Miért nem értik meg az emberek, ha egy kutyát nem tudunk tovább tartani, és oda kell adni valakinek?

Azért mert nem hiszik el.

És nem azért mert bunkók vagy értetlenek, hanem mert nagyon sok olyannal lehet találkozni, aki csak kifogásokat keres.

Én is naponta 3-4 kutyával, cicával találkozok a face-n, hogy költözés, gyerekszületés, stb miatt új gazdit keresnek.

De sok kibukik ott, hogy:

8-10 éves kutyákról, cicákról van szó.

Valami baleset, betegség lett, és most hirtelen láb alatt lett a kis kedvenc.

Van egy fajtiszta kutyájuk, de a keveréket "nem tudják" már tovább tartani, mert az új lakásban már nem fér el.

(a másik elfér)

És még sokáig sorolhatnám.

Érdekes módon soha senki nem akar örökbe adni egy 3-4 hónapos törzskönyves kutyát-cicát, csak az idősebbek lesznek láb alatt.

Te csak egy áldozat vagy. Vagy hogy is írjam. Rengeteg eset miatt az emberek általánosítanak, így aki az igazat írja/mondja már neki sem hisznek.

Mi kétszer "örököltünk" kutyát. Az első esetben nálunk élt élete végéig, a másodikban kerestünk neki új gazdit. Nemazért, mert kevésbé szerettük, vagy bármi probléma lett volna a kutyával, hanem azért, mert olyanok voltam a körülmények. Az első esetben sokat voltunk otthon, vagy legalább valaki a családból, a másodikban pedig reggeltől estig üres volt a lakás. Szerintem állatkínzás lett volan, plána egy olyan kutyánál, aki addig csak akkor volt egyedül, ha a nagyi dokihoz vagy templomba ment. Aki nezt nem érti meg, azzal nem kell foglalkozni.

Most olyan kutyusunk van, akit a gazdi elajándékozott, mert nem tudta tovább gondozni. Nem jókedvében vált meg a kutyustól, hanem mert úgy alakult az élete. Nem elítélni kell, hanem segíteni.