Csak én nem csípem ezeket a yorkikat, bichonokat?

Te nem csíped a kistestűeket. Más meg igen. Mi ebben a különleges. Annyi minden más is van, amit nem egyformán szeretnek, vagy nem szeretnek az emberek.

Aki az állatokat szereti, nem tesz különbséget köztük és tudomásul veszi, más az ízlése némely embereknek, mint neked.

Csinálj a facén egy ---utálom a kistestű kutyákat--- oldalt és ott biztosan lesznek sokan, akivel ragozhatjátok a nemtetszésetek okait vég nélkül .

Kimondottan egy fajtához, és azon belül is a nagy kutyákat kedvelem. De sosem jutna eszembe más fajtát leutálni.

Azért a mudi se nagy, a max. 47 cm marmagasságával és max. 15 kg súlyával. :)

Nekem középtermetű kutyám van (az is mudi), és a jövőben se nagyon szeretnék ennél kisebbet, de a kistermetű kutyának tagadhatatlanul rengeteg előnye van a városban, kevesebb pénzzel rendelkezőknek vagy tömegközlekedést használóknak. Ezek a kutyák is nagyon jól nevelhetők, és igazi, felelősségteljes munkát is képesek végezni (pl rohamjelzés, terápia). Az összes kistermetű terrier (eredetileg a yorki is) igazi kis gyilkos vadász volt, a yorki mondjuk nem hiszem, hogy ma már képes lenne egeret fogni, de akkor is komoly céllal jött létre ez a fajta is.

Számomra teljesen érthetetlen, miért kell "nem csípni" az ilyen fajtákat. Nem kell őket szeretni, de nincs kevesebb létjogosultságuk, mint mondjuk az óriástestűeknek. Az már más kérdés, hogy sok kistestű kutya tengeti életét alkalmatlan gazda mellett sajnos.

Kérdező, nem vagy egyedül, rengetegen osztják az ellenszenvedet a kistestű kutyákkal kapcsolatban. Részemről viszont nekem jobb dolgom is van, mint pikkelni bizonyos méretű vagy fajtájú kutyákra.

Kérdező. Te nem ezeket a fajta kutyákat utálod hanem a gazdáikat akik saját képmásukra nevelték őket.

Nekem is volt yorkim, de a mai napig a nagy testű kutyákat bírom. ( most isvan két 50 kg-os)

A yorkit egy sintértelepről harcoltam ki nővérem unszolására, meg azért is hogy ne kerüljön szaporító kézbe. ( mivel pajzsmirigyes és szívbeteg volt, plusz tüdőgyuszival hozgam ki, az ivartalanítás elmaradt )

Mindig is utáltam az ilyen görcsöket, de ez a kiskutya megtanított átértékelni a dolgokat magamba.

Amikor hozzám került, teljesen magába volt fordulva, nem érdekelte a világ az sehogy segíteni akarunk, csak hagyjuk békén. Soha nem sírt nem könyörgött pedig borzasztó fájdalmai voltak. Miután sikerült kikezelni, beállítani a gyógyszereket, meg végre kimosdatni a hugybol és a szarbol, kezdett megváltozni.

Örült amikor hazaértünk, vakkantott ha jött valaki, szeretett fésülködni, és a gyógyszereit is ellenkezés nélkül vette be.

Amikor a macskák ki akartak szökni visszaterelgette őket, ha nasit kért vakkantott. Szal soha nem tanítottuk semmire és ledöbbentett mennyire okos kutyák, és szinte fél szavakból megérti mit mondasz.

Nem tudjuk ki lehetett az előző gazdája kb 8 évig de mi nem kényeztettük el csak szerettük.

Engem erre tanított, hogy ne a fajtát utáljam vagy nézzem le hanem azt aki olyanná neveli.

Cukik meg minden, de én jobban szeretem a nagyobb kutyákat.Mint pl. a Rotit, esetleg a Labradort.Lehet hogy a jövőben lesz Westiem, mert a Westie valamiért tetszik nekem.

Egyszer játszottam egy kis kölyök tacsival, és nehéz volt elkerülni hogy rálépjek, olyan kicsi volt.Én maradok a nagy kutyáknál. :)