Kinek veszett el már a kedvence?

A Macskám kiskorában elveszett, méghozzá úgy, hogy lyukas volt a szúnyoghálónk, és a szekrény tetejéről kiugrott (esetleg kiesett? nem láttuk) a lyukon keresztül. Panelban lakunk 3.-on, és merőlegesen döntve volt kitámasztva az ablak. nem gondoltunk erre a lehetőségre.

Borzalmasan éreztem magam. Egy hónapig nem volt meg. Kerestem este, a szomszéd néni meg reggel. Már minden barátom újonnan született nyári kismacskát helyezett kilátásba, csak várjam meg, míg megnő. Én nem akartam másik macskát. Igazából sose mondtam le róla.

Aztán elmentem pár napra kirándulni, és amikor hazajöttem, lesoványodva, szakadtan, koszosan ott volt Anyukám lábánál. Sírva kaptam fel. Ennek kilenc éve, azóta hatalmas nagy, gyönyörű cicává cseperedett, és többet nem veszett el. Mindig velem van, itthon fordítok, ő itt ül/fekszik/alszik velem szemben az asztalon. A szakdolgozatomat együtt írtuk, most a másdikat is együtt fogjuk. IMÁDOM! :)

De ő kiengedte a kutyáját! Hogy csináljon még soksok ("csajozzon") kiskutyát mert nincs elég! Olvasd már el mit írt! Hát akkor mit várt? Hogy majd nem fogját elütni, elcsalni, meg mérgezni az utcán valaki? Hogy lehet kiengedni egy kutyát egyedül??

Az én kutyáim nem fognak eltűnni, mert legfeljebb úgy lehet őket ellopni, hogy megmérgezed őket, mert idegenre harapnak. Amúgy éjszaka bent vagy kennelben vannak, és fiúzni eszükben sincs, megijedni és elfutni sem fognak, de azért ha olyan van akkor pórázra veszem... A kapun engedély nélkül akkor sem mennek ki ha húzom őket a pórázzal. És nem lehet őket levakarni rólam őket, eszükben sincs megszökni, pedig ivarosak...

Az egyetlen amit megértek, ha ellpoják. De a többi ellen lehet tenni. Nem nevetni rajta, hogy hát Buksika kiszökik csajozni egy kicsit, milyen cuki! Aztán meg sírnak a menhelyen a sok kutya miatt...