Anyukák, titeket nem bosszantanak a póráz nélkül kutyákat sétáltatók?

Magyarul Te arra vártál, h kapj egy csomó bólogató választ, mely a saját igazadat támasztja alá...ere megkaptad a másik fél véleményét, ami meg már nem tetszik, mert olyan mint a tiéd. És ahelyett h profitálnál ebből a véletlenből, megsértődsz :D

Ugyanannyira van igazad, amenynire azt lehet mondani, h kilépni az utcára veszélyes, mert elüt az autó. Tudjuk h történt már ilyen, tudjuk, h fog még ilyen történni, és azt is nem kiszámítható. De azt is tudjuk, h nem minden autós potenciális gyilkos. Ez általánosítás. Gondolom Te vagy a férjed vezet autót... gyilkosok vagytok? Nem gondolom. Megeshet, h baleset történik? Nem látunk a jövőbe.

Annyit lehet tenni, h MINDKÉT fél odafigyel... És az nem megoldás h az egyiknek mindent lehet, a másikat meg olyan keretek közé szorítom, ami az "élni hagyni" elvét sérti. Vagy ezentúl akkor senki ne vezessen autót, mert bárki okozhat balesetet (persze tudom, Te nem) vagy senki ne menjen ki az utcára, nehogy baleset érje.

Én a helyedben ahelyett h kikelnék magamból, és elmondanám mindennek ezeket a bunkó kutyásokat (bocs, kutyás anyuka vagyok :D ) elgondolkodnék, h mi lehet az ő igazságuk alapja és hol a kettőnek a metszete. Esetleg megismerni egy-két kutyát, a viselkedésüket, ellátogatni _csak úgy_ ad abszurdum egy kutyaiskolába, megtanulni a kutyák jelzéseit, testbeszédét - h ne az ismeretlentől féljünk, hanem tényleg a valós veszélyektől.

(de ha csak háborogni szeretnél, és az igazadat megerősíttetni, akkor további szép napot :o))

"de az állatok [...], akkoris tudnak kiszámíthatatlanok és veszélyesek lenni"

Egyetértünk. És ebbe a halmazba az ember is bele tartozik, sőt, vezeti a sort!

31 éves kutyás anyuka vagyok, aki gyerekkorában sírógörcsöt kapott amikor a kerítésnek rontott egy kutya és őrjöngve ugatott.

Alig 5 évvel később, kutyamániás, minden kutyához odamenni akaró gyerek lettem, anyukám elmondása miatt azért, mert ő nem hagyta h féljek a kutyáktól, minden embert akinek barátságos kutyája volt megkért h hadd simogathassam meg.

Több mint 20 évvel később van 2 saját kutyaimádó gyerekem, emellett kutyakiképzéssel foglalkozom.

Amiről Te beszélsz, az megint csak az, h valakit korlátozzunk, mert Te.... Élje le minden kutya az életét pórázon, mert Te rettegsz. Elfogadom a félelmedet, nem arról van szó. Valószínű ha találkoznánk, magam mellé hívnám a kutyáimat, sőt leültetve megvárnám, amíg elmész/elmentek mellettünk. Ez a konstruktív megoldás. Te sem rettegsz, mert póráz nélküli dögök rohangásznak körülötted és az én kutyáim sincsenek megfosztva a szabadságuktól. (természetesen ehhez szükség van mindkét félre, nem elég ha csak Te vagy csak én...)

Nem olvastam végig minden kommentet, de a "kedves" "dögöző" válaszoló NEM állatszerető ember!!!

Nem a póráz a megoldás, hanem a NEVELÉS!

Idéznék a levelemből, melyet a minisztériumnak írtam akkor, amikor szabálysértési tv-be akarták foglalni a pórázkötelezettséget:

"15 éve kutyatartó vagyok…nem, nem csak kutyatartó, hanem KUTYÁS, FELELŐS kutyás…Ez számomra azt jelenti, hogy a kutyámnak megadom azt a minőségi táplálékot, állatorvosi felügyeletet, mozgáslehetőséget, következetes nevelést, amellyel a társadalom része lehet anélkül, hogy ártalmas, veszélyes, vagy pusztán zavaró lenne a környezetére nézve. A kizárólag pórázon való sétáltatás teljesen ellentmond az állatvédelmi törvénynek, miszerint az állat tartója köteles gondoskodni a faj által igényelt mozgatás biztosításáról. Pórázon a kutyák nem tudják kifutni magukat, nem tudnak társas életet élni fajtársaikkal.

Az általános pórázkötelezettség szerintem idejétmúlt szabályozás, tekintve, hogy a kutyák milyen szerepet töltenek be jelen társadalmunk életében. Egyre inkább társakká, családtagokká válnak a pusztán házőrző funkciót betöltő állat helyett. A megfelelően szocializált, jól nevelt kutya képes arra, hogy akár póráz nélkül, a gazdával teljes harmóniában, biztonságosan közlekedjen az utcán, nem veszélyeztetve más emberek és állatok biztonságát. Élő példa erre a számtalan vakvezető-, mozgássérült segítő-, terápiás kutya, akik nem futnak el egy macska után, faképnél hagyva a rájuk utalt szerencsétlen embert. A felelős kutyatartók úgy nevelik kutyájukat, hogy azok mindig, minden körülmények között kontrollálhatóak, irányíthatóak legyenek, akármilyen ingerkörnyezetben.

