Létezik olyan, hogy akármennyire próbálkozik az ember, nem tudja rendbe rakni a kutyájával a viszonyt?

Köszi mindenkinek a válaszokat!

Diesel: Népszigetre jártunk. Az első tanfolyam végén 79p, a második végén 92p lett a vizsga. A pályán a kutya egy angyal, figyelmes, behívható, mindent megcsinál, gond "csak" akkor van, ha szabadban engedem el. Tetézi a dolgot, hogy rendkívüli módon rá van kattanva mindenre, ami mozog, különösképp a madarakra, ezt pedig egyáltalán nem tudom kontrollálni. Olyan visszajelzést kaptam, hogy a második nekifutás alatt sokat fejlődtünk, bár azért ott is hullámzó volt, hogy "otthonról" milyen híreket hoztam, na meg a terepezések általában már nem mentek annyira jól. Volt pár hét, amikor minden szuper volt, első szavamra visszajött, de aztán egyik pillanatról a másikra nullára visszazuttyantunk behívás-ügyben(mikor is a kutya szabad séta közben el kezdett üldözni egy madarat és valószínűleg rádöbbent, hogy ez sokkal nagyobb buli, mint bármi, amit velem szokott csinálni - alig bírtam hazavinni akkor). A szabály-dolog (most már) tiszta, nem vezényszavakkal tanítottam, hanem rámozdulással, tiltással felállítottam. Japán vacsoránál a közelembe se jön, földre rakott kajához eszébe sem jut nyúlni. Ha mégis okot ad rá, hogy leszúrjam valamiért, két opció van: gyengére sikerül és kiröhög, erősre sikerül és abszolút a lelkére veszi, összezavarodik és onnantól ezer év, mire újra hajlandó együttműködni velem.

Második válaszoló és Alexandra: Remélem, igazatok lesz, jelentkeztem is a tanfolyamra, csak most már a kétségbeesés kerülget, hogy hiábavaló minden eddigi erőfeszítésem...