Ti ebben a szituációban tiltottatok, dicsértétek vagy közömbösek maradtatok volna?

Én ilyenkor megdicsérem a kutyát (nálunk ugye elő szokott fordulni, hogy rágós kutyával kerülök összetűzésbe). Nem ugrok a nyakába, csak köszönetképpen megpaskolom, hogy tudja, hogy értékelem, hogy vigyáz rám.

Egyszer még szükség lehet rá, hogy megvédjen, ha elcseszem, és komolyan nekem jön valami vadállat (esetleg egy szatír esti kutyasétánál, arra is volt már példa), nem akarom teljesen letiltani róla. Meg egyáltalán, ne nézze végig higgadt fejjel, hogy engem bántanak, mint ahogy én se nézem végig keresztbe tett karral, ha ő van szarban. Vigyázunk egymásra, ez így normális.

Azt még azért hozzátenném, hogy első szóra leállnak, ha nem akarom, hogy beleszóljanak, szóval ettől nem lettek vadállatok. Nem kell biztatva dicsérni, hogy ezaz, üssed csak, hanem tényleg a megfelelő üzenetet kell közvetíteni, meg kell, hogy kontroll alatt legyen a kutya, és akkor nincs belőle gáz.

Ja, az a lényeges lépés kimaradt, hogy ha a konkrét felvázolt szituációt nézzük, és a kutya már intézkedik önállóan, pedig nincs rá szükség, akkor azért menne egy tiltás. Résen kell lenni, és előbb leállítani, ha nincs rá szükség, mert utána már nehéz belőni a megfelelő reakciót. Talán a hálás szidás kifejezést tudnám mondani arra, amit szerintem produkálnék, hogy átmenjen a helytelenítés is, de ne annyira, hogy összezavarodjon tőle, hogy egy ilyen alapvetően ösztönös és helyes dolgot én miért tiltok. Inkább csak annak kell hogy szóljon a dolog, hogy kicsit hevesen reagált, nem volt annyira komoly a helyzet, meg egyébként is, én vagyok a májer, megoldottam volna nélküle is. De semmiképpen nem venném el a kedvét az ilyentől.

Alapvető dolog falkában, családban, barátságban, bármilyen mélyebb társas kapcsolatban, hogy legjobb képességeink szerint védjük egymást. És ha már csipkednek meg harapdálnak, akkor a kutyám részéről nem hiszti meg viselkedési probléma, ha reagál rá, hiszen tényleges támadás történik (még ha komolytalan is), tehát indokolt a védelem.