Hogyan álljak ehhez? Rettenetesen hiányzik, de nem akarom megfojtani őt.

2Honapja vagyunk együtt, barátnőmmel. 18 évesek vagyunk. Ő elutazott külföldre,a szüleihez, jövőhét szombaton jön haza. Úgy van, hogy mi megyünk érte. Mindennap együtt voltunk, nagyon jól megvoltunk, nem volt különösebb gond a kapcsolatban. Neten egyáltalán nem tartottuk a kapcsolatot, mindig személyesen tartottuk. Tegnap utazott el, tegnap csak délelőtt beszéltünk, interneten.Délután írtam smst, meg hívtam, nem vette fel.Hajnalba írt, hogy odavolt bulizni a tesójával. Ma délelőtt beszéltünk, és facebookon videohívásba tudtunk értekezni. Olyan se milyen volt a hangulata. Ha beszéltem hozzá, csak így nézelődött, írogatott a barátnőjének, meg válaszolt nekem, ilyen tőmondatokba. Aztán, mondta, hogy megy lefekszik alszik egyet. Mondtam neki, csörgessen meg ha lesz, és akkor dumálunk. Nevetett, és kérdezte: Biztos vagy benne? Mondom miért? mondta, hogy lemerült, nem vitt töltőt, nem tud megcsörgetni. Mondom neki, akkor hogylesz? erre mondta, hogy "majdmegcsörgetlek akkor na.. " Mondom kijéről? mondta, hogy majd egy másik számról. Úgy volt, mi megyünk érte ha hazajön a reptérre, de mondta hogy az apja megbeszélte az unokatesójával, hogy kimegy érte,lehet nem kell kimennünk. Mondtam hogy de szivesen kimegyünk. Ő megszokta a távolságot, volt barátja is itteni volt, de akkor még ő kint élt. Így gondolom neki nem idegen, nekem viszont rettentően hiányzik. Hogy viselkedjek, hogy ne fojtsam meg azzal hogy sokat írok?