Miért van az ha valakinek Pit bull-ja van azt leszolják h csak menőzni kell neki meg hogy most ez a divat?

eltekintve a stílustól nem értem mi a gond a pites válaszolóval...

foglalkoztatja a kutyáját, otthon a saját falkájában szociális életet is él, más kutyákra nem hagyja, hogy veszélyt jelentsen, és tiszteli a fajtát abban a formában, amiben létrehozták.

és abban is egyet értek vele, hogy ahányszor előkerült a "szocializált pit" (hozzátenném, hogy szerintem itt mindenki hibásan értelmezi a 'szocializálás' kifejezést) és felmerül a kérdés, hogy azok valóban felnőtt és valóban igazi pitek voltak-e, akkor sosem érkezik válasz. pedig a fajta kedvelőjeként figyelni szoktam az ilyen kérdéseket.

sajnos azt látom, hogy a modern kutyázás ma már azt jelenti, hogy uniformizáljuk a kutyáinkat labi-beagle szintre, hogy senkinek se árthasson, és ha valakinek véletlenül keményebb kutyája van, és nem akarja tökéletes romba dönteni az ösztönvilágát, az rögtön "keménykedik" meg "szocializálatlan" a kutyája. pedig mennyivel jobb lenne a kutyáknak - és pláne a fajtáknak - ha képesek lennénk a fajtáinkat a helyükön kezelni, megmaradnának a régi értékeik. helyette viszont ivartalanítás van (amire még Korom is azt mondta, hogy barbarizmus!), és azonnali skarlát jegy festés minden olyan kutyára, amelyik nem szereti a többi kutyát. de kérdem én, hol van az megírva farkaséknál, hogy az idegen falkával találkozva rögtön partiba kell lenni mindenkivel...?

a rendőrkutyák (az elfogókutyák) sem járnak a parkba más kutyákkal hancúrozni, sőt, még idegen embernek sem hagyják magukat simogatni. cserébe viszont egy lövöldöző embert is leterítenek. ismerek több IPO-s szintű kutyást, versenyzőt, kiképzőt, sőt, még rendőrségi szolgálati kutya-kiképzőt is, a malik között pl. teljesen elfogadott, mondhatni átlagos hogy kutyáznak. pedig azok malik, nem pitek... sőt, a minap egy tereléssel foglalkozó tréner is mondta, hogy maliból eddig csak két véglettel találkozott: ami ölte a birkát és ami nagyon ügyesen terelte. az első esetbe tartozó kutyák sem voltak idegbetegek, neveletlenek, vagy rosszak, egyszerűen csak annyira más irányba ment el a szelekciójuk, hogy a terelés már nem fért bele a repertoárba.

Az a gond hogy sokak fejében az a képzet él hogy a kutyáknak az a non plus ultra ha vadidegen kutyákkal csapathatnak a parkban. Ugyanis a kérdés elment abba az irányba, hogy ellenkezik-e azzal hogy "ösztönlényként" szeretem a kutyámat, hogy nem kezelem úgy a sétát hogy "beengedem egy rakás másik kutya közé, mert az a kutyaélet"-fílingre.

Egy kutya ösztönvilágának része az is, hogy nem más falkához húz, hanem a sajátjához, illetve nem játszadozik ukkmukkfukk idegen kutyákkal, neadjisten domináns, ivarérett kanokkal csak úgy minden szíre-szóra. Szóval én nem érzem ezt a dolgot ellentétesnek.

"Hol van ebben az érték, a megóvandó fajtajelleg?"

Neked sehol.

"De kérlek, mondd meg, miért érték az, hogy egy kutyát illegális kutyaviadalokra tenyésztettek ki? "

véleményem szerint az érték az, amit végül létrehoztak ebből. nem véletlen az, hogy munkában, sportban nem a staffordshire terrier, hanem a pit bull az, ami jobban teljesít és a pit bull az, amelyiknél kevesebb örökletes betegség fordul elő. a pit a stafford "munka vonala" maradt. és ahogy a többi fajtánál is, úgy ennél is őrizendők az e célú értékei. nyilván nem a más kutyákkal szembeni harc, mert az egészséges ember számára nem jelent semmit, de az tagadhatatlan, hogy az erre irányuló szelekció magával hozott egy olyan tulajdonsághalmazt, ami kitűnő sportkutyákat eredményezett. gondolok itt az anatómiára, az ösztönkészletre, és egyéb olyan tulajdonságaira amik a fejében leledzenek.

én azért örültem a legalizációnak, mert így végre mód nyílhat arra, hogy univerzális sport kutya legyen a pitből, és fennmaradjon úgy egy "munka vonal", hogy végig legális sportokat űzünk velük. a stafford erre nem alkalmas, vagy legalábbis csak nagyon-nagyon kis százalékuk.

Nézz meg pl. egy súlyhúzó versenyt és hasonlítsd össze az ottani piteket a staffordokkal.

Meg fogod látni.

járulékos tulajdonságnak tekintem, nem pedig járulékos rossznak.

ahogy írtam volt, a most épp felfelé ívelő malinois fajta egyes vonalai is elindultak ebbe az irányba, egyszerűen nem szempont, hogy a kutya falkában tartható-e vagy sem. még csak nem is szelektáltak erre! pusztán nem figyeltek oda erre a tulajdonságra. mert vannak ilyen emberek, akiknek ez nem számít. ők nem feltétlenül rosszak, egyszerűen csak más az értékrendjük. és amíg az ilyen ember felismeri a kutyája természetét és nem veszélyes a környezetére, addig nem értem mi a gond vele.

másoknak meg az nem számít, hogy a kutyájuknak mennyire erős a terelőösztöne, mert pl. soha a büdös életben nem akarnak juhnyájat tartani, vagy akár csak sportból terelni, vagy aki pásztorkutyát tart, az kénytelen tudomásul venni, hogy a kutyája nem fog vele apportozni. ne uniformizáljuk a kutyákat.

a súlyúzás meg ugyanannyira a közönségnek szóló sport, mint a dog dancing, a frizbi vagy az agility, vagy akármelyik másik. a sport az sport, versenyek vannak, közönség van, és egy együtt dolgozó csapat.

aminek gyakorlati haszna van, azt munkának hívják (terelés, szolgálati munka, vadászat, stb). munka célokra eddig vaddisznóhajtó pitet láttam, illetve szolgálati célokra is használják.