Ti ilyenkor mit csinaltok? Felveszitek?

Volt konkrétan olyan eset, hogy vicsorítva közelített hozzátok egy kutya?

Megértem a félelmed, én is szoktam vigyázni egy kisebb testű kutyára, a gazdáik is kérték, hogy ne engedjem oda jóval nagyobb kutyákhoz, egyszerűen az ilyen kutyák sérülékenyebbek. Egy ideig ötöltem-hatoltam rajta, most odaengedem, ha a másik gazdi is engedi az övét.

Az az igazság, hogy én a 20 kilós kutyámat is ölbekapnám, ha úgy érezném, hogy egy kutya támadólag lép fel ellene, és nincs amivel védekezzek. Ehhez képest egy tényleges támadásnál beálltam elé, pedig az első gondolatom az volt, hogy felkapom.

Szia. Bár nekem nem kistestűm van, de kölyökkorában én is jobban aggódtam érte.

De, egyetlen egyszer volt, hogy felkaptam, amikor egy portáról egy nj vicsorítva rohant felé, és későn ettem észre, mert pont a kapu előtt mentünk el, és hirtelen nem tudtam mit reagálni. Ölbe kaptam, és nekimentem a nj-nek.

De, ezt az egy alkalmat leszámítva sose kaptam ölbe.

Mindig azt csináltam, hogy azonnal rövid póráz, behúztam a hátam mögé, felfújtam magam, és neki indultam a támadónak(valóban támadó kutya, nem csak nézelődő)

Szerintem ez a legobb megoldás, mert ha úgy nézzük a kutyád szemében is "nősz" mert látja, hogy te vagy a falkavezér, és neki nem kell semmit tennie, mert te majd megvéded.

Amúgy az esetek 80%-ában a támadó erre a fellépésre rögtön visszavonul, legyen az bármekkora(vagyis eddig ezt tapasztaltam) 15% még neki próbálkozik egyszer-kétszer, a maradék 5 meg azért keményebb dió.

Két történetem van, ami keményebb volt, amikor egyszerre 3 kutya jött nekünk, és először azt se tudtam, hogy melyiket védjem ki, de hála istennek rögtön kiszúrtam, hogy melyik a vezér, és kik a követők, és elég volt az alfájukat támadni, és kb 5 perc után abba hagyták az ostromot. De az is úgy nézett ki, hogy felváltva jöttek nekünk, az enyém rögtön be a hátam mögé, és mindig az elé a kutya elé léptem, amelyik épp támadott, aztán, amikor egy szusszanásnyi időm volt, és nem támadtak, akkor én kezdtem el "neki menni" a fő balhésnak, és ahogy őt sikerült megfélemlíteni a többi is elment.

A másik necces sztori meg az volt, amikor egy nagy szerintem nj mix jött nekünk, és hiába dobbantottam felé csak még dühösebb lett. De vele is azt csináltam, hogy felfújtam magam, és ahogy jött nekünk mindig hárítottam, aztán amikor megállt, és befeszült, akkor mentem felé dobbantva, meg mondva, hogy takarodj, vagy valami hasonlót, és akkor már én voltam a célpontja, de szerencsére pár jól irányzott rúgással el tudtam tántorítani. Aztán, amikor ő is hátrált, akkor én is elkezdtem tolatni, még véletlenül se fordítottam neki hátat, végig a szemébe néztem, minden túlzás nélkül gyilkos szándékkal, és miután elhátráltunk tőle vagy 10 métert, akkor már gyorsabban mentünk el onnan. Még követett minket, de ha megfordultam, akkor rögtön megállt.

És amúgy egy 155 centis lány vagyok, szóval nem nagyon lehettem volna neki ellenfél.

Na, de a lényeg, amit ki akarok ebből hozni, hogy ne kapkodd fel a kutyádat, mert ezzel neki se teszel jót, és egy kis ideggörcs lesz, te se tudsz úgy védekezni.

Magabiztos fellépéssel meg szerintem nagyon kevés az a kutya, ami ténylegesen nektek menne.

az ölbekapás a lehető legrosszabb megoldás, de sajnos én is ilyen vagyok

ha valaki jön velünk szembe kutyával, és a kutya pórázon van, akkor csak rövidebbre fogom a pórázt és kikerüljük egymást, ha barátságos a másik a kutyus, akkor odaengedem az enyémet is, viszont azt nem szeretem, amikor valaki póráz nélkül sétáltat, látja, hogy megállok az enyémmel, és még akkor se fogja az adást, hogy az övét meg kéne fogni, ilyenkor megfordulunk és elindulunk egy másik utcába

a környékünkön van 3 labrador keverék agresszív kutya, mindenkinek neki mennek, legyen az ember kutyával vagy kutya nélkül, tőlük nagyon félek, múltkor kint volt az egyik, és nem akar minket békén hagyni, erre még a kutyusom is elkezdett rá morogni és vicsorogni, még sose láttam ennyire agresszívnek, pedig egy nagyon barátságos kutya, próbáltam magam mögé húzni, csitítani, de semmi, az volt a szerencsém, hogy anyukám is jött velem, így amíg ő próbálta elzavarni a kutyát, addig tudtam foglalkozni az enyémmel

mikor még kisebb voltam (és a kutyám is), sétáltunk kint ketten az utcán, az egyik kerítés mögött volt egy nagy német juhász, aki nem csak megugatott minket, hanem támadta is a kerítést, már épp elmentünk mellette, mikor hallottam, hogy a hátam mögött rohan valami felénk, a német juhász kiszabadult és vicsorogva elkezdett futni felénk, ijedtemben felkaptam a kutyámat a földről és vártam a véget, de csak nem történt semmi, a német juhász eltűnt, és azóta se láttam, ekkor voltam olyan 12-13 éves