8 hónapos amstaff poblémák?!

Nem az a lényeg, hogy az idegenre hallgat-e. Van olyan kiképző, aki kimegy, megmutatja, hogy neki működik, elkéri a pénzt, aztán hazamegy, de másnap ugyanott vagy, mint előtte. Én például nem is nagyon veszem ki a kutyát a gazda kezéből, ha nem muszáj, mert elég gyorsan leveszik az ebek, hogy velem nem lehet szórakozni, aztán már gazdinak se produkálja a problémás viselkedést, amíg ott vagyok, és akkor nem lehet rajta dolgozni. Szóval inkább attól félj, hogy hallgat az idegenre, ne attól, hogy nem :D

Az a lényeg, hogy azt tanítsa meg a kiképző, hogy te mit csinálj vele, hogy működjön. Kutyasulin ugyanez van egyébként, ilyen szempontból nincs különbség a suli meg a kijárós kiképző között. Elég egyszerűen megoldható probléma (mármint szakmai szemmel; nyilván a gazdák nem azért szívnak vele, mert hülyék, csak nincsenek birtokában a megfelelő információknak), de látni kell hozzá a kutyát, a gazdát, adott esetben a felszerelést is kellhet cserélni, satöbbi.

"Úgy hírlik" alapon nem nevelünk kutyát, mert egy csomó marhaság "hírlik", és amelyik nem az, az sem biztos, hogy a te kutyádra, meg az adott helyzetre jó megoldás.

Amúgy játék közben nem az a legnagyobb jutalom, ha megdicséred a kutyát, hanem ha folytatod a játékot, jelen esetben tehát az, ha újra eldobod a labdát. Vagy ha madzagos labdát veszel, és huzakodsz vele, amikor visszaviszi. Jobban fogja értékelni, mint a simit, az sok kutyát ilyenkor csak zavar, hiszen ő nem azért viszi oda a labdát, hogy te örülj, hanem hogy játsszatok még :) Pörgősen, pattogósan kell csinálni, hogy a kutya is szeresse. Aztán a végén meg lehet dögönyözni, de magát a játékot nem kell megszakítani nagy dicséretekkel, ha amúgy szeret játszani.

Én is staffis gazdi vagyok. :)

Én korábban minden kutyámnál a megállós módszert alkalmaztam, sikerrel, nálam pont ezzel a módszerrel a staffiba törött bele a bicska. Talán azért, mert ő staffhoz híven egy elég ösztönerős kutya, és már a séta is egy hatalmas ingerhalom volt neki kezdetben, nem olyan állapotban volt, hogy ilyen fejlett belátásokra jusson, mint: nem haladunk, ha húzza a pórázt, csak az volt meg, hogy macskamadárfűűűkutyááákaztaaa. Szóval kb. 1 hónapig voltam vele meg a módszerrel nagyon türelmes és teljesen következetes, odáig jutottunk, hogy ahol nem volt egyéb inger (kutya, madár) és ismerős terep volt, ott tudtunk értelmesen sétálni nem méterenként megállva. Utána még 2-3 hónapig csináltam kevésbé következetesen. :) Hangsúlyozom, én is több kutyát ismerek, akiknél ez hozott eredményt, ő nem az volt.

A fordulást is próbáltam, és akkor nekem is az jött le, hogy ez nem szankció a kutyának, hiszen neki tök mindegy, hogy merre. Aztán kutyasuliban megmutatták, hogy is kéne. Hát én nem úgy csináltam. :)

Egyrészt az én kutyám nem épp az érzékenység mintapéldája, így neki kifejezetten jót tett, hogy a leforduláskor rántanom is kellett rajta, de tényleg nagyot, volt, hogy kicsit repült is. :) Másrészt fontos az időzítés és a sorrend. Amint a kutya előrébb kerül a lábad vonalánál, először fordulsz, de amilyen gyorsan csak tudod, utána rántasz is. Úgy tudsz jól rántani, ha a pórázt a kezdetektől fogva csak a legvégén fogod 2 kézzel. Fontos, hogy ne rángatás legyen, hanem mindig csak 1 határozott rántás. Nekem tényleg az volt a feladat a staffnál, hogy megtanuljam jól és pontosan csinálni. Ha jól csinálod, akkor nem lesz neki jutalom a fordulás, hiszen ha a másik irányba indul meg, azonnal rántod is vissza megint az eredeti irányba. Igen, az eleje ringlispíl. :D Viszont nálunk 1 következetesen végigcsinált hét után már nem csak laza pórázzal közlekedtünk, de kifejezetten figyelt rám, és hirtelen megállásnál is azonnal megállt ő is, stb. Nekünk is voltak gondjaink a falkavezérséggel, így nekem kifejezetten segített, hogy elmondták, hogy ha van eszem, még keresem is a lehetőséget, ahol ezt a gyakorlatot csinálhatom a kutyával, hiszen minden egyes rántással azt jelzem neki, hogy én irányítok. Persze nem ettől jön helyre a viszony, csak csepp a tengerben, viszont a következetességemben sokat segített, hogy erre tudtam gondolni. Sőt, bevallom, olyan is volt, hogy olyat csinált a kutya, amivel nagyon felhúzott, viszont amiért már utólag nem tudtam leszidni. (Vagyis tudtam volna, értelme nem lett volna.) Akkor volt az, hogy felcsatoltam a pórázt, és kerestem egy helyet, ahol jobbról-balról őrjöngő kutyák voltak a kerítések mögött, hogy akkor uccuneki pórázazunk. :) Én kicsit kiadtam a kutya iránt táplált dühömet, viszont a kutya nem értelmetlenül kapott valami negatívat a fejére, hanem csak azt erősítgettem benne, ami addig is volt szabály.

Szóval szerintem kísérletezgess a módszerekkel, minden kutyánál más válik be. :) De olyan nincs, hogy egyik sem, akkor azt vizsgáld felül, biztos jól csinálod-e.