Igaza van apunak? SOS!

Sajnos nem az alapján választunk kutyàt hogy milyen "édi-bédi". Mikor mi menhelyről vàlasztottunk (szintén másik 2kutya mellé) nagyon utána jártunk a dolognak: szét néztem a menhely honlapján kiválasztottam pár esélyest, elmentünk szét nézni. Mi egy kuvasz keveréket vàlasztottunk nagypapámmal (4éveset), utána mégegyszer átbeszéltük aztán elhoztuk. Amugy egyáltalán nem a külső döntött mivel a kutyusunk ha lehet így mondani elég csúnyácska volt ráadásul dopla vastag nyakkal (megsérült). Ez kb. fél éve volt teljesen jámbor kutyus még mindig, nem harapta széjjel a családot. Azon kívül hogy alkalmi süket (elég önfejű)

és terület védő semmi más problémánk nincs vele, bár ezek sem gondok nálunk.

Amíg édesapád keresi a pénzt, és vele élsz, addig ő dönti el, hogy hány kutyát hajlandó tartani. Igazából mindegy, hogy az indokai mennyire reálisak, azt mondta, hogy nem, ennyi.

Arra pedig készülj fel, hogy életed során nagyon sok édibédi kutyát fogsz még látni, és bármennyire is fáj, nem veheted mindegyiket magadhoz.

Kedves kérdező,

én megértem, hogy láttál egy kedves kutyát, még személyesen is voltál nála, és ez megmozgatta a szívedet. Én is voltam kislány, én is vágytam kutyára, sosem volt (csak most X év után), és mégis felnőttem valahogy. Ráadásul neked van két másik gyönyörű kutyád otthon.

Elsősorban azért gondolom, hogy apukádnak van igaza, mert az elmesélésedből egy józan gondolkodású embernek tűnt. Az, hogy még pénzt is hajlandó adni, hogy jó helyre kerüljön általad a kutya, egy nagyon szép gesztus, ezt jó,ha észben tartod. Nagyon-nagyon szerencsés helyzetben vagy, hogy ilyen apukád van, és bizony, ebben az esetben igaza van.

Sok kedves, árva, bántalmazott kutya lesz még az életedben, de sajnos nem viheted mindet haza. Ezt meg kell értened. Én sokkal inkább - a te helyedben - kapva-kapnék az alkalmon a duzzogás meg ,,gyakorizás" helyett, és elfogadnám az apukám által kínált nagyszerű lehetőséget. Vennék egy jó nagy zsák finom kaját, jutifalit, stb. és belevetném magam egy szuper gazdi keresésébe. Addig is járhatsz hozzá játszani a menhelyre, és ha ügyes vagy, akkor szerezhetsz neki olyan gazdit, aki meg fogja engedni, hogy időt tölts vele és legyenek közös programjaitok.

Na, mit szólsz? Jó ötlet szerinted?

Azt is vedd fontolóra, hogy szörnyű betegségeket hozhatsz haza vele a saját kutyáidra. Én így jártam. Volt egy romantikus elképzelésem arról, hogy megmentek egy kutyát, de majdnem az én kutyáim, a szemem fényei haltak bele. 2 hónapig tartott, mire meggyógyultak, miközben a kis megmentett vígan élte életét, mert csak vírushordozó volt. Nem látszott rajta, hogy hordozó, csak picit néha köhögött.

A menhelyeken sok kutya van, garantáltan olyan vírus és baktérium hordozói, amik a te kutyáid számára ismeretlenek. Amivel egy menhelyi kutya tünet nélkül megbírkózik, attól a tieid el is pusztulhatnak. Hiába vannak oltva. Én minden évben oltom kombinált oltással, és mégis iszonyat betegek lettek.

Hát már mindenki leírta előttem a lényeget. Főleg Akumi válasza az ami 100%-ban helytálló.

Viszont a fater tényleg tisztességes állatbarát lehet és jó szülő mert a az elutasítással egy időben felajánlotta azt, hogy gondoskodhatsz a kutyáról és a további sorsáról is.

Ez kiváló pszihológia mert arra is rávezet, hogy mennyire tartod fontosnak a dolgot, avagy amolyan hirtelen föllángolás.

Gratula faternak!:)

3 kutya tartása nagy felelősség, és igaza volt annak, aki azt mondta h a legtöbb állattartó nem szakértő. C. Milan be tudná illeszteni a labit a kutyusaid mellé, apukád nem biztos. Szerintem is járj ki hozzá, játssz vele, tedd széppé a napjait amíg nem lesz saját gazdija.

Én nagyon sajnállak, mert én is ilyen idealista voltam kamaszkoromban, de amíg gyerek vagy a szüleid döntik el hány, és milyen fajta kutyátok legyen. De én amúgy a helyedben arra fordítanám az időt, h a meglévő kutyáitokat idomítanám, gondoznám...stb. h mire saját kutyád lesz, ne érhessen meglepetés, és akár egy hánytatott sorsú ebet is felkészülten tudj fogadni. Amúgy max. 4 év múlva úgyis valószínűleg elköltözöl, fősulira mész...stb. Ha apukád nem szeretné a kutyát, nem helyes ráerőltetned, hiszen neki kell majd gondoznia élete végéig, v életének egy jó nagy szakaszában azt a labit.