Ha nem kölyök kutyát fogadtatok örökbe, nem?

Olyan érzés mintha egy vadidegen felnőtt ember engedék a házamba. Brr...

Egyrészt már nem vadidegen, mert többé kevéséb megismerheted, mire örökbefogadod. Másrészt akkor a pároddal sem fogsz soha összeköltözni? Őt sem gyerekkorától ismered feltételezhetően:D

Ja igen, sok tudása lehet annak a kutyakiképzésről, aki azt hiszi, az úgy működik, hogy valaki megsimogatja és hopp elnevelődik! :D Tudod nekem, aki születéséstől fogva 24 órában vele vagyok, kicsit nagyobb rá a hatásom mint egy idegennek akit 1 perce ismer! Eleve egygazdás kutyák, és jólneveltek. Ha valaki mégis olyat tenne, akkor egyszerűen megparancsolom a kutyának, hogy néze levegőnek ls aztán akkor a kutya felőle fejre is állhat, az sem fogja érdekelni... Az élet pedig nem olyan, hogy jaajjj hát minket sosem bántana. Persze, minden problémás kutya gazdája ezt gondolta egyszer. Ez kicsit bonyolultabb. Nem mintha félnék tőle, egyszerűen csak köszönöm szépen nem kérek más hibáiból

kispalikee

Ő nem, ha már itt tartunk ha lesz is párom (amire momentán évek óta nem vágyom) nem, nem vágyom vele összeköltözni. Amúgy pedig ha mégis, akkor azt alapos megismerés után fogom tenni, mondjuk évek... Kicsit más mint 3x kimenni egy menhelyre és utána hazahozni egy idegen kutyát. Amúgy sem azért hoztam az idegen ember példát, mert nálam a kutya meg a pár ugyanolyan.

Én írtam, hogy nem szeretnék kölyök kutyát.

Egyszerűen csak tisztában vagyok önmagammal, a korlátaimmal és ennyi.

Egyébként az én felnőtt kutyámmal sem volt könnyű. Semmit nem tudott, mindent az alapoktól kellett kezdeni. Ráadásul bántalmazott és szocializálatlan kutya volt. Szóval volt vele dolog elég, amire sikerült működő kutyát faragni belőle. Csak egyszerűen ezek számomra sokkal kezelhetőbb problémák, mint az, hogy össze van hugyozva a lakás, meg hogy szét vannak rágva a cipőim. Egyszerűen nem akarok ilyen dolgokkal bajlódni. És ez nem azt jelenti, hogy nem tudnám megcsinálni, csak nem akarom. Szerintem ezt mindenkinek a maga joga eldönteni.

'hogy össze van hugyozva a lakás, meg hogy szét vannak rágva a cipőim'

1, Hány felnőtt kutyád volt aki nem "hugyozott be és rágta szét a cipőid"? Egy? Mert ez ilyen szabály szerinted, hogy a felnőtt kutya nem csinálhat ilyeneket? Főleg egy menhelyi kutya, akire talán egész életében sz*rtak, bántották stb. Hát megsúgom: tévedsz. Csak szerencséd volt, legközelebb nem biztos, hogy bejön.

2, Hol van az kőbe vésve, hogy egy kiskutyának kötelező ilyeneket csinálni? Mert én nem tudok róla. Nekem egyik kiskutyám sem csinált ilyet. Először is mert ez nincs beléjük kódolva, másodszor meg tenni kell ellene. Nem sok tapasztalatod lehet ha ilyen beszűkült elképzeléseid vannak. Ellenben a macskám pl szétrágott minden kábelt... Erről ennyit.

Nem értem miért húzod fel magad ennyire ezen az egészen. :) Egyszerűen vannak olyan emberek, akik nem akarnak átmenni ezeken a kiskutyás dolgokon és ennyi.

Amúgy igen, valóban az első kutyám. De ott van pl nővérem. Ő már 3x fogadott be felnőttet, és egyszer kölyköt. Ő is azt mondja, hogy kölyköt soha többé. A felnőttekkel sosem voltak ilyen jellegű gondok, a kölyökkel viszont igen. Természetesen megoldotta, és én is meg tudnám oldani, de ehhez idő kell.

Illetve ismerek rengeteg kutyást és mind ugyan azokról a rosszaságokról számoltak be a kölyköknél.

Persze nyilván semmi nem törvényszerű ebben a témában, hiszen élőlényekről beszélünk, nem robotokról.

De szerintem ez így van rendjén. Hogy valaki úgy gondolja mint te, valaki meg úgy mint én. Ha nem lennének olyanok mint én, akkor mi lenne a sok gazdátlan felnőtt kutyával pl. Vagy ha nem lennének olyanok mit te, mi lenne a kölykökkel. Szóval szerintem teljesen rendben van, hogy ezt másképp látjuk, ezért nem kéne felidegesítened magad ennyire ezen. :)

Csak zavar, hogy a kölyökutyákról ilyen degradálóan beszélnek mintha nem lennének mások mint egy sz*ró és rágógép, emellett idegesít amikor olyan indokokra alapozzák az érveiket az emberek ami nem is igazak és egyértelműen a hozzá nem értésükből fakadó tévhitek. Ha érvelnek, legalább olyan legyen ami helyes. Én sem azért pártolom a kiskutyákat mert olyan cukcsik (nem azok), hanem mert az a legfontosabb életszakasz.

Amúgy én meg ismerek nem egy kutyát aki besz*r és mindent megrág pedig felnőtt. A kulcsszó a nevelés. Akármit csinál az ember, az alól nem bújik ki, mégha van is néhány kivétel. A különbség az, hogy míg egy kiskutya legfeljebb az új szőnyegre veszélyes, addig egy ismeretlen eredetű nagykutya állatra és emberre is lehet, amikor nevelni próbálgatják.