Aki azt képzeli, hogy a gazdája kíséretében szabadon közlekedő kutya veszélyesebb, mint pórázon vezetett társa, hatalmasat téved. A gazdája kíséretében sétáló eb az esetek elsöprő többségében teljesen ártalmatlan. A kutyaharapások, kutyatámadások túlnyomó részét bántalmazott, rossz körülmények közt tartott, szocializálatlan kutyák okozzák, legtöbbször a család saját udvarán, illetve a felelőtlen gazdák által, felügyelet nélkül utcára kiszabadult ebek.

Szomorú, hogy ebben az esetben olyan szabályrendszer kidolgozására törekszenek, amely a személyi sérülés elvi lehetőségét is kizárja, azonban sokkal jelentősebb ügyekben (családon belüli erőszak, kegyetlen állatkínzások, stb.) csak akkor lépnek fel, amikor már szinte késő, mivel nincsen jogalapjuk hamarabb intézkedni. Ez egy abszurd helyzet, hiszen ezen az alapon el kellene rendelni az emeleti ablakok kötelező berácsozását, hiszen elméletileg kieshet rajtuk valaki (olykor ki is esik), be kellene tiltani a gáztűzhelyek használatát, hiszen valaki megégetheti magát velük, és 25 km/órában kellene meghatározni a gépjárművek megengedett legnagyobb haladási sebességét, mert ez az, ami elől a gyalogos még el tud szaladni vagy félre tud ugrani. Önök is beláthatják, hogy ez teljes képtelenség.

Igazságtalannak tartom, hogy a másokkal harmonikusan együttműködő, felelős kutyásokat minden alap nélkül egy kalap alá veszik a felelőtlen, mások érdekeit semmibe vevő kutyatartókkal! Egyáltalán nem tesznek különbséget a felügyelet nélkül csavargó, másokat zavaró és veszélyeztető, valamint a felügyelettel, póráz nélkül sétáló kutya között.

Ezt a helyzetet meg kellene szüntetni. Míg a kutyájukat felügyelet nélkül az utcára bocsájtó, az ürüléket nem szedő, mások testi épségét veszélyeztető gazdákat kőkeményen meg kellene büntetni, addig a mások érdekeit figyelembe vevő, ürüléket szedő, póráz nélkül sétáltató gazdákat tolerálni és támogatni kellene. Teljesen sértőnek tartom, hogy egy jelentős társadalmi réteget kényszerítenének szabályszegésre, miközben a problémát okozó kutyatartók büntetlenül zavarhatják a járókelőket a neveletlen, agresszív kutyáikkal.

Másik szempont, hogy a meglévő kutyafuttatók minősége, mennyisége és eloszlása elég kedvezőtlen. Gyakori, hogy más kutyákkal agresszív ebekkel lefoglalja a gazda a futtatót, amíg a többi, szocializált kutya kint toporog, hogy mikor mehet már játszani.

Elvileg a kutyafuttató arra való, hogy a kutyákat legyen hol szabadon engedni, hiszen az érvényben lévő rendeletek szerint közterületen csak pórázon vezethetők. Csakhogy a kutyafuttatásra kijelölt kisebb-nagyobb területek többségéről elmondható, hogy a célnak nem felel meg. Egy adott futtató környékén élő összes kutya mozgásigényének még a legnagyobb, valóban zöldterület jellegű kutyafuttatók sem képesek eleget tenni, ám a belvárosi ebfuttatók legtöbbje csupán drótkerítéssel határolt üres grund, és olyan kicsi, hogy még két kutya sem tud egy kiadósat kergetőzni rajta. Nézzünk szembe a tényekkel: ha hirtelen megtízszereződne a kijelölt helyek száma, az sem lenne elég. Ráadásul nyilvánvaló, hogy míg a kutyafuttató az egyik ebtartónak a szomszédban van, addig számos másiknak a lakásától messze esik, és ha egyáltalán elérhető távolságban van, mire odaér, a kutya már minden lehetséges anyagcseretermékétől megszabadult. Gyakorlatilag tehát elmondható, hogy a kutyafuttató területek nem az ebek és gazdáik érdekeit, hanem a kutyák és a kutya nélkül élő társadalom egymástól való izolálásának lehetőségét szolgálják. De valóban ez volna a célravezető megoldás?

