Anyukák, titeket nem bosszantanak a póráz nélkül kutyákat sétáltatók?

Én egy 1,5 és egy 4 éves gyerek anyukája vagy és egyben póráz nélkül sétáltató gazdi - nem rotim van ugyan, hanem egy labradorszerű keverékem meg egy border colliem, és én meg azokat az anyukákat nem tudom megérteni, akik direkt félelmet ültetnek el a gyerekben a kutyák iránt. Az én gyerekeim, már a kicsi is tudja, hogy nem rohanunk a kutyához oda, és nem is félnek a nagyobbaktól sem. Néha szoktunk találkozni séta közben egy masztiffal, imádják, mert ő legalább nyugodtan hagyja magát simogatni - a mi kutyáink kicsit izgágák :D Én azt látom, hogy az emberek - és itt a szülőkre gondolok - nincsenek tisztában a kutyák jelzéseivel, nem is tudják értelmezni őket és ahelyett h ezt a hiányosságukat pótolnák, saját tudatlanságukból, az "ismeretlentől" való félelmüket ültetik a gyerekbe. A gyerek nem úgy születik, h retteg a kutyáktól - akár kicsi, akár nagy -, hanem h folyamatosan azt hallja (tudom, mert a játszón is ezerszer hallom....) jaj ne menj oda, mert megharap és társaik.

És ugyan miért nem mersz odamenni? Normális emberi kommunikáció indulhatna el. Megmondod, normálisan érvelve, hogy látod h póráz nélkül szokott sétáltatni, neked kicsi gyerekeid vannak, megkérnéd, h amikor jönnek vegye lábhoz őket, esetleg ha olyanok a kutyák és szeretik a gyerekeket akkor hadd ismerkedjenek meg, hogy ne féljenek majd a későbbiekben tőlük.

Kedvenc élményem :D Még az első lányomat toltam babkocsiban és akkor még csak a keverékünk volt meg, ő jött póráz nélkül mellettünk. Elhaladtunk egy anyuka és egy 3 éves forma gyereke mellett. Mire az anyuka rámüvöltött h tegyem pórázra - az egyébként pórázhosszon belül a babakocsi mellett sétáló - kutyámat. Érvelésnek meg a következőt hozta fel - a saját gyereke füle hallatára -, mert mi van ha fellöki a gyerekét és annak kiloccsan az agya a járdán :O köpni-nyelni nem bírtam, a stíluson rökönyödtem meg, illetve a már-már apokaliptikus végkimenet vázolásán.

Megjegyzem, ha kisgyerekest látok és én meg gyerek nélkül vagyok a kutyákkal, mindig lábhoz hívom őket és általában leülve meg is várom míg elhaladjanak. Bár olyankor meg a "jobban nevelt" :D gyerekek és szülők már megkérdezik h meg lehete őket simogatni és h milyen okosak.

"Nekem az a bajom, hogy nem a kutyában, hanem a gazda ítélőképességében nem bízom"

Tudod ez visszafelé is igaz

Nekem az a bajom, hogy nem a gyerekben, hanem a szülő ítélőképességében nem bízom

"Kedves első, gondolom kutyatulajdonos vagy, pont az ilyen ebtartó mentalitás az, ami kikészít"

Nem, nincs kutyám. Egy kisfiam van, állatunk most nincs. Emeleti lakásban állatkínzás lenne szegénynek. De igen, szeretem a kutyákat. Szerintem több a baj a gyerekekkel, mint a kutyákkal. A kutyák, ha jól vannak tartva és nevelve, szófógadók és parancskövetők. A gyerek meg gondol egyet és fut amerre lát. Ezért mondtam, hogy a gyerekre kell jobban figyelni, nem a kutyára.

Szíved-joga, hogy kiben vagy miben bízol, ahogy nekem is.

Sokban függ attól, hogy kinek mivel volt rossz tapasztalata. Azért azt megkérdezném, hogy szerintetek az a kutya akiről írtam, hogy megtámadta a mi kutyánkat, jó hogy póráz nélkül volt? Szerintetek a gazda jól nevelte?

18-as voltam

Bántanak titeket azok a kutyák? Mert ha nem, akkor miért baj, hogy póráz nélkül vannak?

Egyébként, a kérdést meg is lehetne fordítani: Kutyások, titeket nem bosszantanak a póráz nélkül sétáltatott gyerekek? A kérdésem nem véletlenül született. Nem egy, nem kettő gyerek van, aki odarohan a pórázon sétáltatott kutyámhoz, mire a kutyám természetesen nekiugrik, mert utálja az idegeneket, pláne, ha azok nagy lendülettel szaladnak felé. Én is rendszeresen elengedem a rottweileremet, mégse harapott meg soha senkit, mert tudom kezelni, tiltani, meg van nevelve. A gyerekekkel és az idióta szüleikkel sokkal több a gond.

Akinek nem inge, nem veszi magára.

Szintén el szoktam engedni a zebeimet, mikor gyerek jön, lábhoz hívom szoros követésbe mindkettőt. Nem szokott gond lenni, egy-két amúgy is frusztrált anyuka szokott szólni, de valahogy rajtuk sem azt látom, hogy annyira féltik a csemetéiket, mert amúgy ott cigiznek meg dumálnak a padon, a gyerekre meg rá sem néznek, hanem azt, hogy végre valaki, akibe beleköthetnek.

A gyerekek általában jól veszik a dolgot, nagyon sok kisgyerek szeretne odajönni simogatni a kutyáimat, ezt meg is engedem nekik, mert a kutyáim is szeretik a gyerekeket. Tehát szerencsére errefelé kulturáltabb emberek laknak, akik a kutyákban már nem a fenevadat látják, akikről rettegni kell, hanem mernek nyitni. Nem is hallottam, hogy errefelé lett volna harapásos eset.