Betegség ha gyerek helyett a kutyát képzelem gyermekemnek?

Én is beszélek a kutyáimhoz és én is hasonlóképp, de ettől még nem vagyok beteg és nem képzelem őket a gyerekeimnek.

Inkább azokra jellemző ez, akik egyáltalán nem kutyaként bánnak a kutyáikkal, pl. csak babusgatják, nem sétáltatják/mozgatják rendesen, hisztirohamot kapnak, ha netán beleiszik a kutya egy pocsolyába, túletetik, stb.... Az, hogy beszélsz hozzá, még nem egyenlő ezzel.

Látszik, hogy Neked nincs kutyád, kedves kérdező :)

Egy kutya (normál esetben) családtag. És ez nem azt jelenti, hogy bárki embernek, vagy a gyerekének képzeli, hanem azt, hogy úgy összecsiszolódtak, és összeszoktak, hogy a kutya tökéletesen ismeri a gazdi hangsúlyát, szavait, megtanul kifejezéseket, és tudja, hogy mit miért mondanak neki.

Csak néhány kifejezés, amiket az én kutyám ismer:

Állj

Marad

Gyere ide

Ülj le

Állj fel

Fekszik

Fordulj

Hopp (ezt akkor mondom, amikor az úton megyünk, és azt akarom, hogy felmenjen a járdára)

Ezek csak az alapvető parancsok, de ha azt mondom, hogy

Gyere, lemegyünk

Mit csináltál?

Ne ugass!

Szépen viselkedj (ha másik kutyával találkozunk)

Menjünk enni :)

stb. ezt is mind megérti, és pontosan tudja, hogy mit jelent. Nem azért, mert érti a jelentését, hanem azért, mert megtanulta, hogy melyik szó mögött mi van.

De amúgy minden gazdi beszél a kutyájához, mert a gazdik tudják, hogy a kutya érti miről van szó :)

6/8: "ezt is mind megérti, és pontosan tudja, hogy mit jelent. Nem azért, mert érti a jelentését, hanem azért, mert megtanulta, hogy melyik szó mögött mi van."

Te jó ég! Kiderült, hogy kutya vagyok, én is úgy működök, hogy tudom, hogy egy szó mit jelent...

De a lényegre: ez szerintem nem betegség, de nagyon szomorú élethelyzetet jelent, ha már ilyen mértékű, mint a kérdésben szereplő öregeké. Egy kutya nem ember - legfeljebb becsületes, szerető lény. Ami nem kevés.