Nektek is megszeppent a kutyátok, amikor kiosztottatok neki pár pofont?

Igen, az enyém különösen egy hisztis teremtmény, rengeteget nyüszög. Nyüszög normális esetekben, ha valami baja van, ki kell mennie vagy hasonlók. De nyüszög, ha csak úgy unja a fejét, nyüszög, mert látja, hogy öltözöm vagy készülök valahová, nyüszög, ha van előtte egy zárt ajtó.

És érzékeny is, ezért inkább fizikálisan nem is vagyok szigorú vele. Bár vannak olyan esetek is, mikor az utcán vagyunk, és meglát egy másik kutyát, vagy akár egy számára nem szimpatikus embert, elkezd acsarkodni rá, olyankor hiába fogom meg a grabancát és rázom meg, szidom le, semmi értelme, mintha semmit se csináltam volna, mert rögtön folytatja, ha elengedem.

De sokkal hatásosabb a legtöbb esetben az iszonyatos leszidás, a kiábrándult hangsúly meg az, ha egészen közel megyek hozzá, és kényszerítem, hogy a szemembe nézzen és úgy szidjam.

Megszeppenni amúgy nem szokott, mármint, a megszeppenés az olyasmit jelent, hogy valami váratlan dolog miatt megijed vagy hasonló, de sosem éri váratlanul a szidás vagy a tasli, grabancszorongatás, és MINDIG NAGYON jól tudja, hogy miért kap ki. Nem... ő nem megszeppenni szokott, hanem vádlóan rám nézni, hogy mégis hogy lehetek ennyire rossz, hogy leszidom és büntetem őt. Rettentően meg tud rám sértődni... :D

Ha meg a helyére küldöm, mert feleslegesen ugat és cirkuszol valamiért, akkor meg olyan lelki törésként éli meg... akkor is néz a nagy szemeivel, mintha mindenről én tehetnék.

Azért az én kutyámra túlzás azt mondani, hogy összetört ilyenkor, de egy-egy nagyobb saller után jóval visszafogottabb minden mozzanata.

Arra nem gondoltál, hogy nem jól tanítottad meg neki a tiltás értelmét?

Amikor a munkások előtt pattog, a tiltáson kívül még mit csinálsz? Mert egy nemszabad, meg menjafenébe még messze nem elég, hogy valóban meg is tegye, amit akarsz. Ha pl ilyenkor megy a pofozkodás, azt a kutya nem érti .

A te pofonjaidnak semmi köze ahhoz, ahogy a kutyák néha odakapnak a másikhoz.

Te magyarán megverted a kutyádat. Ráadásul olyan részén, ami neki életfontosságú. Mert ott lát, szagol, eszik. A fejénél. Amikor "odaszólnak egymásnak" a kutyák, nem a pofájukat célozzák meg először.

Annyit elértél, hogy a kutyád kézfélő lett és nem igazán bízik benned. Ez a "sunnyogás" oka.

Ha egyedül nem megy, akkor segítséggel meg kellene tanulnod, hogyan érheted el, hogy a kutyád hallgasson rád .

Az a baj, hogy hülye vagy hozzá.

Rosszul fegyelmezel, ezért nem érsz el eredményt.

Ezt fizikai erővel kompenzálod, de azt is rosszul.

Márpedig ezzel maximum félelmet lehet generálni, nem tekintélyt.

Egy kutyának nem azért kéne jól viselkednie, mert fél tőled, hanem azért, mert tisztel.

Csak éppen a tekintélyt nem lehet megkövetelni, se kierőszakolni. Azt csak kiérdemelni lehet, de ahhoz meg nem értesz.

Így aztán az van, hogy jobban viselkedik a kutyád, mert fél a veréstől, de ettől még egy labilis csicska vagy a szemében, akiben megrendült a bizalma.

(...pl fegyelmezésnél alapvető, hogy soha nem mondjuk ki a nevét, és ha a nem kívánt viselkedés konkrétan hangoskodással jár, (ugatással) akkor az is alapvető, hogy eleve meg se próbáljuk hangokkal fegyelmezni, mert ellenkező a hatása. De ez csak a jéghegy csúcsa, ezzel az erővel egy könyvet is leírhatnék ide, talán egyszerűbb lenne, ha egy kész könyvet olvasnál el.

Hogy legyen valami fogalmad róla, hogyan működnek.)