Miért muszáj nekem szeretnem a párom kutyáját?
Másfél éve vagyunk együtt, a kutyát a kapcsolatunk negyedik hónapjában szerezte, tehát én hamarabb voltam, mint a kutya. Akkor még nem éltünk együtt, de terveztük, engem nem kérdezett, hogy fog-e zavarni majd a kutya.
Azóta már fél éve együtt élünk. Nagyon jól tudja, hogy nem szeretem a kutyákat. Nem bántanám a világért se, csak kikerülöm - azaz kikerülném, ha tudnám. De nem tudom, mert állandóan jön oda nekem viháncolni, meg nyaldosni, amitől undorodok, mert rendszeresen látom, hogy a saját kakáját eszi, meg amúgy is. A párom nem szólna rá, a kutya iszonyú neveletlen. Ugrál, rágcsál, nyálaz. De én nem szólhatok rá, ha meg hátulról rám ugrik (jelzem, nem kiskutya, 2 éves németjuhász, fél éves volt kb. mikor elhozta) és összenyal, én meg a hirtelen ijedtségtől rákiabálok, még én vagyok a rossz, mert hát az egy tündibündi kutyulimutyuli, és különben is, hogy lehetek ilyen szívtelen.
Annyira szeretnék békésen, kettesben kiülni néha az udvarra, de nem lehet, mert mindig elengedi a kutyát és akkor jön és ugrál, harapdál (mellesleg néha fáj is, ha futtában bekapja a kezemet) és tocsog a nyálától minden.
Igen, elengedi, mert amúgy megkötve tartja... Lövése sincs a kutyaneveléshez, úgy viselkedik vele, mint egy haverral kb. A neveletlenségét azzal kompenzálja, hogy "jól van Kutyus, ha rossz vagy, akkor megkötlek!". Mégis honnan kéne tudnia szerencsétlennek, mit szabad meg mit nem, ha soha nem volt tanítva? Pláne, hogy bizonyos dolgokat néha megenged neki, néha nem...
Sosem szerettem a kutyákat, és ezt a párom is tudja, mégsem hajlandó rászólni a kutyára, tőlem meg elvárná, hogy márpedig szeressem.
Nem tehetek róla, a szeretet, az nem olyan, hogy most akkor eldöntöm, hogy holnaptól én kutyab_zi leszek.
Soha nem ártottam egy kutyának sem, az övének meg pláne, csak szeretném magam távol tartani tőle. Túl nagy kérés ez?
válasza:Ha a kutya összekoszolja, amit épp felmostál, és a párod nem tesz ellene semmit - én úgy hagynám. Takarítsa fel ő, az ő kutyája csinálta, aki az ő nevelése. :) (Hozzáteszem, én abszolút kutyabolond vagyok, és ma konkrétan egész nap a lakást takarítom, mert az idősebbik beteg, szóval...) Ha valaki kutyát tart, azt nem elég "csak" szeretni. A kutya rendszeres foglalkozást igényel, minden nap. Ha folyton meg van kötve, abban a rövid időben, amikor nincs, mint a bolond fogja magát kitombolni, főleg a fiatal kutya. De ha egészséges és élénk fajta, akkor a 10 éves is.
A macska az elvan azzal, hogy etetik, almozzák, simogatják, amikor akarják. A kutya nincs el ennyivel. Ha a párod valóban szeretné a kutyát, akkor azt tenné, ami a kutyának az életét jobbá teszi, és venné a fáradtságot megtanulni, hogy mi az.
válasza:Azt gondolom,hogy a kapcsolatotoknak kutyától függetlenül sincs sok jövője.
Leírtak alapján nemigen illetek össze,a kutya csak egy olyan valami,ami fokozza a problémát.
válasza:Értesd meg a pároddal, hogy többet kell foglalkozni a kutyával és hogy a viselkedési problémák csak rosszabbodnak attól, hogy ki van kötve, hiszen nincsenek levezetve az energiái. Ha meg lenne nevelve, ez az egész konfliktus redukálódna (bár én képtelen lennék olyannal lenni, aki nem szereti a kutyámat, de ez már a ti dolgotok).
Beszélj vele. Ha az alapkommunikáció sem megy köztetek, akkor itt nem a kutya a gond, hanem maga a kapcsolat ment tönkre.
válasza:19-es vagyok ismét.
