Nincs szüksége valakinek egy gyönyörű bichhon havanese kutyára? Nagy gondban vagyok kitől kaphatok segítséget?

Több dolog jutott eszembe.

Az első az, hogy még emlékszem, amikor feltettél ide egy hasonló kérdést, akkor még nem konkrét elajándékozásról, hanem a viselkedésül megoldásáról volt szó. Pedig még mindig az lenne a legjobb megoldás, ráadásul nem lenne kemény dió, oldottak már meg emberek sokkal keményebb viselkedési problémákat. Szóval az első: mindkét kutyának problémái vannak, és szerintem a nagy részük a családtól távol tartásból ered. Mert az egy dolog, hogy melegben vannak, az előszobában, de a havanese még mindig egy társasági kutya, és mint ilyen, az ember mellett (szó szerint mellett, az enyém a lábamnak dőlve alszik most is) érzi magát jól, minden más körülmény frusztrációhoz, viselkedésproblémákhoz vezet. Ezekből aztán egyenesen következik, hogy egymást tépik, hiszen frusztráltak. Az egészséges kutya természetes, hogy acsarkodik a betegebbre, ha egyik sem annyi időt tölt a közvetlen közeletekben, amennyit akar, viszont a beteg kutyát ápoljátok, = mégis több időt tölt veletek. Persze hogy "féltékeny" az egészségesebb. Szóval számukra természetellenesen vannak tartva, és ha csak az egyiket tartanátok meg, azzal csak elpúdereznétek az alapproblémát, tényleg nem acsarkodna egyedül, de attól még az alapbaj ott van: neki nem így kellene élnie. Elhiszem, hogy törődtök velük, hogy melegben vannak, kényelmes az ágyuk, de a társasági kutya embertársaságra vágyik, a 24 órából annyiban, amennyiben csak lehet. Tudom, nem vagyok jó példa, mert ez már kicsit a másik véglet, de az én kutyám a wc-ig is követ, becsukom előtte az ajtót, és hallom ahogy nekifekszik az ajtónak. Szóval kell a kontakt, na. Ráadásul szerintem még azt is jobban megemésztik, ha egyáltalán nem vagy otthon, és úgy vannak egyedül, de az, hogy ti bent vagytok a nappaliban, érzik a szagotokat, ők meg kint... Remélem érted, mit akarok mondani.

A másik: másfél évesek!!! Ennyi idő alatt semmit nem lehet levonni az egymáshoz viszonyulásukhoz. Most lettek csak felnőttek, és most kellene elkapni őket nevelés szempontból.

A harmadik: Azt mondod, a higiénia miatt nem lehetnek a lakásban. Pont a havanese egy nagyon jól "tisztántartható" fajta, viszont ki-be járással még megértem, ha nem akarjátok teljesen bejáratosnak őket. A csak benti tartáshoz mit szóltok? Úgy értem, bent lennének, megfürdetve, tisztán, és ugyanúgy mint egy lakásban tartott, napi 3-4-szer leviszitek, csak nem feltétlenül az utcára, lehet ebből néhányszor csak a kertbe is. Így kikerülhetnétek, hogy belefetrengjenek mindenbe, hiszen ott lennétek velük a séták alatt. Így tiszták maradnának, és nyugodtan élhetnének a lakásban, 2-3 havonta egy fürdés, és biztos lehetsz benne, hogy higiénikusabb lenne így egy jó nagy kutyasimogatás - a gyerekeknek is -, mint pl. a BKV-n a kapaszkodókat végigfogdosni. Most nem is példálóznék azzal, hány család él teljesen bent tartott kutyával, kisgyerekkel, nulla higiéniai veszéllyel.

A negyedik: Azt mondod, azért is nem laknak bent, mert nem szobatiszták. De hát soha nem is voltak teljesen rákényszerítve! Mivel nem egy légtérben élnek veletek, így nem is tanulták meg, hogy Nektek kell jelezzenek, ha vécézniük kell, hiszen az előszobából ők maguk járnak ki, nem nektek szólnak. Ha huzamosabb ideig bent lennének, hidd el, el kezdenének valahogy jelezni, mivel egészséges felnőtt kutyák, és ők is törekednek arra, hogy ne az életterükbe csináljanak. Szóval amint rájönnének, hogy nem "önkiszolgáló" vécé van, hanem Nektek kell szólni, szólnának. Ehhez persze figyelni kell a jelzéseikre, mert minden kutya máshogy szól, viszont mindegyik jelez valahogy. Enyém beül az ajtó elé és dünnyög. Kb 3 hét alatt jöttünk rá, mit akar a másik:) Szóval könnyű megfejteni, ha van mit.

Hosszú voltam, de nagyon sok minden jutott eszembe erről a sztoriról, és csak az a szomorú, hogy nagyon könnyen megoldást lehetne találni, ha rugalmasak lennétek. Nem akartam kioktató lenni, bocsi ha annak tűnt, de ezt muszáj volt leírjam.