Miért nem értik meg az emberek, ha egy kutyát nem tudunk tovább tartani, és oda kell adni valakinek?

7: milyen orokseg? mibol gondolod hogy egyaltalan orokolt valamit?

mi varosi kis lakasban lakunk allat nelkul. Ha mi "orokolnenk" egy kutyat, mi se tudnank hova tenni, es nem is akarnank.

Az más, ha nem saját kutyáról van szó, hanem elhunyt hozzátartozóéról. Viszont az emberek sajnos mindig a könnyebb végét fogják meg a megoldandó problémáknak. Azért vannak felháborodva - és jogosan -, mert itt egy élőlényről van szó, aki jobb esetben családtagnak számít. Más helyre költözés vajon miért okozhat gondot? Ha albérletről van szó, akkor addig keresek, amíg kutyástól nem lehet költözni (egyébként 10-ből 8-szor megengedik).

Nálam maximum akkor lehetne ilyenről szó, ha valamelyik családtagom egészsége lenne a tét, például allergiás lenne a kutyaszőrre, vagy valami hasonló. Ha az ember kutyát vállal, akkor kötelessége előre 10-15 évre gondolni és gondoskodni róla.

Nekem például a volt szomszédaim csinálták meg azt, hogy a gyerekek nagyon szerettek volna kutyát, kaptak is. 10-18 éves korukig ő volt a kedvenc, aztán szépen elköltöztek otthonról, a kutya meg maradt a szülőkre, akik marhára nem akarták napi 3x sétálni vinni, így elaltatták. Persze a gyerekek is beletörődtek ebbe, hiszen az új életükbe ez már nem fért bele. Mi ez, ha nem lelketlenség és felelőtlenség?? 8 évig jó volt a kutyával játszani, jó volt, amikor odabújt hozzájuk, ha rossz napjuk volt? Mi emberek a legapróbb dolgokon is halálosan megsértődünk, mint te is kérdező! De abba nem gondolsz bele, hogy egy érző állatot fogsz most lepasszolni, mert neked kényelmetlenséget okoz.

De persze akik maguk vesznek egy kutyat, ott megertem a kritikat. Ok vettek, ok vallaltak, ez valahol olyan mint a gyerekvallalas. Gyereket se adom orokbe vagy koltoztetem a nagyihoz csak azert mert most epp csak egyszobas lakast tudok kivenni a varoskozpontban.

Ha mar kutyat vallalt, akkor torodjon vele es gondoskodjon rola, itt igazat adok.

Ott viszont ahol mas vallalta, az o felelossege. HA 70 evesen vesz valaki egy olyan allatot aki elel 10-15 evet, vallalja a tartasat amig az allat el, ott az volt a felelotlen aki ezt a vallalast tette, nem pedig az orokosei. Mas neveben ne vallaljon senki allatot.

Mert az emberek erzelmi alapon kozelitik meg ezt a kerdest. Elkepzelik hogy nekik milyen lenne ha a szeretett allattol kellene megvalni, es mivel ez szar erzes, egybol bemagyarazzak maguknak hogy mindig lehet megoldast talalni, es elkezdenek savazni.

De nem lehet mindig megoldast talalni, ill. gyakran aranytalanul nagy erofeszites/koltsegek aran. Plane betegseg/halal eseten.

A koltozes talan valamivel egyszerubb dolog, de ott sincs mindig lehetoseg arra hogy az ember vigye a kutyajat. En is jartam mar igy.

Mondjuk en konkretan lexarom ki mit gondol, meg nem is vagyok olyan tipus akinek csak ugy beszologatnak az emberek.

Az más, hogy ha "megöröklöd" valaki állatát, és nem tudsz érte felelősséget vállalni.

DE!

Rengetegen vannak, akik nem gondolkoznak. "Jaj, de aranyos", meg "kell a gyereknek" meg "milyen jó lesz sétálni vele, legalább én is mozgok" stb. Aztán kiderül, hogy a gyerek ráun (messze nem mindig, de sokszor egyedül ellátni nem tudja), esetleg a felnőtt is, meg lövésük sincs, hogy egy kölyökkutyát hogy kell nevelni és a fejükre nő, meg eleinte nem szobatiszta / rág stb., ezért károkat okoz, meg akkor is kell sétálni vinni, ha csontig ható szél fúj:)) És akkor egyszerűen meg akarnak szabadulni tőle. Persze, inkább keressenek neki új gazdát, semhogy menhelyre adják.

DE! Azokat sem tudom megérteni, akik új kapcsolat / új lakás miatt válnak meg az állatuktól. Nagyon találó volt egy "kamu-hirdetés" egyszer a facebookon, ahol egy állatvédő szervezet úgy tett, mintha a család a költözés miatt a gyereknek keresett volna új szülőket:S - persze, nagyon durva a hasonlat, de épp ezért figyelemfelkeltő volt:)

Épp mostanában volt itt kiakadva valaki, hogy elköltözött a barátjához, a szüleire hagyott kutyája pedig depressziós, mit csináljon:S - vállaljon érte felelősséget!

Mindenkinek tudomásul kell venni, hogy egy kutya / macska 10-15-20 éves "projekt". Ha valaki nem képes ennyi időre elkötelezni magát, az válasszon olyan állatot, ami csak 2-3 évig él.

" Gyereket se adom orokbe"

Tudod erre egy normalis ember csak felvonja a szemoldoket. A gyerek az gyerek akutya meg kutya. Nyilvan szereti az ember az allatot, de nem akorul forog az ember elete, ellenben a gyerekkel.

Persze hogy nem ugyanaz a kutya meg a gyerek. A gyerek csaladtag, ember, a butor meg ingosag amit eladsz/veszel ahogy epp kell. A kutya valahol a ketto kozott van.

Eloleny, akiert felelosseggel tartozik az ember ha mar vallalta.

Nem "ugyanaz" mint egy gyerek, persze hogy nem, de ennyiben hasonlo.

Vannak olyan helyzetek amikor tènyleg nem megoldható, gondolj egy allergiára vagy tragèdiára pl.

Az emberek sokszor nem jól választanak (nem ismerik magukat ezáltal az igènyeiket sem) plusz sokan nem vagy rosszul nevelik ès azt gondolják a fajta nem nekik való