Tükörsuli közép fok után ki meddig jutott el a kutyájával? Teljesen, , tökéletes" lett a kutyus, vagy volt / van még mit javítani, esetleg semmit sem ért?

Ugyan nekem nagyon sokat segített és segít a tükörsuli (alapfokot dupláztuk, középfok folyamatban, úgyhogy arról egyelőre nem akarok nyilatkozni), önmagában a kötődési tréning nálunk sem hozta a vártat. Mármint eleinte szuper volt, átsegített az első kamaszos dackorszakán, sokat javított a behíváson, aztán valahogy a végefelé döbbent rá, hogy ő tulajdonképpen imád madarászni és onnantól tök mindegy volt neki, hogy éhes-e és hogy nálam milyen kaja van, mert ez nagyobb buli neki és kész (hozzáteszem, én nem tudtam az "előírás szerint" csinálni, mert a család ebben ellenem játszott és ha épp soványnak látták a kutyát, sutyiba adtak neki enni). Mindebből pedig arra következtetek, hogy a tréning remek eszköz, de ha én eközben ugyanaz a bénaság maradok, akkor az a kutyának is fel fog tűnni. Én pedig egyelőre még az a béna vagyok, aki ha a kutya nem jön vissza, akkor nem dühös, hanem totál pánikban van, hogy "uramisten, el fog veszni, én abba belehalok", ami persze a hangomon is tökre hallatszik (én se mennék oda magamhoz, ha kutya lennék, na). De: ezen nem várom, hogy bármilyen oktató segítsen, nekem kéne kicsit felgyúrni magam.

Kérdező, azt írod, hogy egyszer arra ébred-e a kutya, hogy "jé, te vagy a főnök". Szerintem ehhez nagyon vaskosan kellünk mi is. Mert speciel az én kutyámnak semmi gondja nincs a vizsgafeladatokkal, pórázfegyelemmel meg hasonlókkal, de soha nem fog főnöknek tekinteni, amíg minden áldott nap a nyakába ugrok, mikor hazaérek és áhítattól átitatott szemekkel bámulom, mikor pihengél a fűben. Szóval észre kell venni, hol csúsznak el a dolgok, de szerintem kell is egy olyan pont, amikor onnantól tényleg úgy viselkedik, mint egy hiteles vezető.

Sippara: Én elég sok személyre szabott tanácsot kaptam a tanfolyamok alatt, mikor vége lett a második alapfoknak (a hozzám hasonló lúzereknek ingyenes ismétlési lehetőség van:D) és nem is jártam épp suliba, akkor is gond nélkül tudtam emailben segítséget kérni. Az egy más dolog, hogy az alkalmazás terén még mindig alapvető hibákat követek el. De legalább látom, hogy hibák és már a tudatosítás is sokat számít.

Na meg mindig arra gondolok, hogy időközben nőttek meg nagyon az elvárásaim, mert mikor belekezdtünk, harmadaennyi fejlődéssel is beértem volna. De azt is látom, hogy van, akinek nem jön be. Kinek a pap, kinek a papné.

"De a kutyában az egy feszültséget generál szerintem, ha kajával eléred, hogy hallgasson rád, de továbbra is béna vagy, és a kutyának egy ilyen vezető mögé kell beállnia."

Köszönöm, ezt a megfogalmazást keresem hónapok óta :D

Még annyit hozzátennék, hogy kicsit arra emlékeztet engem ez a probléma is, ami miatt a pszichológusokat is sok kritika éri. Egyrészt mondhat az a szerencsétlen szakember bármit, ha a másik fél nem tudja vagy nem akarja feldolgozni a kapott tanácsokat. Másrészt annyira nagy a változatosság ember és ember, kutya és kutya között, hogy az lenne a meglepő, ha létezne olyan módszer vagy terápia, ami mindenkinek beválik. Nemcsak a kutya-gazdi párosnál kell egyfajta kompatibilitás, hanem a gazdi-suli és a kutya-suli párosításnál is.

Kispalikee: Az is kérdés, mihez viszonyítjuk a javulást. Gyerekkoromban azt láttam, hogy a szüleim pórázon repülnek a német juhászuk után, midőn le is szoktak szépen a sétáltatásról, pedig teljes jószándékból járatták remek "bentlakásos" suliba csillagászati pénzért. Ehhez képest minimálisnak tűnik nekem, hogy az egy éves alig múlt kutyám még nem lehívható a madarakról. A marketingről meg annyit, hogy persze! Hát h.lyék lennének nem pénzt csinálni abból, amihez értenek. (Én a fenekemet csapdosom a földhöz, hogy legalább nem fizetett munkakörben dolgozhatok valamit...)