Pórázkötelezettség: igen vagy nem?

Köszönöm a válaszokat!

Később válaszolok majd a feltevésekre is :)

Itt az utolsó válaszoló által linkelt levél, hátha vki nincs facen-:

"Tisztelt Törvényalkotó!

Mint kutyákkal – és főleg gazdákkal – hivatásszerűen foglalkozó, csak üdvözölni tudtam az elmúlt időszak rendelet- illetve törvényszinten is megjelenő változásait (chipes nyilvántartás, ebadó gondolata), melyek a tudatosság és felelősségvállalás irányába terelik a kutyatartókat.

Mindazonáltal – és ezért is ragadtam tollat – a 2012. évi II. törvény módosításai, melyeket most készül elfogadni a Parlament, ezzel a szellemiséggel szögesen ellentétes irányt szabnak meg. Naponta tapasztaljuk, hogy a békés együttélés érdekében először a kutyatartóknak kell tenniük; ennek jegyében végezzük munkánkat is – a gyakorlat azt mutatja, eredményesen. Sajnos a törvény ennek lehetőségét is kizárja; sokéves közös tapasztalatunk és tudásunk mondatja velem: ebben a formájában borítékolható, hogy kontra produktív és eredménytelen lesz. Legnagyobb hibája, hogy betarthatatlan, illetve ha mégis mindenki betartaná, a helyzet sokkal rosszabb lenne, mint jelenleg.

A póráz intézménye az emberi tudatosság hiányának terméke!

Saját hiányosságaink pótlására használjuk univerzális megoldásként, miközben - bár nem kétséges, hogy szükség van rá bizonyos helyzetekben – sajnos többször ártalmas, mint hasznos! Egy kutya egészséges szocializációjához hozzátartozik, hogy megismerje a fajtársi kommunikációt, játsszon, kapcsolatot építsen más kutyákkal – és emellett elvárható hogy legyen kontrollálható! Ennek elmaradásával kontrollálhatatlanság, bizonytalanság és agresszió jelenik meg a kutya viselkedésében. Sajnos a pórázt a legtöbb kritikus helyzetben úgy kell látnunk, mint a felajzott íjat, éppen a póráz az, ami agresszióviselkedésbe „kényszeríti” a kutyát, és – talán ez a legfontosabb – használatával a gazdát mentjük fel alapvető feladatai, kötelességei alól!

A törvény a legdrasztikusabb tüneti kezelést írja elő, miközben lenne ennél hatékonyabb, a program gyökeréig nyúló, hosszútávon fenntartható megoldás. Kutyatartási kultúránk akkor lesz méltó a XXI. század követelményeihez, ha betartható szabályokat fogalmazunk meg, és lehetőséget biztosítunk a kutyatartóknak, hogy ezen szabályoknak való megfelelésükről intézményesített formában tudjanak számot adni.

Úgy, hogy létezik eredményesebb és hatékonyabb megoldás, nem szerencsés egy teljes, számukat tekintve is jelentős társadalmi csoportot ab ovo szabályszegővé tenni, csak azért mert ez tűnik a legegyszerűbbnek.

Levelem célja, a segítő szándék kinyilvánítása. Az alapvető kötelességeket összegző szakmai kritérium- és vizsgarendszer, ami alapján differenciálni lehet a gazdák között, hónapok óta kész, viszont működőképes csak akkor lesz, ha teljesítéséhez jogokat rendelnek Önök, azaz a Törvényalkotó.

Bízom benne, hogy hamarosan megkezdődik egy párbeszéd, melynek eredménye, hogy a jelenlegi, minden kutyát démonizáló, és minden kutyatartót szabályszegésre kényszerítő törvényt felváltja egy átgondoltabb szabályozás, melynek alapja az a három gondolat, ami – és ez szilárd meggyőződésem – Önöket is vezette a törvény megfogalmazásakor:

Minden embernek joga van félelem nélkül és tiszta környezetben élni!

Minden gazdának felelőssége hogy kutyájával-, és kötelessége, hogy környezetével harmóniában éljen, és ezért mindent megtegyen!

Minden kutyának joga van szabadon szaladgálni és játszani a társaival!

Korom Gábor A Tükör Módszer és a magyarországi Tükör Kutyaiskolák közösségének megalapítója "

Hátha elindít valamit...