Rottweiler vagy Dobermann?

Hát igen, eléggé vicces ez... Játékkutyákat nevelnek és mikor szembe jön egy igazi, nem értik hogy mi van és a kutya rögtön veszélyes lesz.

Tudjuk mire vállalkoztunk, nem egyszerű feladat... Én pl. szívesen tenyészteném a saját kutyám vérvonalát, de tök felesleges lenne... ezért inkább nincsenek is golyói.

Hát azért szerintem minden kutyától el lehet várni, hogy ne bántson másokat. Mint írtam, nekem a dobermann az egyik kedvenc kutyám és engem is idegesít, hogy egyenklónokat akarnak faragni a fajtákból de azért azt túlzásnak tartom, hogy más kutyák bántása elfogadható legyen azzal a felkiáltással, hogy "ez munkakutya, ez ilyen". Főleg mióta az én kutyáimat bántotta az a bizonyos rottweiler. Az én kutyáim sem örülnének ha bejönne egy idegen állat a házunkba engedély nélkül, de azért van különbség egy kis acsarkodás meg a plasztikai műtétet igénylő támadás között... Azok akiknek nagy erős erős kutyájuk van, sokszor hajlamosabb könnyebben venni az ilyet, mert nekik nem sok félivalójuk van.

De hát ez van, mindenkinél más a határ. Nálam más kutyákra való komoly támadás = zéró tolerancia. Pedig tényleg nem szeretem a cuki kis szelíd kutyákat. Nekem azért szoktak beszólogatni, mert pl nem engedem, hogy idegenek csak úgy barátkozzanak az állataimmal.

Akkor elmesélném a sztorit, a plasztikás kutyáról.Az eset előtt többször szóltunk a kb 6 éves kislánynak, hogy egy ivaros kan vizslát 1: nem illik flexi pórázon "sétáltatni" (azaz hagyni,hadd menjen, mert úgy nem húz) 2: nem illik hagyni, hogy a másik kerítését lepisilje. Ennek ellenére ez minden nap így történt. Sajnos én vagyok felelőtlen, elismerem, egy hosszú fárasztó nap után nem kalkuláltam be, hogy jönni fog a kislány, ezért kinyitottam a kaput, a kutyát meg a helyére küldtem.

Jött a kislány, a vizsla meglátta, hogy nyitva van a kapu és az én kutyám ott ücsörög és berohant a kertbe, neki az én kutyámnak. A kislány szinte sokkot kapott, én meg azt sem tudtam hirtelen, hogy mi van.

Nyilván a saját területén egy támadó kutyával szemben megvédi magát minden kutya...ez a dolga. Egy vizslának meg alapvetően puha a szája és igen sérülékeny a feje... Egy német juhászkutya torkában meg nehéz kárt tenni... Tehát mire rászóltam a kutyámra, hogy engedjen, már volt mire nézni. Mivel a vizsla még ekkor sem hagyta abba, megrántottam a nyakörvét. Megharapott, engem is varrtak. Kész a frankó sztori, az én kutyám meg veszélyes. Én nem hinném...

Nem mondtam, hogy a te kutyád volt a rossz, csak azt akartam jeleznii, hogy akik nagy kutyát tartanak, sokszor elfelejtik, hogy milyen a másik oldalon.

Kérdező, én elhiszem, hogy nagyon idegesítő amikor egy öleb rádtámad, de azért valljuk be, ha a te kutyád felnő, nem sok dologtól kell majd féltened. Míg én pl minden alkalommal úgy megyek ki sétálni, hogy szr környéken lakok és ha olyan a szerencsém és rám támad egy megkergült nagykutya, és épp nem tudom elintézni, akkor az én kutyámnak annyi. És ez elég ha az életben egyszer történik meg. Az én kutyámat is úgy rázták meg ahogy a kekeckedő ölebeket, csak rajta akkora lyuk lett tőle, hogy ha bedugom az ujjam, a másik oldalon jön ki. Egy gyengébb kutya akkor sem tudna ilyen csinálni ha akarna, nálatok nagyobb kutyásoknál viszont csak attól függ, hogy jólnevelt-e vagy sem. És szép vagy nem szép, igen, azért is az egyik kedvencem a dobermann, mert vele végre majd nem kell attól félnem, hogy baja esik, sokkal nagyobb valószínűséggel fognak békénhagyni kutyák és emberek egyaránt. Egyszer sétáltattam egy (teljesen normális) rottweilert. Igen, valljuk be, jól esett, hogy azok az emberek akik lenézően bámulják az amúgy munkakutya, csak kisebb ebeim, most nagy ívben kerülnek ki.

36-os, tudom milyen:) 14 évig voltam cocker spániel gazdi... Volt, hogy őt is bántották, és én is reszketve álltam a szomszéd bandogja elé, aki csak úgy átmászkált a kerítésen aminek bent kellett volna tartani.

Egyébként igazad is van, meg nem is. Mert ha egy nagy támad, ha nem, akkor is ő lesz a hibás. Fura móka a nagykutyázás... vagy nagyon élvezed, vagy nagyon nem...