntést, nem tudtam volna várni már egy napot sem. Ennyit életemben nem bőgtem összesen, mint aznap, de akkor már úgy voltam vele míg vártam az orvost, hogy már legyen/legyünk túl rajta. Nincs rosszabb annál, amikor szenved, nyilvánvaló, hogy ezt a döntést nem magunk miatt hozzuk meg, hanem Őmiatta. Tehát nem érdemes meghosszabbítani a szenvedését. Én valamiért abban bízok ,hogy a kutyák is a mennybe jutnak. :-) Sok erőt és kitartást kívánok. Az enyémnek azóta is itt van a fotója a számítógép mellett. Eleinte nem bírtam kitenni, de többen mondták, hogy sokat segít, és valóban így lett. Ha úgy érzed, hogy jólesne megosztani, jól esne pár szó, nyugodtan írj privátban.

2014. jún. 27. 12:13

Hasznos számodra ez a válasz?

7/12 anonim

válasza:

Jól döntöttél!

Jaj, szegénykém...

Az én/mi kutyám/nk is akkor lett elaltatva, amikor külföldön voltam. Ő is rákos volt.

Kitartás, érett döntést hoztál!

"Minden kutya mennybe jut..."

2014. jún. 27. 12:42

Hasznos számodra ez a válasz?

8/12 A kérdező kommentje:

Ennyi volt. Most hívott anyukám, hogy elment az orvos tőlünk.

A kutyám elindult a szivárványúton.

Nagyon-nagyon szomorú vagyok, felnőtt létemre potyognak könnyeim.

2014. jún. 27. 16:54

9/12 anonim

válasza:

Ez érthető. Kitartás! :(

2014. jún. 27. 17:00

Hasznos számodra ez a válasz?

10/12 anonim

válasza:

Tudom mit érzel!

11 éve voltam hasonló képpen. Az akkori 9 éves nj. om epilepsziás volt a rák miatt. Gyógyszerekkel tartottuk életben. A doki mondta hogy amíg van életkedve addig tudjuk az időt húzni.

Egik nap amikor dolgoztam, és a mama vigyázott rá, mama felhívott, és sírva mondta a telefonba, hogy meghalt...

Egyszerűen nem fogtam fel. Hazarohantam.

Sajnos elköszönni nem tudtam én se tőle, viszont szép halála volt. Lefeküdt aludni a plédjére, és többet nem kelt fel.

Mama mondta, hogy délelött még semmi jel nem mutatott arra hogy elmenjen. Még játszottak is, nem volt rosszul.

Arra gondolj, hogy neki már nem fáj, és az emlékeidben örökre együtt maradtok. Az idő valamennyire enyhíti a f ájdalmat, igaz ha erről írok mai napig megkönnyezem.

2014. jún. 27. 19:37

Hasznos számodra ez a válasz?