Csak én vagyok így? Kérdés lent.

Kapcsolódva ahhoz, aki azt írta, milyen kevés idő adatik meg a kutyájával, nekem is az jutott eszembe egyszer, hogy az a nap, amikor valamiért nem tudok valamelyik állatommal "eleget" foglalkozni, az örökre elveszett lehetőség. Mindegy, hogy "amúgy" jól van tartva (tehát ha nem vagyok itthon, gondoskodom a megfelelő ellátásáról vagy a "napi minimumot" teljesítem), az aznapi plusz közös élményszerzési lehetőségek elvesznek, ha pl. valami miatt túlórázni kell vagy sokáig elnyúló programom van.

Persze egy hosszabb életű állatnál ezt nem veszi annyira észre az ember, de egy rövid életűnél annál is inkább. De nem árt, ha ezt minden fajnál tudatosítja magában az ember...

Le a kalappal, hogy jó előre gondolkodtál kutya választás előtt. Sajnos a legtöbben megveszik, kapják a cuki kölyköt, aztán az első problémánál, költözésnél, gyerekvállalásnál egyszerűen megszabadulnak tőle.

Aki társként, családtagként tartja a kutyáját, annak természetes, hogy mindig, már tudat alatt is számításba veszi anyagilag, logisztikailag, időben :)

Gondold azt, felkészít a leendő gyerek vállalásra :D