Mit lehet csinálni egy kaja féltős kutyával? Esélytelen leszoktatni róla?

Most lehet le leszek pontozva, de nem érdekel.

Egész egyszerűen hagyni kell a kutyát enni. El kell zárni egy olyan helyre, ahol a gyerekek sem tudják olyankor piszkálni, és kész. A kajaféltés egy természetes ösztön, még a farkasfalkában is előfordul, nem csak domináns egyedeknél...

1000 féle módszer van, a lenyomástól kezdve, a grabancrángatáson át, a figyelmen kívül hagyásig. Ha mindenképp le akarod az ösztönéről szoktatni, akkor azért kell a suli (egy jó suli, mert van sok rossz is, ahol csak leverni szeretik a kutyákat mindenért), hogy lássák, a te kutyádnál mi válik be. Az enyémnél pl. az erőszakos fellépés soha nem vált be semminél, még inkább bedurvult, ugyanakkor ha figyelmen kívül hagyok nála valamit, utána már tojik rá, hogy épp mit csinálok vele...

Szóval lehetőségek tárháza, kérdés, megéri-e, szükséges-e...?

1-es voltam.

Hát ez nehéz kérdés. Alapvetően én is azon az állásponton vagyok, hogy a kutyát kaja közben békén kell hagyni, ha félti, ha nem. A gyerekekre is lehet napi három percet figyelni, hogy ne piszkálják a kutyát (bár egyébként kiegyensúlyozott kutyák, pláne a nagytestűek és pláne a kanok elég megértőek a gyerekekkel, sokszor a gyerek kiveheti a kutya szájából is a legjobb falatot, még akkor is, ha amúgy senki másnak nem engedi meg ezt).

Ha viszont mindenképpen akarsz ezzel kezdeni valamit, akkor ne dominanciával próbáld megoldani. A kutyáknál ilyen nincs, hogy ott hagyja az egyik a kaját (=odaadod neki a tálat), aztán meggondolja magát, hogy ő inkább mégis visszakéri. Ha meg mégis megesik, akkor az alacsonyabb rangú előfordul, hogy visszaszól, tök jogosan. Ráadásul te hiába vívnád ki magadnak azt, hogy elvehesd a tálját, attól még másnak egyáltalán nem biztos, hogy hagyná ugyanezt. Szóval ilyen szempontból tök értelmetlen a dolog, inkább úgy kell megközelíteni a kérdést, hogy a kutya ne érezze fenyegetésnek, ha a tálja közelében vagytok. Erre én három módot tartok praktikusnak:

- Egyrészt csinálhatod azt, hogy a kutya körül kolbászolsz, amikor eszik, de látványosan tojsz rá, másfelé nézel, nem direkt felé mozdulsz, csak úgy ott a környékén, megállsz, nézelődsz, beszélgetsz valaki mással, ő meg had idegeskedjen magában. Nyilván a veszélyes szintig nem szabad ezt csinálni, mindig csak olyan közel szabad menni, ahol már egy kicsit zavarja a kutyát a dolog, de még nem érzi szükségét a cselekvésnek. Így szépen lassan hozzászokik a jelenlétetekhez, és ahhoz, hogy nem kell félteni tőletek a vacsit, hiszen nem akarjátok elvenni.

- A másik verzió (ami lehet az első folytatása is, ha már azzal haladtatok), hogy ha a kutya amúgy nem akar megenni, akkor azt csinálod, hogy odamész, és látványosan (de nem veszélyesen közelről) beleraksz valami plusz finom falatot a táljába. Ezzel egy tök jó dolgot társítasz ahhoz, hogy a kaja körül matatsz, és szintén egyértelműsíted, hogy nem akarod elvenni, ami az övé.

- Harmadrészt meg (ami szintén lehet az előzők utáni lépés) azt is megteheted, hogy kézben fogod a tálat, amíg eszik. Szóval eleve nem lerakod, átadod neki, nem lesz a tulajdona, hanem nálad van, a tiéd, és megengeded neki, hogy egyen a tálból.

Ezeket aztán ha nagyon akarod fokozni, elviheted odáig, hogy elvehesd előle a tálat is úgy, hogy ne tartsa frusztrálónak, de nem tudom, mennyire érdemes. Hosszadalmas folyamat, és ügyesen kell csinálni, hogy ne legyen veszélyes, de haladj is vele. Ráadásul a gyerekeket meg a többi családtagot is be kell vonni egy idő után, mert egy embert hiába semlegesítesz neki, attól még a többiekben láthat fenyegetést. Szóval szerintem inkább fogd a gyerekek kezét napi három percig :)

Mondjuk az első verziót, a tál körül kolbászolást én minden hozzám kerülő kutyával megcsinálom, mert szerintem az a minimum, hogy elviselje, ha ott vagyok és amúgy nem fenyegetem, de véresen komolyan nem szoktam ezzel foglalkozni, amúgy sincs okom elvenni előle a tálat, nem rakok bele véletlenül ciánt vagy ilyesmi. Ha odaadtam, megeheti, és kész.