Hogyan legyek én a falkavezér?
Kutyát szeretnék vállalni, de nem akarom elkapkodni, azt szeretném ha én is teljes mértékben fel lennék rá készülve.
Lány vagyok, párommal lakom együtt. A kutya teljes összköltsége az enyém lenne (vásárlás, etetés, felszerelés stb) mivel én szeretnék kutyát. (Párom le sem sz*rja):)
Biztos vagyok abban, hogy 100%-osan én foglalkoznék vele, én etetném, én vinném kutyaiskolába egyszóval minden.
De amitől félek: hiába vagyok határozott egy kutyával, mégis nő létemre kicsi vagyok. Barátom 4x akkora mint én, jóval erősebb hanggal. Beteszteltük egy rokon nem rég örökbefogadott keverék kutyáját. Ha én fegyelmeztem inkább játéknak vette, nem igazán tudtam hatni rá, de ha barátom üvöltött rá, egyből behúzta fülét-farkát és ment a helyére. Félek hogy az én kutyámnál is ez történne. Azt akarom elérni, hogy rám is hallgasson, hiszen ha mégis különválnának útjaink, a kutya jönne velem. Nem akarom hogy csak a játszópajtásának tekintsen rám, az elkényeztetést is kiiktatom. Várom a normális tanácsokat.
Egy kutyánál nem úgy kell elérni a falkavezérséget, hogy ráüvöltünk, ez az egyik.(ne vedd sértésnek.)
Másik: Nagyon jó, hogy ilyen megfontoltan kezeled a helyzetet, belegondolsz, hogy milyen lesz, ha lesz saját kutyád. Meg persze falkavezérséget nem azzal tudsz elérni, amit te csináltál. Tök mindegy, milyen kutyasuliba viszed a kutyust, ahol nemtudom milyen trükkök lesznek, meg minden, hanem az igazi energiáddal kell hódítanod nála. A kutya mindíg az energiáidat veszi fel, ugynis ő csak azokat érzi.
Példa: Ha szomorú vagy, és odamegy hozzád, nem abból látja hogy szoorú vagy, hogy könnyek potyognak az arcodról, hanem az enrgiád közvetíti ezt felé. Persze nem csak ezek a dolgok fontosak, az egész kutyatartás egy nagyon összetett folyamat, fontos az első benyomás is, a kölyökkortól nevelés, a napi mozgásszint, stb. Ezek mind szerepet játszanak a kutyatartásban. persze fontos, hogy kölyök-e, vagy már idősebb, és hogy milyen fajta kutyus.
De itt sok mindent megtalálhatsz:
Alapok: [link]
Nem a méretről vagy a nemről szól ez a dolog, csak a határozottságról. A falkavezérség nagyrészt egy ki-akarja-jobban verseny. Ha a kutya érzi, hogy nem veszed komolyan magad, ő viszont elég magabiztos, akkor fejre is állhatsz, nem leszel vezető a szemében. És persze nem árt, ha tisztában vagy hozá a kutyák kommunikációjának alapjaival, hogy szerintük hogyan viselkedik egy valódi falkavezér, és ahhoz igazítani a saját viselkedésedet.
Ja, és ha a párodat ki akarod hagyni ebből az egész nevelés-dologból, akkor attól még, hogy rád nagyjából hallgat a kutya, még simán lehetnek viselkedési problémái. A kutyanevelés családi - mondhatni falka - ügy, nem egyéni hobbi. Ha együtt éltek, akkor együtt neveltek kutyát, ha tetszik, ha nem. Ha párod leszarja, az mondjuk a jobbik eset, de ha elkényezteti, mert mégiscsak jajdecuki, vagy simán csak figyelmen kívül hagyyja a nevelési elveidet, akkor abból még komoly gondok lehetnek.
A felkészülés nagyon sokat segít, egy jó kutyasuliban pedig megerősítik és gyarapítják a tudásodat. Először is hidd el, hogy a tekintély NEM a testi méreteken múlik. Sokszor látni a kutyák közt, hogy a legkisebb a legnagyobb úr. Azt, hogy nem tudtál hatni a rokon kutyájára, nem a testi méreteid okozták, hanem az, hogy akár bevallod, akár nem, bizonytalan vagy, és ezzel a kutya teljes mértékben tisztában van. A barátod ráüvöltött a kutyára, az pedig nem tiszteletből engedelmeskedett, hanem mert megijedt a hangjától. Nem kell üvölteni. Minden a fellépésen múlik, a kisugárzásodon, és ha ez rendben van, akár egy szemvillanásodra a helyére takarodik. Ne tétovázz, ne félj, bízz magadban, akkor a kutya is bízni fog, és a bizalom a helyes kapcsolatok alapja.
