Kutyaiskolákkal kapcsolatos mémek! Léteznek ilyenek?

"Gyerekek, ezt az "ismerek olyat" témát felejtsük már el, nem minden eset egyforma. Amit az egyik kutyával az egyik gazda meg tud csinálni póráz nélkül, azt egy másik kutyával egy másik gazda nem tudja akkor se, ha az oktató fejenállva táncol neki reggeltől estig."

Ezt az elvet az amerikai pit bull terrier szocializélés tekintetében is kéretik következetesen alkalmazni. Köfike...

Ja, és visszatérve a macskázós problémára: én elhiszem, hogy megoldódott így a dolog, mi is ezen dolgozunk, most már remélem, jó irányba haladunk, ma is sikerült őt letiltanom egy mókusról, pedig póráz nélkül volt. Nem a fojtóval, hanem a tekintéllyel próbálom a dolgot megoldani, de addig is valahogy nem árt őt megakadályozni a macskák kiirtásában, nem? Ja, és akkor sem fogok kétségbe esni, ha soha nem fogom tudni őt 100 %-ig letiltani, mert úgy érzem, így is gyönyörű eredményeket értem el, ahhoz képest, amilyen volt.

De hiszen a tükör módszer is ezt állítja: nem uniformizált gazda-kutya párosokat akarnak csinálni, hanem mindenkit a saját képességéhez és igényéhez mérten kezelni. Akkor miért írsz az elveikkel totál ellentétes dolgot?

Annak idején, amikor a kutyánk hozzánk került én is sokáig lamentáltam azon, hogy hajrá, kutyasuli!

Sőt még beszéltem is egy oktatóval, jelentkeztem a népszigetire, de egy betegség miatt hosszabban kellett halasztani, aztán lemondtam róla.

Akkor éppen arra gondoltam, hogy normális keretek között, kölyök kutyával - bár első kutya - 2 gyerek félig-medigg fölnevelésével miért nem próbálhatnám meg magam oktatni a kutyát, aztán majd meglátjuk.

Jan Fennelt olvastam elsősorban, rengeteg kutyás oldalt, többek közt a gyík-ot is. Mint jelenleg is.

Szerencsém volt (?), van valami érzékem hozzá (?), a kutya könnyű és átlagos esetnek bizonyult, nem tudom. Túl liberálisnak véltem magam a nevelés terén sokáig, a jellemhez igazítom a nevelést még a gyerekeimnél is, több-kevesebb sikerrel, megfigyelő típus vagyok. Ebből kifolyólag hosszú ideig rágom magam mindenen, nehezen döntök mert minden, számomra fontos dolgot számba veszek. Az érzelmi IQ-um átlag feletti - ez itt nem a szerénykedés helye, bocs - mindezek ellenére a kutyával határozott és következetes tudok lenni. Egyszerűen azért mert egy kutyával a felelősséged más dimenzió, mint egy másik emberrel. Ez a fajta odafigyelés, és felelősségtudat határoz meg minden napot, amit a kutyával tölt az ember.

A fentiek tükrében látható, hogy sem ellene, sem mellette nem vagyok a kutyasulinak egyszerűen azért, mert nem szorultam a segítségükre.

Mindezek ellenére minden tiszteletem azoké a gazdáké, akik eget-földet megmozgatnak egy "nehéz" állat érdekében, vagy csupán szeretnék normális állattartóként élni mindennapjaikat, mert az ilyen emberek az igazi közösségi "egyedek".

Amúgy érdekes hogy megint csak a tükör iskoláknál ragadtunk le :D DE

én a fojtót nem ítélem el tökéletes egy már okos kutya korrigálásához, ahogy a szöges is tökéletes pici finom jelek leadásához.

Viszont a póráz fegyelem teljesen más tészta.. Kellő kitartással akármilyen kutyával elérhető hogy ne húzzon. Most van nálunk alapfokon egy olyan boxer akit kb nem lehet gátolni(ember által nem nagyon volt még korlátozva és még csak most tanulja hogy egy ember is állíthat fel neki szabályt ^^). 15perc után fogta fel hogy mit szeretnék tőle póráz fegyelem címen. Fojtó nélkül.

Egyébként le nem szedetjük a kutyákról, ha egy gazda ragaszkodik hozzá legyen az a kutyán.

Én azt szoktam mondani hogy ha az én két kőfejű ambulom működik fojtó nélkül akkor a többi kutyának is kell.