Tudtommal valamikor a múltban az engedelmes vizsgával rendelkező kutyák mentesültek a pórázkötelezettség alól. Ez jelentheti a megoldást a jelenlegi helyzetben is mind a kutyások, mind a nem kutyások örömére. Egy városi kísérőkutya vizsga kidolgozásával pozitív megkülönböztetésben részesülhetnének a jól nevelt, vizsgázott kutyák és felelős gazdáik. Olyan követelményrendszer kidolgozása lenne kívánatos, melyben kutya és gazdája bebizonyíthatják, hogy alkalmasak a póráz nélküli városi közlekedésre, nem jelentenek veszélyt sem emberekre, sem más kutyákra, sem a közúti forgalomra. Ennek fényében megkülönböztethetőek lennének a póráz nélküliségre jogosult kutyások…a vizsgával nem rendelkező, de póráz nélküli sétáltatókat pedig keményen meg lehetne büntetni…hasonlóan azon gazdákat, akik nem szednék fel az ürüléket kutyájuk után."

Egyre inkább a szeparálás a divat az egész életünkben, így a kutyázásban is :(

Kutyás-nem kutyás, gyerek-kutya, kis kutya-nagy kutya...már a kistestűek közt is volt egy rendezvények, 5 kg alattiak is megkülönböztetve :O

Pont integrálni, beilleszkedni kéne!

Attól, hogy a "kiszámíthatatlan" kutyákat ketrecekbe zárjuk,nem oldódnak meg a problémák, sőőőőőőt...a gazdák ellustulnak, nem tanítják, nem foglalkoznak a kutyákkal. A kutya levonszolja őket, ott elengedik, majd 1 órát trécselnek másokkal, a kutyák meg egymást tépik, őrjöngenek a kinti világra, telehugyoznak mindent, nulla foglalkozás a gazdival! Nem tanulnak meg figyelni rá és szót fogadni!

Nem erre van a kutyafuttató...

Inkább a nevelésre kéne időt-energiát-PÉNZT áldozni!

A kutya nem kiszámíthatatlan, csak MEG KELL ISMERNI! Aki vadnak tartja, az nem is bízná rá életét pl egy vakvezető, mentő kutyára????

Az embernek kell tudatosnak lenni: nem engedem horgászhoz, gyerekhez, pórázos kutyához, nem engedem virágok közé, úttestre, piknikező családhoz, kerítést, kocsit, kirakatot levizelni, stb-stb. Ehhez csak FIGYELNI KELL, ami kétségtelenül nehezebb, mint bedobni a futiba a "dögöt".

A kutya BÁRMIT képes megtanulni, csak nevelés kérdése!!!!

Ha jönnek szemben, akkor az a látszat, hogy a kutyámmal beszélgetek, közben az emberekkel kommunikálok. Hiába Arginak mondom, hogy "okos, tovább", vagy "ne menj oda", úgyse tenné :) De ezzel a szembejövő látja, hogy FIGYELEK, és tiszteletben tartom őt is :)

Ha ez vkinek nem elég, ha akkor is pofázik, ha a kutya rá se nézve elmegy mellette 2 méterrel, azzal NEM TUDOK, NEM AKAROK MIT KEZDENI!

Ha vki annyira fél, szóljon oda, hogy "elnézést, kérem kösse meg a kutyát, mert félek, köszönöm". És a normális kutyás meg fogja tenni!

Volt már, hogy padnál 3 kutya játszott, mi dumáltunk. Jött egy bringás anyuka kis gyerekkel, tőlünk 20 méterre megálltak, odaszólt, hogy félnek, legyünk kedvesek megfogni a kutyákat. Behívtuk, lefektettük őket, ő pedig MEGKÖSZÖNTE és mosolyogva tovább ment!

Ennyi.

Ha kutyásként vagy épp nem kutyásként el kell viselnem és tolerálnom sok mindent másoktól, akkor ezt visszafele is elvárom!!!

Amíg a kutyám jól nevelt, nem megy oda másokhoz, nem harap, nem őrjöng, felszedem a produktumot, addig nekem senki ne óbégasson!

Mièrt nem mersz odamenni? Mi törtènhet? Ha normális kutyással "állsz szemben", meg is oldódott a problèmád. Persze egyszerűbb ide kèrdèst kiìrni, hisz arra vártál, h együtt szidhatjátok a kutyásokat.

Tegyèl egy próbát:

" Elnèzèst, megfogná a kutyáját? Fèlek főle."

Bármilyen hihetetlen, de a problèmákat kommunikációval lehet megoldani.

Nem értem itt a vitát . Szabálytalan kutyások osszák az észt ,miközben törvényben benne van feketén fehéren ,hogy tilos amit művelnek. De megmagyarázzák ,hogy nekik így jó és le van *arva a törvény, mert ők okosabbak azoknál akik ezt hozzák, sőt mindenkinél ,de főleg a gyerekeseknél,mert a gyereket kell pórázra tenni ,miközben a kutyák szaladgálnak!

De ha én erre azt mondanám ,hogy én meg *arok a testi sértést tiltó törvényre és felrúgom a kutyájukat és utána jól elverem a gazdát is,ha a gyerekemhez odarohan az ebük, fel lennének háborodva.Pedig én is csak egy törvényt szegnék meg..no de *arok rá, mert ők is.