Nagyon dicséretes, hogy felkészülsz, és tisztában vagy az elkényeztetés veszélyeivel. Ez egy nagyon jó kiindulópont. Van jónéhány könyv, például Cesar Millantól vagy Jan Fenneltől, ha szeretnéd, szívesen elküldöm, ami van nekem. Ezenkívül rengeteg oktatóvideó is van a neten, én Cesar Millan sorozatából szoktam sokat tanulni (főleg magabiztosságot), de van más is. Mielőtt kutyát vettem, én is alaposan tájékozódtam, de természetesen így is rengeteg meglepetés és megoldani való helyzet várt rám, és fog várni Rád is. :) De ha nem bizonytalanodsz el és megtanulsz ösztönből cselekedni, menni fog.
Azt pedig javasolnám, hogy beszéld le a barátodat az üvöltözésről... :) Nem tesz jót sem a kutyának, sem a Te idegeidnek. Amúgy lehet, hogy ha meglátja a kutyust, beleszeret, és akkor már ketten foglalkozhattok vele.
Amúgy milyen kutyára gondoltál? :)
Sok kitartást, boldogságot és sikert kívánok a kutyushoz!
egy 16 éves lány
Köszönöm a válaszokat!
Én hiába vagyok határozott, még is engedékenyebb típusú vagyok, mint a barátom. Én átfontoltan cselekedek, ő viszont hirtelen felindulásból. Ezért nehéz lesz együtt "dolgozni" egy kutyával, úgy hogy a barátom megnehezíti a dolgomat. Én nem üvöltéssel akarom a kutyámat nevelni, vagy fegyelmezni, de páromnak ez fekszik inkább (neki még sosem volt kutyája:)) tehát ez az amitől félek, hogy a kutya őt tekinti majd a főnöknek.
Én 47 kg vagyok (nő), mégis rám hallgat a kutya leginkább, nem a páromra vagy bárkire a családból. Egyszerű az oka: én foglalkozom vele:) Jártam vele kutyasuliba, eleinte az én gátló hangom se volt az igazi, de megtanítottak rá (nem kiabálni kell persze, annak tényleg semmi értelme). A kutya úgyis a nyugodt-határozott-kiegyensúlyozott emberhez fog húzni, törekedj erre. Pl. egyik rokonom úgy kutyázik, hogy alapvetően nagyon aranyos a kutyával (túlságosan), aztán ha meg kér valamit tőle (üljön le) és a kutya nem csinálja, akkor rögtön rádörrent, hogy ÜL!!, a kutya pedig eleinte zavartan leült, most már pedig csak "elmosolyodik" és ignorálja ezt a dolgot. Egy kellően tökös kutya két nap alatt hozzászokik a felesleges hangoskodáshoz és egyáltalán nem ezen fog múlni, hogy kire hallgat. (Sőt, ha "riogatja" a kutyát a hangjával, de sosem történik semmi, akkor mégcsak komolyan se fogja venni. Persze azért ez függ a leendő kutya jellemétől is.)
Egyébként egyetértek akumi-val, jó lenne, ha családi dolog lenne a kutyanevelés, csak nálunk pl. erre nem igazán motivált rajtam kívül senki, és hát alkalmazkodni kell a dologhoz. Azért vannak alapszabályok, amit mindenkinek be kell tartania, ha probléma nélkül akartok együtt élni, ezeket én nagyon határozottan megértettem mindenkivel (pl. kuncsorgásnak, játékért követelőzésnek soha nem engedünk, hasonlók). Ezeket te jelöld ki és próbáld legalább ilyen mértékben bevonni a párod.
Ha felkészülsz (olvass sokat, Fennel, C. Millan, stb.) és a kezdetektől következetes vagy, nem lesz gond. Arról nem beszélve, hogy az is a te malmodra hajtja a viszed, ha te hordod sétálni meg suliba, te eteted stb. Előbbi szuper közös program a gazdával, a kapcsolatot így lehet építeni igazán, utóbbi pedig a legtöbb kutya számára fontos jelzője annak, hogy kitől függ. Hajrá, jó kutyázást:)
Az előttem lévők szerintem mindent leirtak. Nekem max annyi jut még eszembe ha teheted menj el kutyasuliba, egyedűl vagy a barátoddal. Beszélgess az oktatókkal, kérj tanácsot a kiskutya vásárláshoz nehogy elsőre egy domináns kutyába fus bele. A tenyésztőtől is kérj segítséget a választásba hogy az energiaszintje megfelelő legyen neked. Bár azt nem irtad hogy fajta, esetleg keverék lesz.
Minden reggel szoktam találkozni egy kislánnyal max 12-13 Eves madárcsontú baba tipus. Egy megtermett rotival sétál. Egyszer beszélgettünk a kutya 2 éves, az ővé. Ő neveli, gondozza, iskoláztatja. Az egyik legjobban nevelt kutya akit ismerek. Szóval nem minden a méret :-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!