Kezd elhatalmasodni a takarmányirigység a foximon, mit tegyek?

négyes: semmi különöset. Reggel megsétáltatom, utána beül az ölembe és alukál, amíg a reggeli leveleimet olvasom. Kb. negyed óra múlva lelököm, utána szabadfoglalkozás. Néha bejön és játszani hív, akkor kicsit kergetem, amúgy elvan a kertben mint a befőtt a polcon. Délután három körül újabb séta, általában ilyenkor el is engedem. Hívásra visszajön (ha nem is mindig az elsőre, de a harmadikra biztos), hagyja magát pórázra csatolni is. Ezután kapja a kaját, én meg visszajövök a házba dolgozni. Egy kicsit rohasztja, morgolódik, de végül megeszi, majd a házörző műszak következik, kiül a kerítéshez, és minden arrajárót megugat, ez tart kb. este nyolcig, akkor bejön, és helyet foglal a foteljében vagy az ágyunkban. :) Néha ilyenkor kell vele egy kicsit rókalyukast játszani. Vagyis bebújunk a takaró alá, és ott bírkozunk. Ilyenkor én vagy lenyomom a fejét, vagy marokra fogom a pofáját, ő meg szájba veszi a végtagjaimat. Finoman, játékból. Aztán reggelig szunya, és másnap újra az egész. Egyébként rendes kis blöki, nem morog se rám, se másra, de a kaja a dilihoppja. Mindig is az volt. Csak régebben elásta a dolgait, viszont az első tél után rájött, hogy szívás, mert a fagyott földből nem tudja kiásni, úgyhogy most már csak eldugdossa.

ötös: majd megpróbálom holnap, hogy ha azonnal nem lát neki, elveszem. Ha beőrzi, mint a videon, mit csináljak vele? Rugdossam arrébb? Vagy csapjam le a seprűvel? (A kezemmel nem nagyon nyúlkálnék a közelében, mert vállalkozó vagyok, leharapott kézzel pedig nem tudok pénzt keresni.)

hatos: ja, néha én is így érzem... :) De máskor meg olyan rendes kis kutya. És általában ha követel, akkor jogos is a követelése. (Mondjuk ha már séta-idő van, én meg még nem is készülődök...)