Mit tegyek még, hogy lehessen kutyusom? (lent)
Tudom, hogy nagyon-nagyon sok ilyen kérdés jön, de talán az én helyzetem másabb.
Szóval én nagyon szeretnék egy kutyust, de ez nem csak ilyen fellángolás (vagy hogy mondjam?!) hanem már évek óta várok arra, hogy egyszer legyen. Minden nyáron mentem ki a menhelyre önkénteskedni, mert egyszerűen annyira imádom őket és annyira szeretek velük lenni. A szüleim azt mondták, hogy ha csinálok neki helyet akkor jöhet. Teljesen kitakarítottam a hátsó kertet minden deszkát elhordtam amit szét tudna hordani, meg mindent ami balesetveszélyes lenne. De ez nekem több hétbe telt, és a szüleim nem gondolták, hogy megcsinálom, majd nagyot néztek és nem engedték. (pedig akkor már a kutyaházat akartam hozni). A pénz is megvan rá, összegyűjtöttem..ez már elég lenne a chipre, oltásokra, kellékekre, kutyakozmetikusra és egy ideig kajára is. + még tudnék félretenni ha esetleg megbetegszik. 8 éves koromba volt kutyám, de sajnos nem sokáig volt nálunk, mert találtuk és meglett a gazdija. Viszont pár hétig itt volt, és már akkor is imádtam sétáltattam, játszottam vele. Most viszont, hogy nagyobb vagyok és rengeteget vagyok más kutyákkal, takarítanék is utána, minden nap sétáltatnám, tanítanám, nevelném. Semmi gond nem lenne vele. De a szüleim nem engedik, 2x hoztam haza kóbor kutyát, de mindkettőnek ugyan az lett a vége...gazdit kellett keresnem neki. És most vagyok úgy, hogy nekem kell egy kutya és nem bírom ki addig még elköltözhetek. Mikor látom , hogy mások sétáltatják a kutyusaikat és akkor mindig elszomorodok, hogy nekem miért nem lehet!? Nem rég majdnem rávettem őket és mikor mentünk volna a menhelyre megint meggondolták magukat ami akkora csalódás volt..:|
Valakinek valami tanács, hogy mit tehetnék még? Annyira szeretném és rendesen foglalkoznék vele, gondoskodnék róla...én tisztába vagyok vele, hogy óriási felelősség, de nekem megérné.
15/L
válasza: válasza:várd ki, amíg felnősz. Én átérzem a szüleid helyzetét, még ha te nagyon jó gazda is vagy, akkor is rengeteg energiát és idegsejtet kell nekik is beletenni ebbe.
Sok sikert, remélem egyszer egy boldog gazdi lesz belőled! :-)
válasza:Sajnos, hiába is vállalod magadra, mégis övék lenne a felelősség.
Mert ha megbetegszel, ráunsz vagy bármi, az az ő gondjuk.
Ha a kutya ne adj isten valami kárt okoz, nekik kell kifizetni.
Megértem őket. Mikor felnőtt lettem, nekem is lett kutyám. Kettő is, de addig csak várni tudsz. Menhelyen segíteni. Esetleg tanulgass, olvass kutyás könyveket, ilyesmi.
válasza:Ha ez minden pontosan így van ahogy leírtad, nekem az jön le hogy bármit is csinálsz a szüleid nem fogják megengedni. Vannak ilyen emberek, szülők akik egyszerűen nem tudják/akarják elviselni a kutyát. Ez ellen nem tudsz mit tenni, mert ez van. Az is benne van a pakliban amit fentebb írtak, hogy a szüleid is tisztában vannak a felelősséggel, mert mi van ha te lebetegszel, bármi közbe jön, esetleg elmész főiskolára/egyetemre, lehet koleszos leszel (hiába ha most azt mondod hogy az még messzebb van, megszerethetik, vagy lehet nem is akarsz menni, de nem tudhatod mi lesz még akkor, én sem akartam 15 évesen főiskolára menni, még is mikor ott voltam pedig már akartam). Akkor ők maradnak otthon a kutyával. Nem tudhatod mi lesz. Lehet hogy valami trauma érte őket, pl. valamelyikőjüket megharapta egy kutya és ezért tart tőlük, vagy bármi más. Esetleg annyi, hogy leülsz velük beszélgetni, teljesen komolyan, hogy akkor mi is a helyzet, ne kerteljenek, miért nem akarják a kutyát neked. Ezt nem hisztivel, veszekedéssel, hanem nyugodtan. Valamint hogy ha már annyiszor megígérték neked, menjenek el veled a menhelyre, vagy legalább egyikőjük.