Nem rossz indulatból írtam, hogy ajándékozzátok el, tényleg ez látszik a legjobb megoldásnak, mert Te sem akarsz változtatni a kutyához fűződő viszonyodon, párod pedig nem megfelelően neveli a kutyát és ebből a későbbiekben súlyosabb problémák is lehetnek... Én ezt egy olyan emberként mondom, hogy 13 éves korom óta képezek ki kutyákat, mindenféle korú és fajtájú kutyával találkoztam már, ami az elérhető távolságból eljuthatott hozzám és volt már hasonló problémával "szerencsém" találkozni és nagyon nehezen oldódott meg a helyzet, közel fél év és mindkét fél alapos pálfordulása kellett hozzá. Az egy husky volt, de a németjuhász is elmozdulhat nagyon rossz irányba... A kutya NEM hibás a tetteiért, minden esetben a gazdája felelős és szívesen segítek, akár konkrét tanáccsal is Nektek, de ehhez a párod is kell... Amúgy ha egy kicsit más irányból állnál hozzá, akkor 1-2 hónap alatt elérhetnéd a köztetek lévő távolságot a kutyával, igaz ez azt jelenti, hogy Neked kell vele foglalkozni, de utána elérheted a vágyott nyugalmat, 24 órából 22 óra a tiéd lenne kutya nélkül és szabadon...:) De akkor egy jól nevelt és megbízható kutyátok lenne és szerintem ez megérné Neked is ezt a kis kompromisszumot...:)
válasza:Nem olvastam el a válaszokat, de: szerintem 2 lehetőségetek van.
1. A kutya még fiatal, gyorsan kereshetnétek neki egy felelős, jó gazdát, aki NEM LÁNCON TARTJA, sétáltatja, tanítja, foglalkozik vele. Jelenleg a párod állatkínzást követ el, ugyanis tilos tartósan láncon tartani a kutyát. Vagy legalábbis minimum 6 méteres lánc kéne neki, de gondolom, nincs ilyen hosszú a lánca :(
2. Megtartjátok, és pároddal közösen NAPONTA SÉTÁLTATJÁTOK, NEVELITEK, MOZGATJÁTOK és NEM TARTJÁTOK LÁNCON.
Mivel egy pár vagytok, közösen kell megoldást találnotok a problémára. Párodnak el kell fogadnia a kutya iránt érzett ellenérzéseidet, nevelnie kell a kutyáját...de Neked is engedned kell a "kutyautálatból", főleg, ha később egy család akartok lenni.
Jól megvagyunk a párommal alapjáraton, semmi másból nincs vita, csak ebből a kutya-ügyből. Mindent meg lehet vele beszélni, de ezt nem.
Az a kutya az övé, ő azt oda nem adja senkinek, és amúgy is, hát hogy szereti már a kutya is őt, mert röptében őt is képen szokta nyalni (úgy, hogy előtte nyalta fel a saját kakáját...), meg mindig körülötte ugrál, ha el van engedve. Naná, mikor ő engedi neki, hogy a sz*ros szájával arconnyaldossa, meg a saras lábával felugrálhat rá. És mivel ő ezt engedi neki, a kutya úgy gondolja, hogy akkor mással sem tilos.
Úgy gondolom, hogy itt nem nekem kell nyitnom a kutya felé. Születésemtől kezdve nem szeretem a kutyákat, és ezt jól tudja a párom is, már akkor is tudta, mikor a kutyát beszerezte. A kapcsolatunk első percétől tudta, hogy össze akar velem költözni, a felújítgatások tervezésébe is bevont, én választottam ki az új konyhabútor színét, a munkalapot, én terveztem meg rajzban az egészet, totál az én ízlésem az egész - mondván, hogy az új konyha úgyis az én felségterületem lesz, legyen olyan, amilyet én szeretnék. A folyosón, fürdőszobában én döntöttem el, milyen legyen a csempe, még a fugát is én választottam, holott halvány gőzöm sem volt róla, hogy melyik a jó. Szóval hogy a legpitibb dolgokban is kikérte a véleményemet már sok-sok hónappal az összecuccolás előtt, csak pont ebben a kutya-ügyben nem...
Vannak dolgok, amik nála fennállnak szintén gyerekkora óta, és én elfogadtam őket. Nekem ugyanez van a kutya-nemszeretettel, és ezt az egyet nem tudja felfogni, mert "mit nem lehet szeretni rajta, hát kutyulimutyulipuntyuli". Nem tudom megmagyarázni, mit nem szeretek rajta, egyszerűen nem szeretem, és kész. Felőlem ellehetne békében az udvaron, vagy ahol akar, csak engem kerüljön ki. De nem teszi...
Még a nevére sem hallgat, mert hatvannyolcféle módon van becézgetve, így inkább úgy döntött, hogy ha a párom hangját hallja, arra hallgat, az a legbiztosabb. De arra is csak addig, hogy odamegy hozzá, ha hívja, megnyalja, majd megy is tovább.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!