Kutyák csak 100% korlátozással?

Azért vagy buta, mert azt hiszed, hogy aki pozitív megerősítéssel képzi a kutyáját, akkor az már nem is alkalmaz büntetést. Dehogynem! Büntetésre szüksége van a kutyának, mert csak pozitív megerősítéssel nem lesz belőle nyugodt, megadó, kezelhető kutya! Más a képzés és más a nevelés... plusz nem tudom, hogy miért gondolod azt, hogy a szabályokat csak és kizárólag fenyítéssel, kényszerrel lehet felállítani! Illetve igen, ezekre is szükség van, de ezek alatt nem a verést kell érteni, meg azt, hogy a kutya nem csinálhat semmit... Egyszerűen csak akkor szimatolhat séta közben, ha azt a gazdi, a vezető megengedi és addig, amíg engedi! Akkor mehet fel az ágyra, amikor és ameddig a gazdi, a vezető engedi, stb.! Ez ennyire egyszerű, mármint a séma, mert kivitelezni nem minden fajta esetében könnyű!

Nem tudom, hogy mit kell ezen felháborodni! Ha neked is nagytestű, domináns kan kutyád lenne, akkor másképp gondolnád az egészet!

igen, de akkor megfordítom, leírnád nekem azt a kutyát amelyiket véleményed szerint túlzott szigorral sétáltatnak. úgy értem a teljes testbeszédét.

egyépként meg te miből gondolod hogy az a kutya (ezesetben az enyém) számára megfélemlítés pl. az ha nem mehet az ágyra az engedélyem nélkül, vagy az hogy nem ő fogja eldönteni hogy pórázas sétánál meg e állunk szimatolni az összes sarkot, villanyoszlopot, vagy nem engedélyezem hogy a szembejövőket bármilyen módon zaklassa (nyilván nem mindenki dijazza akármilyen barátságos is), tehát az úton jöjjön szépen és rám figyeljen. csak hogy a példáknál maradjak.

Én tökéletesen egyetértek veled abban, hogy egy optimum kutya (de talán még egy domináns is) ha kiskorától nálad van, és megvan a tudásod a kutya neveléshez, akkor simán büntetés nélkül pusztán megerősítéssel és elkerüléssel operálva tudsz élhető kapcsolatot kialakítani a kutyával. Mert ha a rossz viselkedésekre egyszerűen nem hagysz lehetőséget, akkor nem fogja elkezdeni őket, és nincs miért megbüntetni.

De a legtöbb gazdi először elkezd kutyázni, és csak utána tanul meg. Vagy mondjuk az én esetem: 12 évesen laza pórázon sétáltattam bullmasztiffot gond nélkül. Aztán az első saját kutyám egy bulldog volt, aki annyira kezelhető volt, hogy többnyire fogalmam sem volt, hogy hol a póráz, mert nem volt rá szükség. Azt hittem értek hozzá. Ezután fogtam ki egy olyan kutyát, aki egyszerre domináns és bizonytalan, és akár elbizonytalanodik, akár dominál, az alap megoldókulcsa a konfliktusokra az agresszió. Látszott ez már 8 hetes korában is, mikor megbökte a kaktusz és ő ingerülten megtámadta a kaktuszt, csak én nem tudtam, hogy hogy kell kezelni. Másfél év alatt egyre mélyebbre süllyedt a viszony, és ott álltam, hogy vagy megoldom, vagy a kutyának mennie kell, mert én így nem tudok élni.

Na ezután jött a fingani sem szabad enegdély nélkül rész, és a kötődési tréning, meg a totális beszabályozottság. Hangsúlyozom, hogy nem saját kútfőből, hanem oktatói felügyelet mellett.

Lehet, hogy te csak azt látod, mikor ráordítok az utcán, hogy nem hugyozhatja le az autót, és ebből megállapítod, hogy milyen túlszabályozós gazdi vagyok.

Azt nem látod, mikor megtörök és nem bírom tovább, és felengedem a kanapéra, és kicsit megszeretgetem, aztán másnap nem jön vissza elsőre, és ha itt nem veszem észre magam, akkor harmad nap már verekszik is. Karácsonykor kicsit becsípve felengedtem az ágyamba, másnap nekiment egy láncos kutyának az erdőben.

Nem azért van minden megtiltva a kutyámnak, mert hatalommániám van, sőt hidd el, hogy én utálom a legjobban ezt, hogy így kell élni. Nem azért vettem kutyát, hogy legyen kit terrorizálnom, hanem azért, hogy szeretgethessem.

Baromi nehéz egy olyan kutyával, akit folyamatos vasszigorban kell tartani, és nem könnyíti meg a környezet sem, aki azt reagálja, hogy jajj de szegény, hát hadd csinálja ezt meg azt meg amazt.

Nyilván nálam is az van, hogy a kutyám pontosan emlékszik, hogy milyen amikor lúzer voltam és ő uralkodott a földön. Ahogy kicsit lazulok, ő is elkezd olyan lenni, mint régen.

3 éve játsszuk a húzd meg - ereszd meg játékot, és persze valamennyire csökken a szükséges szigor mértéke, de még mindig az van, hogy ha lazítok akkor szétzuhan a kapcsolat.

Most pl. volt nálam ideiglenesben egy elég nehéz eset kutya a sajátom mellett és mivel neki nagyon kellett a figyelem, a sajátomra meg emiatt kevesebb jutott, most megint ott tartunk, hogy csak azt hallja meg, amit csúnyán mondok, amit szépen azt nem. NAgyon nehezen állok rá a szigorkodásra és nagyon utálom csinálni. Mindig kell egy pont az i-re, mondjuk egy jó verekedés ahhoz, hogy elkezdjem helyrerakni a dolgot. DE ha én nem vagyok olyan lelkiállapotban, hogy menjen, akkor komoly gondok vannak.

És mégegyszer, tuti, hogy az én kutyámnak is ha jól állok neki mikor hozzámkerül, elkerülhető lett volna, hogy ide jussunk, de egy már elrontott kutyát helyrehozni tök más tészta, mint eleve jól csinálni. És a mentett kutyákkal is ez a helyzet. Amelyik hosszú ideig élt túl egyedül, itt-ott bántották, stb. annál nem olyan könnyű megoldani.

Örülj nagyon, hogy a te kutyád rendben van, és ne ítélkezz. Nyilván amikor nem látod, a másik oldalon megkapja a kutya a bulit, a labdázást, a kutyákkal bandázást, de ha csak melóba sietve látnál, rólam is azt hinnéd, hogy feleslegesen szigorkodom vele.

Na meg sokszor az egy folyamat eleje amit látsz. Amikor egy elcseszett kutyát elkezd valaki segítséggel helyretenni és akkor ugye minden tilos. A folyamat egy részénél az én kutyám is volt olyan, hogy nekem sem esett jól ránézni. Nem önállósította magát, folyamatosan be volt állva a bal lábamhoz, a szemembe bámult, nem ment el játszani, stb. Ez nekem sem volt jó érzés, de ebből elkezdeni engedni, és kinyitogatni a kutyát már nagyon könnyű.

Hú, rengeteg gondolatom van még a témához, de most asszem első lendületre eleget írtam :)