Miért mondják, hogy 100. 000 Ft alatt nem szabad kutyát venni?

A Te hasonlatod szerinti Opelnek megfelelnek a magyar fajták. Az igaz, hogy ez egy szűk kör, aki más fajtát akar, annak drágább. De ugye a kutya élete során évente ráköltöd a vételárát, tehát a magyar fajta esetén mintha megvennél egy Opelt és mégis Ferrari alkatrészekkel kell kipótolni később.

A szaporítás ellen tényleg jó lenne valami megoldás. Több társadalomkutató és pszichológus megírta, hogy bizonyos esetekben csak a törvényi tiltás válik be, a szép szó sajnos nem motiválja az embert. (pl. ha nem büntetnének a BKV-n, akkor nem vennék jegyet). Természetesen nagyon nehéz lehet a részletkérdésekben megegyezni egy ilyen büntető törvény kidolgozásában, de azért nem hiszem, hogy lehetetlen.

Nincs olyan, hogy hobbitenyésztés. Aki hobbikutyát akar tenyészteni, az nem tenyésztő, mert a közepes minőségű kutya nem lehet célja egy tenyésztőnek. Akik "hobbira" "tenyésztenek", azok a szaporítók, mondván adott fajta jellegét viselő kutyáért elkérnek 20-30-40 ezer forintot, legyen vele boldog a gazdája, vagy nem, kit érdekel.

Ha még nagyobb lenne az ilyen tenyésztő (szaporító, tk-s szaporító) réteg, az nagyban rontaná a fajták minőségét. Ez senkinek nem lehet a célja.

"Senki nem akarja,hogy a tenyésztő ne adhassa annyiért a kutyáját amennyiért akarja"

Te írtad, hogy lejjebb kellene vinni a kutyák árát, mert túl sok a 100.000 egy tk-s kutyáért és hogy vannak, akik 40-ért megvennék, de 100-ért már nem. Hát ne vegyék, ha nem akarják, de ne vegyenek szaporított kutyát sem.

A hobbikutyások és a fajtaigény nélküli kutyások igényeit tökéletesen kieléígtik a menhelyen található, végtelen színű-formájú-habitusú kutyák.

"legfontosabbnak ez egészséges fizikumot és idegrendszert tartják."

Közepes minségű, olcsó szukáktól és olcsó kanoktól hogyan lehet a standarnak megfelelő (=kiállított), jó idegrendszerű (pl. munkavizsgás) kölyköket lehozni? A közepes kutyáknak csak közepes, vagy annál rosszabb kölykeik lesznek, mi lesz így a fajtákkal?

Biztos vagyok benne, hogy régen az "úri passzióból" tenyésztett kutyáknak is megvolt a maga ára és nem votlak olcsóak, nem osztották szét őket a szegények között féláron.

Sőt, nem csak az úri kutyák voltak régen is drágák. Nem tudom már, hol olvastam ezt, de régen egy jó puliért egy egész birkát is adtak a juhászok, pedig ők szegények voltak.

Ahol meg szegénység volt, és csak az udvarba kellett egy kutya, ott szereztek egy keveréket. És nem azon agyaltak, hogy mégis hogy szerezhetnek occsón egy fajtatiszta állatot.

De ma, ha boldog boldogtalan labradort akar, akkor ő azt akarja, és semmi más nem érdekli.

Szerintem egyébként az segíthetne egyedül ezen a helyzeten, ha meglehetne oldani a részletfizetést. Vagy a hitelt. Az utcán szembejövő 10 emberből 8-nál kb 100.000 ft értékű telefon van, mert azt hitelre megveszik.

Én semmi egyéb lehetőséget nem látok. Tekintve, hogy manapság már meglehetősen kevés a kastélyban élő hozzáértő tenyésztő uracska, ezért megváltozott a helyzet. A szaporítók árai alá nem tud egy tenyésztő sem menni.

Sőt! Ha a történelembe akarunk visszamenni: fajtatiszta kutyákat gazdag urak, hölgyek kaptak nászajándékba! Még királyi pároknál is gyakran előfordult. Ekkora értéket képviseltek régen a fajtatiszta kutyák.