Mi nem látunk bele a helyzetedbe, csak azt tudjuk, amit leírtál. Neked kell tisztáznod a szüleiddel, nem vagy már olyan kicsi.
Ha viszont minden hiába, sehogy nem engednek, akkor maximum bele tudsz törődni. Majd ha elköltözöl otthonról lesz kutyád.
köszönöm a válaszokat! Igen, azért van valami abba amit írtatok. De nem akarom fényezni magam meg semmi, mert tényleg nem, de a menhelyen is akadtak problémás kutyák és igaz nagy munka volt, de sikerült megnevelnem őket. Ezt tényleg csak azért mondom, hogy egy kiskutyával szerintem semmi gond nem lenne. Meg én biztos, hogy menhelyről hoznék és akkor nem muszáj pár hónapos kutyust hozni, lehet 1-2 éves is. És ha 8 éves korom óta nem untam meg a kutyákat akkor most se fogom.:)
Meg azt mondják, hogy azzal se foglalkoztam ami akkor volt. Hát könyörgöm 8 éves voltam...mit kellett volna csinálnom? Még nem értettem hozzájuk. A lapátot alig bírtam el, hogy összeszedjem a kutyakakit. Nem tudtam többet tenni annál, hogy sétáltatom meg dobálom neki a labdát.
Az a baj, hogyha elkezdek velük erről beszélni akkor én hiába próbálom szépen nyugodtam elmondani nekik, nem hallgatnak meg hanem kiabálnak.:|
És még azt se mondhatnám, hogy miattam, mert jól tanulok, szoktam segíteni nekik itthon is, nem járok bulizni, nem cigizek, nem iszok. A barátaimmal el szoktam menni ide-oda de az alap dolog 15 évesen. 9 előtt mindig hazaérek. Régebben lovagolta, azt abbahagytam, hogy tudjam gyűjteni a pénzt.
válasza:ez egy tipikus eset a szüleid részéről.
gyerek vagy ,aki mindíg akar valamit. most éppen kutyát. és mivel ismernek , úgy is gondolják : elmúlik majd .
miért kiabálnak veled ?? amikor előhozod a témát??
tudod,ők is érzik ,hogy kezdesz felnőni a feladathoz,és megrémiszti őket a tudat, a kiabálással, az idegeskedéssel,a tehetetlenségüket fejezik ki, nincs más ésszerű indokuk rá :)
csak egy , szeretnek és azért viselkednek veled ennyire elutasítóan, ennyire kutyaellenesen .
mivel a kitartás mindíg meghozza gyümölcsét ( elsősorban a kitartásoddal jelzed feléjük : megértem rá ,hogy saját kutyám legyen !) a legtöbb gyerek ugyanis feladja előbb utóbb :)
javaslom ,amikor nyugodtak, este ,kaja után , vagy hétvégén , ülj le hozzájuk, kapcsold ki a tv-t és beszélgess el velük saját magadról, ne a kutyáról !!
ha kutyád lesz , gyakorlatilag minden időt vele akarsz tölteni, a szülők meg mehetnek a sunyiba :)
és ezt tudják is :)
szóval, beszélgess velük, ez a legnehezebb,mert idegesek lesznek, esetleg kiabálnak is, de te legalább elmondhatod nekik az érzéseidet!!
és megkérdezheted az ő érzéseiket .
a kutya a cél, akkor használj jó eszközöket : saját magadat , az érzéseidet, az őszinteséget nehezen viseljük el a gyerekeinktől és komoly lelkiismereti válságot okoz bennünk, de a felnőtté válás része , és egy felnőtten gondolkodó gyerek már megérett a kutyára:)
ha viszont besérülsz,picsogsz a szobádban, idegesen elrohansz, kiabálsz, akkor csak gyerekesen viselkedsz ,és a gyereknek nem kell kutya!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!