"Közterületes" problémák. Ti hogyan kezelitek?

Budapesten, lakásban lakom, két nagy testű kutyával. Naponta háromszor sétáltatom őket. Reggelente elbattyogunk a kutyafuttatóra labdázni, kora esténként a közeli téren gyűlünk össze kutyázni többen is, ott le is tudják az ebek a játékot és éjfél után is lejövök velük egy körre, mert ilyenkor már sehol senki, nyugodtabban tudom őket a pórázról elengedni, beszólogatás nélkül. Képzett, engedelmes kutyáim vannak, első szóra visszajönnek. Emellett barátságosak, bárki meg akarja őket simogatni, teheti nyugodtan. Ha póráz nélkül sétáltatom őket és idegen kutyával, gyerekkel vagy babakocsival jönnek szemben, mindig megfogom őket, de akkor is, ha valaki szól, hogy fél tőlük. A piszkot is eltakarítom utánuk, egyszóval TÉNYLEG igyekszem tekintettel lenni embertársaimra. De nem fogom naponta többször is a kutyafuttatóra hordani az ebeket, mivel a kutyabarátaik mindig a közeli téren gyűlnek össze esténként és nekik is kell a játék. Így viszont rendszeresen betalálnak olyan alakok, akik szemét szúrja a póráz nélkül rohangáló kutya. Ti hogy kezelitek az ilyen helyzeteket? Becsületesen bevallom, én nem jól. Tudom magamról, hogy valóban igyekszem alkalmazkodni, nem gondot okozni, néha mégis elküldenek a francba és ilyenkor én jogosnak érzem a saját felháborodásomat. A kutyáim a gyengéim, még ha csak szóval is, de bárki bántja őket, képtelen vagyok nem leállni veszekedni az illetővel.