Az más kérdés, hogy egy óriási birtokkal rendelkező úr megengedhette magának, hogy csak saját magának tenyésszen, de az általad idézett leírás se azt írja, hogy olcsón vagy ingyen odaadták akárkinek. Nem. Ha x főúr adott ajándékba saját tenyésztésű vadászkutyát y főúrnak, az kb az öribari kategóriába tartozott. xD A paraszt meg legfeljebb messziről nézte a vizslákat. Ölebet meg még úgy se.

Szóval, igen, régen az uraknak ez hobbijuk volt, de maguknak tenyésztettek, és csak a kiváltságosak kaphattak belőle.

Amíg van olcsó kínálat és a vevő nincs tisztában a szaporítás és tenyésztés közötti különbségekkel, addig felesleges hitelen, meg részletfizetésen gondolkozni. Aki igazán akar egy fajtatiszta kutyát, az tudja, mibe kerül és ez a vágy nem két napja született meg benne, hogy azonnal akarja a kutyát, hanem valószínűleg akarja már egy ideje és tesz rá félre pénzt. Aki viszont nem tudja a különbséget, az akkor sem fogja megvenni a tenyésztett kölyköt, ha részletre vagy hitelre megkapja, mert az első részlet árából a szaporító ad neki kettőt is.

Még eszembe jutott, hogy a kérdező említette a hobbilovaglást, meg a régi idők tenyésztését, mint amolyan úri "hobbit". Régen ugyan nem voltak hobbilovasok (hobbikutyák sem nagyon, legalábbis nem a köznép kezében) egy-egy jó lóért nagyon magas összegeket fizettek, pont a tenyésztértéke miatt, mert tudták, hogy az a ló olyat fog örökíteni, hogy a lábnyomát évszázadokig viselheti a fajta. A FAJTA iránti alázatból tenyésztettek, nem pedig a szegény ember iránti alázatból, vagyis hogy jó képességű állatokat olcsón elő tudjanak állítani a számukra. A magas minőség és a magas ár együtt jár.

Minőség alatt értem természetesen a fajta standardja által előírt elvárásokat, nem pedig azt, hogy a kutya mennyire jó kutya. Minden kutya jó kutya, aki nem akar tenyészteni, kiállítani, versenyezni, vagy csupán sok pénzt fizetni a kutyáért, az válasszon a menhelyről, ott is ugyan olyan jó családi kutyák vannak, mint bárhol máshol.

Ha elfogadjuk, hogy átlagos, már eleve hobbira szánt kutyákat hoznak létre a hobbitenyésztők egy nagy piacnak, akkor elfogadjuk azt is, hogy az adott fajta állományának a minősége csökken. Ez jó? Mert szerintem nem jó.

"Menhely:"

A leendő gazdi néhány alkalommal kimegy a menhelyre, kinn tölt a 2-3 kiválasztott kutyával ném időt és megismeri őket. A menhelyes kutya sokszor kisebb lutri, mint a tenyésztett, hiszen ott is lehet a kuta makacs, domináns, félős, akárcsak a menhelyi. A törzskönyv nem garancia arra, hogy a kutya "tökéletes" lesz, ráadásul a temperamtumát sokkal könnyebb felnőtt korban megállapítani, mint kölyökkorban.

"Mi van ehez képes külföldön?"

Az van, hogy nagyon sokan (jóval többen, mint a magyarok) fogadnak örökbe kutyát Magyarországról úgy, hogy nem is látják élőben, csak fotóról vagy videóról. Interjún vesznek részt, szabadságot vesznek ki, kifizetik a cirka 250 eurós összeget a kutya ellátásáért és utaztatásáért és tökéletesen boldogok vele. Ha valami nem stimmel, akkor hívnak hozzá kiképzőt.

Inkább ezt a felfogást kellene népszerűsíteni, nem pedig a további hobbikutyák gyártását.

Csak az gondolja azt, hogy gond van a menhelyes kutákkal, aki nem járt még ki menhelyre és nem ismerte meg az ottani kutyákat. Nagyon kevés a problémás kutya, cirka 95%-uk azonnal beilleszthető egy felelősségteljes családba.