Mit tegyek, ha rettenetesen hiányzik a kutyusom?

3 hónapja költöztem el otthonról és még kell két hónap, hogy a kutyust idehozhassam, viszont addig nem tudok vele találkozni. Egy lány collie, több mint egy éve fogadtam be, valaki kidobta az utcára (valószínűleg a világ legostobább, legszívtelenebb és legundorítóbb embere) és pedig azonnal befogadtam. Akkoriban nagyon szerettem volna kutyust, de mindig halogattam, hogy benézzek a menhelyre, mintha a sors akarta volna úgy, hogy várjak. Egyszerűen megláttam azt gyönyörűséget a csillogó barna szemeivel és mosolygós arcocskájával és tudtam, hogy az én kutyám. Rettenetesen megszerettem, egy igazi angyalka van elrejtve az aranyos testében.. Nem akarom agyonnyálazni a szöveget, biztos ti is tudjátok milyen szeretni egy kutyust.

Nagyon sokat jut az eszembe, és nagyon hiányzik. Alig bírom nélküle. Hiányzik, hogy nem oson ne a szobámba és nem lökdösi az orrával a kezemet, hogy simogassam, nem követ mindenhová, nem ül le velem szembe bámulni és nem jön reggelente összenyaldosni a képemet amint megmozdulok az ágyban.

Ha voltatok már ilyen vagy hasonló helyzetben, ti hogy bírtátok? Mit csináltatok?

Nagyon köszönöm előre!:)