Menhelyi segítők, miért van ez?

Elolvastam a teljes hosszú válaszod, és felháborít az általánosításod, és az is, hogy sosem vetted a fáradságot, hogy elvidd kutyasuliba, de csodálkozol, hogy nincs kötődés. A különbség a menhelyi és a vásárolt kutya között, hogy a vásárolt kutya alapból kötődik, a menhelyi kötődéséért viszont TENNI KELL! A kutyám, akit egy évesen fogadtam be, eleinte menekült előlem, lekushadt, ha a közelében voltam, menekülésre készen. Jó sokat verték szerencsétlent, de ez talán a kisebb baj. A nagyobb, hogy az ég világon semmit nem törődtek vele. Napokra elszökött, nem is tudták hol aludt, mit evett, volt hogy az autók között cikázott. Harmadik nap elengedtem, gondolván úgyis visszajön, hiszen a kutya ösztönösen kötődik az emberhez meg ilyenek. Első dolga volt olyan messzire menekülni tőlem, amennyire csak tudott. Olyan háromnegyed óra múlva tudtam becserkészni, mikor egyszer a közelembe jött.

Így indítottunk. Én vettem a fáradságot és elvittem kutyasuliba, rehabilitációra, emberek és állatok közé plusz a másik kutyám jelenléte is rengeteget segített. És most? Van egy 90 %-ban behívható kutyám (múltkor 20 méterről, egy madárrajról sikerült lehívni, pedig a kisállatok vadászata az élete), de ezen még dolgozunk., hogy megközelítsük a 100-at, ami tekintetbe véve, hogy husky, szép eredmény. Mint az előző válaszomban írtam, én vagyok neki 'A' gazdi, mindenki más le van tojva, csak én legyek ott. És miért? Mert rengeteg időt, energiát és pénzt szántam rá, nem keseregtem, hogy sosem fog úgy kötődni hozzám. Az alapból tartózkodó, kissé félősebb jelleme megmarad (bár lehet, ezt is megcáfolhatom, mert tegnap a kutyasuliban jött felénk egy másik vizsgáról a segéd, és megugatta a kis hülyém:D), de ezzel szerintem semmi probléma nincs. Nem munkakutyát vettem. Már kutyákkal is gyönyörűen kommunikál, játszik, eleinte behúzott seggel menekült tőlük, nehogy meg tudják őt szagolni, minden kommunikációt kizárt. Szóval a kulcsszó: idő és türelem.

09:56-os! Nem kell ahhoz feltétlen kutyaiskola, hogy egy szorosabb kötődést alakíts ki a menhelyi kutyusoddal.

Mi augusztusban fogadtunk örökbe egy akkor több mint 1 éves nagytestű (később kiderült ) domináns kant. Disznó ólban élte az életét, elkülönítve az apjától, meg a szuka testvérétől mert az apjával folyamatosan "gyilkolták" egymást(most már tudjuk a dominanciája miatt). 20-22 kiló volt az a kutya, aminek 40-50 kilónak kellett volna lennie. Kutyákkal sem volt normálisan szocializálva, nemhogy még emberekkel.

Olyan 2 hónapig le se szarta a fejünket séta közben (mondanom sem kell, elengedni nem is lehetett). Most már eljutottunk odáig hogy figyel ránk séta közben. Bármikor leül, és figyel minket ha mondjuk neki, a behívás már a olyan 70%-ban sikerül.

Titkunk annyi volt, hogy jutifalatot adtunk neki mindig, ha ránk nézett, vagy ha hívtuk. Egyre jobban kezdett rájönni arra, hogy ha minket figyel, és ha közelünkben van, az csak jó. Először megtanítottuk neki az ült, majd séta közben is csak úgy random szerűen mondani szoktuk neki,és akkor jár a falat. Ezzel a gyakorlattal nagyon sokat fejlődött a kötődése hozzánk.

Ha megyünk haza, akkor felkel a helyéről, és jön már ki farok csóválva, de nem úgy mint akit majd szétvet az öröm. De igazából ezt nem is bánom, hiszen engem meg az zavarna, ha mint egy bolha ugrálna, meg rázná szana-szét magát (volt ilyen időszaka, de az efajta izgatottságát mi le is tiltottuk neki). A kutyákkal szembeni agressziója meg egy másik történet, de már azzal is szépen haladunk, igaz ahhoz már segítséget kértünk.

No elkanyarodtam a kérdéstől: kedves válaszoló! Sajnos igazad van, legtöbb menhely ilyen, hogy csak jót mondanak a kutyáról, csak kerüljön ki. Csak sokan arra nem gondolnak, hogy ha elviszik a kutyát, és később visszaviszik problémás viselkedése miatt, ezzel egy újabb törést okoznak a kutyában, és a viselkedése csak rosszabb lesz.

És az én példámból kiindulva, tényleg nem minden mentett kutya lesz a leghálásabb... legalábbis a kapcsolat elején. Láttam én már olyan esetet is, hogy az a kutya, ami kölyök kora óta van a gazdinál egy úgymond "hálátlan dög", de ennek ellenkezőjét is tapasztaltam már. Szerintem ezek a dolgok 90%-ban a gazdán múlnak, hogy mit hoznak ki a kutyából.

