Kinek veszett el már a kedvence?

Tudom, hogy nagyon rossz neked, és bocsi, de sosem tudtam elképzelni, hogyan lehet eélveszteni egy kutyát? Ha el lehet lopni akkor házban tartanám, ha meg félős lenne és hajlamos a megugrásra, akkor pórázon, de sosem értettem, hogy történhet ilyen... Engem sosem hagyna el a kutyám. Nem értem, hogy utd másé elszökni, vagy elfutni vagy akármi... :(

Macskám veszett mrá el, mert őt nem fogom lakásba zárni és az nagyon rossz volt. :( De egy kutya... Nem értem... :S

Nem tudjátok valahogy keresni? Nagyon messzire nem mennek. Nem volt beteg vagy valami?

Vagy nagyon rég történt hogy elveszett?

Igen, mint mindig az idő majd itt is mindent megold. Próbálj vmi másra koncentrálni, ha ez mégsem megy, ne arra gondolj, h milyen lesz nélküle, hanem, h milyen volt vele.

Tudom ez nem rólam szól, de nekem több, mint 1 éve már, h elment az ölebem, és számomra a legrosszabb tény, h szegény, úgy ment el, azzal a tudattal, h én öltem meg. Öreg volt, beteges, altatás mellett döntöttünk, és nekem kellett lefognom. Elég szar érzés volt: kutyád érzi, h vmi rossz jön, te meg izomból nyomod le a betonba, mert kapálódzik, majd érzed, h végleg elgyengül. De ennek ellenére azt tartottam szem előtt, h milyen klassz kis élete volt.

Vazze... mekkora egy hülye makk vok, nem értelmeztem normálisan a kérdést, azt hittem elpusztult. XD (nekem ez ma már nem az első ilyen), bocs.

Szoal komolyan szólva, hát az előbb említett kutyám, nekem is anno volt, h elveszett. Már nem igazán emlékszem, mint éreztem, kicsi voltam, de tudom h úgy jött haza, h egy zacskó volt a fején... Hát elég rossz lehet az a tény, h folyton azon jár az eszed, h merre lehet. Én is mindenképpen a keresését ajánlom. Ha vmi történne vele, mindig lelkiismeret furdalásod lenne, h lehet tudtál volna segíteni rajta, ha megtalálod.

Még 1x bocs.

Szüleimnél volt egy öreg, beteg macskánk, már haldoklott, és elbújt előlünk meghalni. Iszonyú rossz érzés, hogy úgy halt meg, hogy nem temethettük el. Mintha igazán el sem ment volna.

Két éve egy másik macskánk tűnt el az 5. emeleti erkélyről. Azt hittük, hogy kiesett, kiugrott, de kiderült, hogy átmászott a szomszéd erkélyére, ott bement a lakásba. Onnan kitessékelték, nem tudták, kié (másik lépcsőház). Napokig mentünk, nem találtuk. Kb. egy hét után feladtuk, de a kiragasztott papírok megmaradtak, és négy hét után jelentkezett valaki, aki a mi macskánkat látta. A lépcsőházak között kószált, de valahogy mindig elkerültük egymást.

Átérzem a szomorúságod, nekem is tűnt már el kutyám, és igenis tudnak eltűnni. Volt már olyan amelyiket ellopták még kiskutya korában, de nem tartottuk házban hisz kinti kutya. Igazán rám nagyobb hatással volt mikor macskám tűnt el volt egy sziámi cicám még most is hiányzik pedig évek óta nincs meg. Nagyon családi macsesz volt. A kutyáinkra annyira nem emlékszem mert kisebb voltam mikor még eltűnt néha egy kutyánk, de mostmár úgy 7 éve megvannak és ők meg is fognak maradni ebben biztos vagyok:), egyszer nyitva felejtettük a kaput vagy kifújta a szél és mind a 3 kutya pontosan a kerítés vonalánál ült, sose mennek kintebb.

Ha már túl leszel a nagyobb szomorúságon a legjobb amit tehetsz az ha új állatkát választasz mert nagyon könnyen megszerettetik magukat. Nem kell elfelejteni az előzőt :) csak továbblépni.

Amúgy milyen fajta volt?