A nagykutyások miért nézik le a kiskutyásokat? Vagy fordítva.

Igen, tényleg érdekes. Én 22 éves vagyok, 2 kutyám volt eddig. Az egyik egy vizsla keverék, vele nőttem fel, 15 évet élt. 3 éve pusztult el. A másik egy amerikai bulldog volt, aki felnőtten került hozzám.

Én nem fogok hazudni, nem szeretem a kiskutyákat, de a gazdáikat még annyira sem. Ezek a kis szarok elkényeztetettek, hangosak, harsányak, neveletlenek. Most ahogy ezt írom, hallom lentről ahogy magas hangon acsarkodnak.

Ahogy írtam is, mindig nagykutyáim voltak, és azt is gondolom, hogy egy kutya 15-20 kilónál kezdődik. Nem kell egyetértenünk, sőt, le is lehet pontozni, de akkor is ezt gondolom. Nem találkoztam még jól nevelt kistestű kutyával. Biztos van, de én még sosem láttam. Egy kutya legyen nagy, legyen buci feje, de ne egy 5 kilós kis cukiság legyen, akit ölbe kell vinni, ruhát kell rá adni, nehogymá megfázzon, fel kell kapni minden nagyobb kutyára, nehogymá sérüljön a kis lelkivilága, hogy találkozik egy 40 kilós állattal. De azért nem kell rászólni, mert neki megy a nagynak. Végülis olyan kis picike és cukika, úgysem tesz kárt a nagyban. Azért sem kel rászólni, ha ugat, csipog egész nap, nehogymá a szomszédok pihenhessenek....

Tudom, ez sokszor a gazdik hibája, de ettől még nem fogom megszeretni a kiskutyákat.

Nekem közepes méretű utcai mixem van, kicsi és óriási kutyákhoz is odaengedem ha látom, hogy kölcsönös az érdeklődés :)

A múlt héten egy őzpincser kapott oda neki, ma egy németjuhász :D

Nekem sokáig csivavám volt és ma is imádom a kicsi kutyákat :)