Én azt mondjuk megcsinálnám a menhelyen, hogy mikor megy a potenciális gazda, akkor vigye el a kutyát 1 órára sétálni, hogy egy kicsit jobban megismerjék egymást, és ezek után döntsön, ne a kutya kinézete legyen a legfontosabb.

Kispalikee!

Nyugodtan felháborodhatsz, bár nem gondolom hogy magyarázattal tartozom neked. Képzeld el, még a saját kutyáimat se tudtam soha kutyasuliba vinni, pedig az volt minden álmom! Lehet, hogy neked közel volt a kutyasuli, és ha enm volt közel, volt autó hogy odajuss, képzeld el, hogy nekem ezek évekig nem adattak meg és amikor volt már autó, akkor se lett volna rá idő, mert hétköznap reggeltől estig dolgoztam, hétvégén maradt a házimunka, és nem tudok vezetni, és sose volt olyan párom, aki szívesen elvitt volna kutyaiskolába. Ja, és képzeld el, többek közt azért nem jártam kutyaiskolába, mert az egyetlen szabadnapomon, vasárnap (az se volt teljesen szabad, mert este tanítottam), arra a szörnyű menhelyre jártam a kutyákat sétáltatni és az életem értelmeitől vettem el az időt.

Valóban sokkal több időt kellett volna a menhelyire fordítanom, de nem volt időm, nekem nem adta meg az élet, hogy eltartsanak, hogy kinyalják a se...gem, nem élősködtem a magyar társadalom nyakán segélyből, akkor aztán lett volna szabadidőm, hanem keményen dolgoztam és tanultam és emellett igyekeztem mindent megadni a kutyáimnak is. Nem sikerült, ez tény, nem jártunk soha kutyasuliba, nem mentünk eleget sétálni, mert ha tehettem, a menhelyieket sétáltattam, vagy dolgoznom kellett. Rosszul mértem fel az alkalmasságomat: nem voltam alkalmas egy menhelyi kutya rehabilitására és ezzel csak azt igazolom, amit a kérdező ír, a menhelyi kutyák alapból sérültek. Ha félős a kutyád, és ez neked nem probléma, vagy ilyen a többi kutyád is és azért nem gond számodra, akkor nagyon sajnállak. Nekem rossz érzés, ha a menhelyi felé nyúlok és alázatosan lehajtja a fejét, vagy behúzza a nyakát. 5 év alatt egyszer sem ütöttem meg, nem kiabáltam, nem bántottam. Mégis úgy húzza be a nyakát, mintha ezt tenném. A többiek ragyogó szemmel nevetnek rám, ha megsimogatom őket. Ha neked ez a különbség nem számít a saját menhelyidnél, akkor nem vagy elég igényes kutyatartó.

Én is voltam sokáig önkéntes, és ugyanerre az álláspontra jutottam. Én úgy vagyok vele, hogy miért jó egy-egy kutyának, ha éveket tölt a rácsok között? Vagy miért tartunk életben egy-egy agresszív, kezelhetetlen példányt? Én a jelenlegi kóbor kutya-helyzet miatt a két hét lejárta után csak azokat hagynám életben, amelyeknek van esélyük normális életre, jól szocializáltak. De azokat sem a végletekig. Több tízezret költeni egy öreg keverék törött lábára, mikor ebből a pénzből több tucat kutya ivartalanítását, oltását lehetne fedezni, és teltház van... Szép dolog az állatmentés, de meg kell húzni a határokat. És valóban, a menhelyiek nagyon nagy része sérült lelkileg. Minden tiszteletem azoké, akik bevállalják a rehabilitációjukat, de én nem ajánlanám mindenkinek a "kis árvák megmentését", mivel rengeteg rémtörténet van, amiről nem szabad beszélni, tabutéma. Az "aranyos, barátságos" kis Zsömi rátámadt a család gyermekére, " a "szelíd óriás" Mackó valójában egy kezelhetetlen, agresszív, őrjöngő nagy kutya, " a "kis szégyenlős" Csipike egy ideggyenge, epilepsziás, rettegő szőrpamacs, akin a kutyasuli rehabja sem tudott segíteni. És még sorolhatnám. Fajtamentőktől befogadni valamivel biztonságosabb, mert ott családban szocializálódnak és kiismerik őket. Én végül egy kihalófélben lévő magyar fajtájú picivel osztottam meg az otthonomat, amiért nagyon sok menhelyes fúj rám, nem is járok ki évek óta. Sokuk szerint bűn a fajtatiszta, törzskönyves kutyák tenyésztése. Pedig ha a világon minden fajta eltűnne, ugyanúgy elkezdődne egy szelektációs folyamat, mert minden célra más típus, viselkedés kell. Én egyedül a fölösleges szaporítás ellen vagyok, a minőségi tenyésztés elég kis létszámban járul hozzá a fölösleges kiskutyák termeléséhez. Persze azt is tudom, hogy jó menhelyek is vannak, ahol nagyon alaposan kiismerik előbb a kutyákat, de azért nem ez az általános sajnos.

Ez egy nagyon tanulságos írás a maradandó károsodást szenvedett, vagy öreg lovak befogadójától, az évek alatt az ő szemlélete is megváltozott:

[link]