Melyik kutyafajtától félsz a legjobban? Vagy inkább: melyiktől tartasz? (akinek nincs ilyen az ne írjon! )

Rottweiler,de csak a szeme miatt.

Múltkori kutyasétáltatásnál egy 60-70 kg-os foltos fogalmam sincs milyen fajtájú kutyának sikerült kitolnia annyira a kaput, hogy kiférjen az egész feje és közben vicsorgott... Én, aki úgy gondoltam, nem félek a kutyáktól, akkor nagyon megijedtem. Bár inkább a saját kutyámat féltettem, mint magamat...

Én csak attól a fajtától, amelyik az éjszaka sötétjében várja gyanútlan áldozatát, aztán amikor az békésen elsétálna a kerítés mellett, a semmiből úgy elkezd ugatni, hogy attól szívbajt kap az ember :D

Tapasztalataim alapján a keleti pásztorkutyáktól(kaukázusi juhászkutya,közép-ázsiai jk,stb)tartok a leginkább.Nem mondanám,hogy félek,de sajnos volt már nem egyszer olyan esetünk,hogy a fél utcát magáénak gondoló kaukázusi ránk rontott és a kutyámat úgy megtépte,mint a rogyot+engem is majdnem...KÁJ-komondor mixhez is volt szerencsém,szintén közterületen-kibújt a kerítés alatt-és ő is a kutyámnak esett,az volt a szerencse,hogy őt könnyebb volt eltéríteni a láncos pórázzal és ordibálással a szándékától,mint a kau-t.Ezutóbbi fajtával nem ez az első eset,hogy okot adott rá,hogy tartsak tőlük...Gyönyörű és nagyszerű kutyák,minden tiszteletem a keleti pásztorkutyáké,de az biztos,hogy gyűjtenék még pár év tapasztalatot,ha egyszer tartani szeretnék egyet.Nagyon határozott,magabiztos,hozzáértő gazdát és atombiztos kerítést igényelnek,mert hatalmas területigényük miatt szeretnek sokkal többet a magukénak tudni,mint amennyi terület valójában a fennhatóságuk alá tartozik.Különös kutyák,hihetetlenül nomád körülmények közt szelektálódtak olyan szívóssá,amilyen kutyafajta talán nem is létezik egy kau-n,káj-on,kangalon,akbashon,karabashon kívül.Önálló és kemény fellépésű kutyák,hallottam már olyat,hogy hiába mindenféle szocializáció,kutyasuli,mindig résen kell lenni,ha másik kutyával találkozik,mert bármikor kirobbanhat a bunyó.Őszintén szólva az is meglepett,mikor kiállításon megkért egy kau gazdi,mikor a kutyájának fotózására engedélyt kértem,hogy annál a bő egy méternél,ahol épp vagyok,közelebb ne menjek...Illetve szintén kiállításon,ezeket a kutyákat nagy ívben kerülni kellett az én kutyámmal,mert gondolkodás nélkül nekiugrottak,holott tényleg csak elmentünk előttük.Hihetetlenül kemény kutyák,tudnék róluk mesélni...Az biztos,hogy ha egy ilyen típusú kutya,a fenti fajták valamelyike támadásba lendül,akkor az komolyan is gondolja.Bármilyen más fajtával szívesebben találkoznék az utcán,mint velük.

Konkrét fajtától nem félek, de van olyan típusú kutya, amitől tartok. Vannak ilyen komótosan kommunikáló kutyák, amiknél nehéz levenni, hogy most azért nem csinál semmit, mert nem akar, vagy tulajdonképpen be van feszülve. Elég jó vagyok a testtartások megfigyelésében, de ezzel néha bajban vagyok :) Jobban szeretem, ha egyértelműen kommunikál egy kutya, borzol, emeli a farkát, vagy legalább rondán néz, de a "bámulok magam elé és nem csinálok semmit" egy kicsit megrémiszt :) Általában pástorkutyáknál látom ezt, de nem fajtaspecifikus a dolog, tacsinál is tapasztaltam.

Nekem is a keleti pásztor kutyák azok. A múltkor a villamoson megláttam egy kájt, hát szégyenszemre odébb mentem. Aztán miután messziről kisasoltam, hogy nincs tragédia, oda is mentem barátkozni kicsit, de első blikkre azért lepörgött előttem, hogy mi lesz, ha véletlenül valaki megbotlik ott a tömegben...

KAJ.És a probléma u.az volt,mint fentebb.Semmit nem lehetett leolvasni a tesstartásából,mivel mereven állt és bámult.Nem lehetett tudni,hogy csak bambul vagy nekem jön,ha kilépek a kapun.Mert hogy ez egy önsétáltató kutya volt,a hülye gazdi jóvoltából.