Rottweiler vagy Dobermann?
Kinek melyik a kedvence a két fajta közül, miért pont az és miért nem a másik? Nem a külsőségekre vagyok kíváncsi (bár tény, hogy az is egy szempont).
Csupán csak érdekel ki miért tartja/szereti az egyiket és miért a másikat. Vagy épp miért nem.
válasza:Igen, pont erről beszéltem, illetve erre voltam kíváncsi. Írtátok páran, hogy volt rossz tapasztalatotok a rottival, megtámadott másik kutyát, stb. Nos, nekem is volt ilyen tapasztalatom: a kutyasulin egy rotti folyamatosan támadta az én rottimat és szinte az összes kutyát. Egy másik rotti is rontott már rá az enyémre... Szóval sajnos nagyon félreismerik és félrenevelik őket sokan, meg hát már eleve vesznek/szereznek egy rottinak látszó kutyát és az amúgy sem igazi rottit még rosszul is nevelik. Aztán ebből következik az, hogy milyen rossz, megbízhatatlan, kezelhetetlen kutya.
Mióta rottweilerezek, azóta nagyon sok ilyen embert megismertem, és én is folyamatosan kaptam a "jó" tanácsokat, hogy verjem le, stb... Nagyon bosszantó, hogy az emberek nagy többsége semmit se ért hozzájuk, de azért osztja az észt a nevelése terén, meg úgy egyáltalán :/ (itt nem rátok gondolok, hanem úgy általánosságban azokra, akik azt hiszik mennyire értenek hozzá)
Köszönöm a válaszokat!
válasza:Nekem dobermannal is volt rossz tapasztalatom. Lakásban élt, kiengedték az erkélyre - legalsó szint persze -, és akárki elment, mindenkit meg akart támadni. Ismerek olyan rottweilert is, amelyik tündéri, mert jól van nevelve.
Én magam nem tartanám egyiket sem. Nem vagyok túl következetes gazdi, így nekem nem való.
Egy rottweiler soha nem lesz tündéri idegenekkel szemben, de ok nélkül támadni sem fog. A családjáért viszont odáig van, meg vissza, ha megfelelően szeretetben nevelik, nem leveréssel, folyamatos ledominálással, hanem csupán következesen, az alapvető szabályok betartatásával.
Alap esetben egy dobermannak is ilyennek kellene lennie, de ők már egy más kategória.
válasza:Na pont ez a baj. Én egyszerűen meg vagyok őrülve az ilyen kaliberű kutyákért. NJ-szal kezdtem, mert elvben "puhábbak"...na hát az enyém nem. Vele folyamatosan tudatosítani kell, ki a főnök. Egy nagy medve, akit egyébként egy labdával kenyérre lehet kenni, de az a tipikus, régi vágású, nagydarab munkavonalú ordas macsó kan. Kb olyan nevelést és kemény kezet igényel, mint egyik nagy kutyás haverunk rotti kanja... Eleinte volt is némi nézeteltérésük, és sosem volt tiszta, melyik kan nyerne... valószínű, egyik sem hátrált volna meg magától. Megszokták egymást, teljesen jól elvannak. Azért kettesben nem hagynám őket, de nevelés kérdése minden. Egyébként mindkettő ivartalan...
Egyébként én azt veszem észre, hogy a női gazdiknál ezek a kutyák dominánsabbak, főleg a kanok. Ezzel az a baj, hogy főleg fogni kell őket.
Na ezért mondom, hogy meg kell tanulni kezelni őket, ha meg nem, a gazdi max öregbíti a kutya (amúgyis) rossz hírét... nagyon sok felelőtlen, hozzá nem értő, rossz fajtát (küllem alapján választó) "gazdi" van. És ha baj van, a kutya a hibás... persze
Igen, sajnos a legtöbben még mindig kinézet alapján választanak kutyát/fajtát, vagy épp ja híre miatt, csak éppen semmit nem tudnak róla, vagy a neveléséről, tartásáról.
Pl. itt is volt már, aki írta, hogy a vizslája harapott már meg embert. Azért az se semmi (persze nem derült ki, hogy rendes tenyésztőtől van-e vagy ki tudja honnan). Na mindegy...
Én is nő vagyok egyébként, de a párommal szemben sokkal inkább fitogtatja az erejét, ha arról van szó, mint velem szemben. Meg mondjuk picit másként is bánunk vele.
válasza:Hozzám mindkét kutya úgy került... A dobi úgy jött, hogy megvette egy család a gyereknek, majd 5hónaposan rájöttek, hogy a kutya nem megfelelő nekik... elvileg sokat rosszalkodott az udvaron, megharapta a gyereket, neveletlen volt. Vissza akarták vásároltatni a tenyésztővel, aki nem fizette vissza a kutya árát és helye sem volt felesleges, színhibás kölyöknek. Addigra a kölyök kennelben élt. Nekem előtte pár héttel kellett elaltatni a 14 éves, törzskönyves, túltenyésztett, beteges spánielemet, akiért konkrétan az egész család rajongott.
A nj meg a rendőrségnél besikerült felesleges alomból volt az utolsó, akitől már sehogysem tudtak megszabadulni. na így kaptam még apámtól 5 éve. Szerintem egy álom kutya. A dobit meg még szokom, olyan, mintha a macskámból lenne kettő. Egyébként én kb 14 éves korom óta rajongok a pinscherekért, de soha nem is álmodtam róla, hogy lesz. Na most itt van és egy nagy cica. Szét fagy a hidegben, képes inkább tartogatni a pisit hogy csak ki ne kelljen menni, egész nap alszik, nehezen szokja az új dolgokat viszont nagyon könnyen tanul, makacs, mint egy spániel, de bújósabb egy macskánál. Soha eszébe nem jutna megszegni egy szabályt... Érdekes a jellemük, de soha nem fogom megérteni hogy nem kellhetett az előző családnak. Semmi pénzért nem válnék meg tőle!
Én fajtaválasztás előtt sokáig gondolkodtam a dobin, de aztán be kellett látnom, hogy sajnos nagyon nehéz igazi dobit találni. Nem ezeket a levékonyodott, macska jelleműeket. Ezek nekem túl lágyak, meg arra is, amire nekem őv-s kutya kellett/kell. Nagy álmom egyébként egy dobermann, hátha egyszer majd sikerül valami rendes tenyésztőt találni, aki még a régi, igazi dobermannokat tenyészti.
A rottweiler soha nem volt álomfajtám, sőt, kifejezetten nem szerettem őket. Aztán végül kizárásos alapon őt választottam. Ő tűnt a legalkalmasabbnak számomra. Első nagytestű, domináns fajtám, szóval azért vannak nehézségeink és a sok laikus és hozzáértő (vagy inkább hozzá nem értő) tanácsai is rossz irányba tereltek az elején, ami a nevelését illeti, de szerencsére rátaláltam a helyes útra. Viszont azóta nagyon bosszant, mikor teljesen mást állítanak róluk, mint amilyenek. Persze ehhez hozzájárul az is, hogy nagyon sok a silány, csak külsejében rotti, akiket még félre is nevelnek.
Mondjuk ez sok más fajtánál is így van :/
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!