Mit tehetek sétálás közben, ha máshoz odarohan a kutyám?

Sajnos nekem az a tapasztalatom, hogy mindig a kutyatartó húzza a rövidebbet.

Egyébként azt gondolom, neked a felelősséged megnevelni a kutyádat. Behívhatóság, közömbösítés. Teljesen igazuk van azoknak, akik beszólnak (bár az már más dolog, hogy ezt milyen stílusban teszik). Ilyenkor, ha már megtörtént, elnézést kell kérni. Nekem is a kölyök kutyám hajlamos erre, mindent megteszek, hogy megneveljem, mert lehet ha én lennék a másik helyében, én sem örülnék. Valamint nagyon féltem attól a kutyámat, hogy egyszer valaki belérúg emiatt. Tehát ez a gazdi felelőssége.

Ha a gyerek odamegy a kutyámhoz - ez engem is borzasztóan zavar, ugyanis a másik kutyám nem szereti a gyerekeket, nem harap ugyan, de menekül a gyerekek elől - akkor kedvesen el szoktam mondani a kisgyereknek, hogy ne simogassa, mert ő nem szereti és meg kell kérdezni a gazdit, hogy szabad-e. Vagy ugyanezt a szülőnek mondom el, aki vele van. Általában erre nagyot néznek a gyerekek és el is mennek, kicsit csalódottan. De van, amelyik erre megkérdez és mondom, hogy a másik kutyámat megsimogathatja, de a tacsit nem. A felnőttek meg van, hogy zavarba jönnek és sértődötten elmennek. Ők nem szokták ezt megérteni olyan könnyen. Olyan is volt már, hogy szóltam egy nőnek, hogy ne simogassa meg a kutyámat és jó lenne, ha megkérdezne előtte, hogy egyáltalán szabad-e, mert mi van, ha odakap neki? Erre a nő még ordítozott velem, hogy én csak ne szóljak be neki, hogy ő mihez érjen hozzá!!! Pedig a saját kutyámról volt szó!!!

Hát igen...........

Van mit formálni az emberek gondolkozásán. De mivel mi, kutyások vagyunk kiszolgáltatottabb helyzetben, szerintem egyet tehetünk. Mi dolgunk a kutyánkat jólneveltté tenni és konfliktus esetén, meg úgy egyébként is, mindig kedvesnek, udvariasnak lenni. Ez sokszor nagyon nehéz, de mást szerintem nem nagyon tehetünk. Ha kedvesen, udvariasan védjük meg az igazunkat és nem vagyunk indulatosak, azzal sokkal többet elérhetünk, mint acsarkodással, beszólogatással. Ha mást nem, legalább azt, hogy nem mi járatjuk le magunkat - és a kutyánkat...

Most nem olvasom el a hszeket. Nekünk foxikeverék kutyánk van. Nem vagyok kutyakiképző, ennek ellenére okos kutya.Sokáig a pórázon vezettük.minden egyes alkalommal az úttesten megálltunk és nagy dicséretet kapott. amikor elfutottak mellettünk már ment volna. Megrántottuk a pórázt és a kutya a meglepetéstől visszahökölt.

a lényeg a lényeg, hogy minden jó cselekedért nagy dicséretet kapott. a pórázt természetesen le-le vettük róla. Természetes volt nála a szabadság de tudta hol a határ. Úton nem rohangált át és bicikliseket, futókat békénhagyta.

16:36 vagyok ismét

Vidéki pesti vagyok, tudom, hol a Városliget, én is járok oda. :)

Nyugodtan engedd el a kutyusodat. Minden ilyen alkalmat, amiről írtál, tekints úgy, hogy lehetőség a tanításra, gyakorlásra! Ha "baleset" van, kérj elnézést, akár tízszer is egymás után. Mást úgysem tehetsz... De gyakorolj, tanítsd a behívást. Jutifalat, minden! Esetleg ha tudod, vidd el kutyaiskolába is. Még lehet, hogy kölyökcsoportba is beengednek, korban pont határeset a kutyusod. Valamint próbáld ki azt, hogy kérj meg ismerőst, barátot, hogy menjen ki veled, tegyen úgy, mintha ő lenne a járókelő és gyakoroljátok úgy ezt a dolgot.

Annak nincs értelme, hogy leállj vitatkozni az emberekkel. Nem kell pórázfogságra ítélni a kutyádat, de a behívást minél előbb tanítsd meg neki, mert enélkül elég kockázatos pórázról elengedni. És a problémád kezelésének a módja is a behívás lenne. Ha esetleg segítséget szeretnél ebben és nem akarsz iskolába menni, akkor írd meg és leírjuk neked, hogyan kell a behívást megtanítani ill. ha a tanítás során hibák, problémák lépnek fel, azokat hogyan kezeld.